Szívesen vendégül látnám Klinghammer urat egy kis eszmecserére óvodapedagógusi körben. Elmondanám például, hogy hivatalosan ÓVODAPEDAGÓGUS a megnevezésünk, ebben benne van a pedagógus utótag. Ez pedig azt jelenti, amit a Köznevelési törvény is tartalmaz, hogy az oktatási rendszer szerves része,a mostanában többször emlegetett pedagógus életpályamodell egyik alkotó eleme az ÓVODAPEDAGÓGUS. Igaz, hogy annak a legalsó, alapozó szintje, de éppen ezért nem elhanyagolható lépcsőfoka. Ha építőiparban tudott dolog, hogy az alapok határozzák meg az építés későbbi fázisait, illetve a megtervezett felépítményhez kell megtervezni a biztos alapokat, ezt tudhatná a felsőoktatást irányító apparátus is. Az óvónőnek titulált ÓVODAPEDAGÓGUSOK nem egyszakos tanárok, hanem sokszakos PEDAGÓGUSOK a legmagasabb kötelező óraszámmal. Egyszerre kell érteni több tudományterülethez, egyszerre kell érteni a gyerekekhez és a szülőkhöz. Nem csak tantárgyak didaktikája kell, hogy legyen a tarsolyában, hanem egyre inkább a fejlesztő pedagógia, inkluziv pedagógia is ott kell, hogy legyen némi mozgásterápiás ismerettel. Nagyon sok ÓVODAPEDAGÓGUS kolléga rendelkezik különböző területen szakvizsgával, többen kettővel is. Mindez azért, hogy minél magasabb szinten végezhesse munkáját. A hasonló megnyilatkozások azt sejtetik, nem is tartja a tanárokkal egy szinten az ÓVODAPEDAGÓGUSOKAT. Ezen mondataimmal nem azt állítom, hogy az ÓVODAPEDAGÓGUSOK előrébb valók bárkinél is, hanem azt, hogy egyenrangú résztvevői a közoktatás rendszerének. Véleményem szerint az oktatás minden területén magasan képzett, emberileg is alkalmas szakemberekre van szükség, hiszen mindenkivel találkozik a GYEREK, és joga van mindenkitől a legmagasabb szintű szakértelemre és szeretetre. Amelyik szinten ezt nem kapja meg, onnantól felfelé eleve lépéshátrányban lesz.
Posted on: Sat, 17 Aug 2013 09:26:20 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015