Sétálok halk lágy szél lengedez a széles tájon,reggel van.A felkelő nap álmos fénye fut végig a tájon.Sétálok és merengek, hogy hol és merre veszett ki az emberekből a mosoly.Rohanunk, mert menni kell, létezni kel kötelezően megfelelni azoknak az irány elveknek melyeket olyanok szabnak meg kikből elveszett a mosoly,kik nem tudnak szeretni,csak bevett szokásaikkal próbálnak érvényesülni.Fáj mikor látod őszhajába burkolt emberkék könnyes szemekkel veszik meg a kenyeret,mert másnap mikor a nap újból feltekint a tájra nem biztos hogy jut a tálba.Szívük nagyot dobbant mikor álmaikat megvédték anno háborúkban,mentek mert védték hazájukat szeretteiket,mert ők még tudnak szeretni.De mikor lemegy a nap és elhagyja fénye a széles határt,sötét és nyugalom honol,csend és halk sóhajok hallatnak.Várván a jobbat a reményt,hogy még mosolygunk egymásra,figyelve másokra.De ez álom marad,mert álomnak kell lennie. VAGY MÉGSEM? ------------------------- HOHO BOCSIKA JÖN EGY KAMION FÉKEZNEM KELL------------- Isten hozott Attila a való világban,vajon ki fog majd ki szavazni innen?
Posted on: Wed, 17 Jul 2013 09:44:43 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015