Séta Katona Klárival Rózsadombi harmónia Bartók Béla, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán és a ferences szerzetesek - személyiségek, akik mindig is fontosak voltak a gimnazistakorától a II. kerületben élő Katona Klárinak. Az énekes szemtanúja volt, hogyan változott a Rózsadomb sűrűn lakott területté. hirdetés Katona Klárinak világéletében fontosabb volt az ember a környezetnél. Már egészen kicsi gyermekként felnőttekkel is barátkozott - s ma is úgy hiszi, ezek igaz barátságok voltak, szerinte az életkor nem lehet elválasztó tényező. Ráckevén, ahol született és felnőtt, nyitottságot tapasztalt mások kultúrája iránt, ő maga is egyformán járt a katolikus és a református templomba, s két faluval arrébb, Dömsödön a nagyszülőkkel a baptista imaházba is. Azóta is kulcsfontosságú számára, hogy át tudja élni a mások számára fontos dolgokat is. Egész kisgyermekkorát végigénekelte, otthon vagy a boltba menet. Kiváló gimnázium volt Ráckevén, de ő olyan helyre vágyott, ahol zenét tanulhat. Kutakodásai során talált rá a II. kerületi Móricz Zsigmond Gimnáziumra, amelyben volt ének-zene tagozat, ami akkor a Lorántffy Zsuzsanna utcában, az egykori és a mai Baár-Madas református gimnázium épületében működött. A ráckevei iskolaigazgatónak, a katolikus papnak és legfontosabb szövetségesének, a körzeti doktornőnek köszönheti, hogy sikerült: közbenjártak a szülőknél, hogy támogassák gyermekük továbbtanulási szándékát. Most, amikor a Lorántffy Zsuzsanna utcában sétálunk, Katona Klári úgy látja, hogy szinte semmit sem változott a környék és a Medgyaszay István tervei szerint készült épület sem. Igaz, építőmunkások jönnek-mennek a széles főlépcsőn, hogy javítgassák, ami netán megkopott. Az épületet 1952-ben elvették a református egyháztól, amely csak 41 évvel később kapta azt vissza (a Móricz gimnázium pedig új épületbe költözött a Törökvész útra). Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy egyszerre kilenc párhuzamos osztály induljon, és az is, hogy 47- 49 legyen az átlagos osztálylétszám. "Megérkeztem Ráckevéről előképzettség nélkül, de nagy hittel és lobogással, ami nem mutatkozott elégnek" - emlékszik vissza. Az osztály többsége zenei általánosból jött, Katona Klárinak úgy tűnt, hogy ők még a légy zümmögését is le tudnák kottázni. Bár végül a zenei pályán csak ő, valamint padtársa, Dés László és Domahidy László ért el sikereket, máig úgy érzi, sosem lett képzett zenész. Talán ezért is készítette el érett művészként Óvodás dalaim címmel azt az oktatást segítő anyagot, amely magyar népdalokra építve, kisgyermekeknek saját felfedezésre adja át zenei anyanyelvünket. A hangzó anyag 1320 óvodába jutott el, így lakóhelyére, a II. kerületbe is. A gimnáziumba már rózsadombiként járt, az iskolaváltással 14 éves korában költöznie is kellett. Az Endrődi Sándor utca kis mellékutcájából sétált reggelente a Lorántffy utcába. Most együtt tesszük meg "hazafelé" az utat, és Katona Klári szemléletesen idézi fel, hogyan változott meg középiskolás kora óta a terület. Mikor idekerült, alig volt néhány ház a környéken, ahol családjával azóta is él. Még földút volt az Endrődi Sándor utcában, csak a járda volt betonozva. Erdőszélre jellemző, sűrű bokros részek szegélyezték. Még az akkori kislánynak is egyértelmű volt: a környék sűrű beépítése modern házakkal nem lehetett átgondolt döntés eredménye. A rózsadombi villák szépséges nyugalmát felváltó, sokszor stílustalan modern házak, a későbbi gazdagságot szimbolizáló, túlméretes épületek miatt a környék teljesen elveszítette korábbi arculatát és hangulatát. Katona Kláriék háza köztes időben épült, régi és modern között, a 40-es években. Nekik már a kezdetektől volt szomszédjuk, csak kevesebb, s jórészt hétvégi házak voltak a környéken. "A fölső utcában máig van egy olyan telek - picike nyaralóval -, ahová egy idős házaspár kézen fogva jár fel kertet ápolni városi lakásából" - meséli. Ez a bizonyos "fölső utca", ahova épp tartunk, az Endrődi