Szerelem. A sÃrig, meg még sokkal tovább. Bosszú. Nem a sÃrig, hanem az örökkévalóig. Remény egy új életre. Talán. 2010-ben a Szemekbe zárt titkok kapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-dÃjat. Nem tudom, mennyire méltán, mindenesetre kerek egésszel van dolgunk, amely többször ejt zavarba, mint nem, de mindenképpen az intellektuális pozitÃvumok oldalán. Mert Juan José Campanella filmjét baromi nehéz besorolni a hagyományos skatulyák fiókjai közé. Mi ez? Szerelmes film? Bűnügyi történet? Drámai krimi? Egyéb? Talán mindenekelÅ‘tt FILM a maga kapitális értelmében: remek karakterekkel, lassÃtottan hiteles dialógusokkal, élÅ‘ helyszÃnekkel, még élÅ‘bb emóciókkal. Hol a szÃvbe markol, hol a gyomorszájat csiklandozza nevetésért, hol pedig bosszúszomjra ösztökél. Teszi mindezt egyenesen, semmi mesterséges szÃnezékkel. A fÅ‘hÅ‘s BenjamÃn egyre vastagabb dioptriás szemüvegén keresztül vezeti a nézÅ‘t a kegyetlen Liliana-gyilkosság ügymenetébe, ahol az idÅ‘sÃkok hatásos kombinációja segÃtségével az emóciókat is több sÃkon cselekedteti: a bűnügyi történet segÃtségével ad nyomatékot BenjamÃn és Irene palástolt egymásra vágyásának. Aztán melléjük teszi még a megbékélni képtelen férj érzelmi kálváriáját, no meg BenjamÃn beosztottja-barátja, az alkoholizmussal küzdÅ‘, cinikus Pablo együttérzést kiváltó sorsát is. MeglepÅ‘en európai dramaturgiával dolgozik ez az argentin film, ahol a motivációk teljesen nemzetköziek, nem nacionálisan elszigeteltek. Talán ebben rejlik a sikere is, no meg abban, hogy remek, kiforrott történetet látunk kimondottan átélhetÅ‘ és átgondolt tálalásban. Ráadásul szerencsénk lehet minden idÅ‘k egyik legbravúrosabb, vágás nélküli jelenetsorának is (a stadionban játszódó cselekmény), amely megkomponáltsága révén lenyűgözÅ‘ vizualitásként robban az emlékeinkbe! Brávó! Összességében is brávó! Nem csak talán.
Posted on: Sun, 04 Aug 2013 20:41:11 +0000