Sándor Aszalós "A diktatúra sosem szép, de annak ez a mostani, magyar változata különösen ocsmány. Nem a brutalitása mellbevágó, hanem a becstelensége. Pedig valamiféle becsületkódex nélkül nincs politika, nincs politikus, demokrácia pedig végképp nincs. Ellentétben Kádár rendszerével, amelynek alapja a nyers erő, az idegen érdeket muszájból kiszolgáló kényszer volt, ennek itt a manipuláció, a hazugság, a becsapás. Az ember még fel sem fogta, meg sem emésztette az egyik hamis számot, adatot, érvelést, már zúdul is rá a következő. Szóvivőknek álcázott ifjú dezinformátorok járják a stúdiókat és rezzenéstelen arccal hazudnak bele a mikrofonba. Láthatóan nincs veszélyérzetük, nem tudják, hogy semmi nem tart örökké, megbízóik hatalma sem. Valaki figyelmeztethetné őket, hogy a kormány szolgálatában állóknak hivatásszerűen hazudni bűn, nem csupán az illendőség elleni vétek. Kádár diktatúrája ugyan több mindent tiltott, durvábban és mélyebben nyúlt bele az életünkbe, ennek ellenére korrektebb volt, mint Orbáné. Az a rendszer azonos volt önmagával, ez nem. Akkor elvették az útlevelemet, a határon átkutattak, termelési értekezleten tanúsított „hanyag testtartásomért” a párttitkár írásban figyelmeztetett, amin egyszerre röhögtem és hörögtem, és mégis, ezekhez képest azok úriemberek voltak. Ráadásul nekik volt mentségük, az a rendszer Kádár nélkül is diktatúra maradt volna. De ezeknek nincs: amai Magyarország Orbán nélkül demokrácia volna. Ez itt most házi készítésű, ő főzte ki s ő tálalta fel nekünk. És ez a kotyvalék semmivel nem jobb ízű, mint az a régi moszkvai. Még hogy nem lehet kétszer belelépni... Dehogynem lehet, folyóba, szarba, diktatúrába, bármibe."
Posted on: Mon, 01 Jul 2013 02:24:18 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015