Sándor, a 67. számú házban Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán lakott. "Kevesen tudják, hogy a házat Latinovits tervezte, hiszen ő eredetileg építészmérnök volt. Sokoldalú tehetségének rengeteg csatornája engedte, hogy üzenetet küldjön" - mondja. Bár gyakran látta a színészpárt együtt sétálni a környéken, személyesen soha nem találkozott Latinovitscsal. Annál inkább Ruttkai Évával. Az Áldás utca sarkán, a virágüzletben ismerkedtek meg 1982-ben. De Katona Klárinak már sokkal korábban fontos volt varázslatos személye. "Pályám első időszakában több országban azt gondolták, hogy Ruttkai Éva a mamám - magyarázza az énekesnő a szimpátia okát. "Hogy merted ilyen mélyre nyitni a hasadon a cipzárt?" - kérdezte tőle Ruttkai Éva a virágboltban, a Titkaim című lemezre utalva. A találkozás után Katona Klári többször bement hozzá a színházba beszélgetni. Bár nem találkoztak túl sűrűn, mégis megmagyarázhatatlan kapocs alakult ki közöttük. S mindeközben már végig is sétáltunk a hosszú Endrődi Sándor utcán, a Bartók Béla Emlékházhoz tartunk a Csalán utcába, hiszen sétatársunk szívében a nagy zeneszerzőnek fontos helye van. Szerinte Bartók a csodálatos példáját mutatta annak, hogy a népzenében a három-négy hangos variációkból hogy lehet a magaslatokig eljutni. Az iskolában, még zenetagozaton is, Kodályhoz képest Bartók csak érintőlegesen került szóba. A legmeghatározóbb közelítést hozzá a zenésztárstól, Szakcsi Lakatos Bélától kapta. Kifejezetten kártékonynak gondolja, hogy Bartókról máig úgy beszélnek, mint akinek zenéjét túl nehéz megérteni. "Ez az erőteljes sugallat sokakat távol tartott kivételes műveinek élvezetétől, pedig csak hagyni kéne, hogy az embert elérje, hasson rá" - mondja. A magyar zene legnagyobb géniuszának a hatása az emlékházban is érződik. Ebben az 1924-ben épült villában volt Bartók utolsó itthoni lakóhelye, 1932-től bérelte. Születésének 100. évfordulóján, 1981-ben rendezte be emlékházzá a főváros, a földszinten egy hangversenyek számára is alkalmas kamaratermet alakítottak ki, a kertet Varga Imre érzékeny Bartók-szobra vigyázza. Miközben a Csalán utcából a Pasaréti tér felé tartunk, Katona Klári arról mesél, hogy ő valódi városlakó. Kedvenc kávézója Pesten van, a budai alagúton átérve elé táruló kép az első pillanattól lenyűgözi. S persze itt, a II. kerületben is találni olyan helyeket, amelyeknek a környezetében a lelkiség az átlagosnál jóval erősebb. Nem kell messzire menni - csak a pasaréti templomig. A Páduai Szent Antal-templom 2009-ben ünnepelte felszentelésének 75. évfordulóját, de Katona Klárinak egy másik évforduló is emlékezetes maradt. Egy ferences testvér 40. születésnapján a köré gyűlt fiatal hívők azt gondolták, őt kérik föl meglepetésnek, "ajándéknak". Észrevétlenül érkezett, azt lehetett hinni, a hangja magnóról szól, s aztán a szöveges rész után az énekléskor teljesedett ki a felismerés, hogy élőben hangzik a dal. "Nekem a városban több olyan templomom van, ahova felekezetemtől függetlenül be szoktam ülni. Az egyik a Dohány utcai zsinagóga, de nagyon szeretem a Ferenciek terén a Belvárosi Szent Anna-templomot is. Furcsállom, hogy az emberek elsősorban vallási, aztán más okokból eltartják maguktól ezeket a helyszíneket, az emelkedettséggel, a másik hit gyakorlásának tiszteletével, a teljes elfogadással együtt" - mondja. S persze ezt a nyitottságot gyermekkorából hozta magával. "Tavasztól rajztanárunk a szerb templom udvarában tartotta az órákat, ott ültünk a fűben és megéltük a békét, egy másik világba való szabad belépés örömét" - idézi fel az örökséget. Szerinte a pasaréti templomban működő ferences rend tagjai élő jelképei ennek a fajta befogadásnak. De ezt a fajta nyitottságot a kerület más részein is tapasztalja. Ezért is talált otthonra itt, mert a pestihez hasonló nevezetes épületek hiányában ez adja meg ennek a környéknek a harmómiáját.
Posted on: Sat, 27 Jul 2013 14:54:10 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015