TUDAT ALATTI SZIKLÁK.... Szeretném ha elmélkednél és magaddal vinnéd az alábbi gondolatot: " Ha a Szeretet minden összefüggésrendszert felölel, és a Szeretet MINDEN, ami Valóságos, akkor, tekintet nélkül arra, hogy mit gondolt vagy tett bárki, a Szereteten kívüli működés nem lehetséges." Sok-sok tanításnak köszönhetően rájöttünk, hogy a mindennapi ítélkezés szokványos, tudatos kövein kívül, amelyeket viszonylag könnyű azonosítani és elengedni, a TUDATTALANUNKBAN hatalmas sziklák rejtőznek. Ezeket sokkal nehezebb felszínre hozni. Jelenlétük akkor derül ki, amikor ilyen és hasonló kérdéseket teszünk fel: "...Szoktál olyan mardosó érzést tapasztalni, hogy valahol., valahogyan, valamit rosszul csináltál, de nem tudod mi az? Előfordult már, hogy nem tudtál megszabadulni a szégyen, a bűntudat, a megaláztatás, az önmagaddal szembeni kétkedés és/vagy érdemtelenség érzésétől, amelynek nem ismerted az okát, vagy nem tudtad, honnan tört rád? Mintha a lelki felépítésedbe mélyen bevésődött volna egy hiba, amely a szétválasztottság borzasztó érzését eredményezi. Lehet olyan félelmed, hogy biztosan elkövettél valami hatalmas tévedést, de nem tudod, mi volt az. Bizonyítékok után kutatva azzal érvelsz magadnak, hogy itt vagy ebben a szánalmas emberi állapotban, látszólag elválasztva Istentől, tehát biztosan valami borzalmas rossz dolgot tettél, ami miatt bűnhődsz... de nem tudod mit? Azok, akiknek a tudattalanjában ilyen jellegű dinamika munkál, gyakran érzik szükségét, hogy megbüntessék őket, és ha nincs külső büntetőforrásuk, akkor nyers önkritikával vagy még rosszabb módszerekkel büntetik ÖNmagukat. Ebben rejlik talán a legnagyobb félreértés, amelytől az emberiség szenved - különbség van ugyanis aközött, hogy tettünk valamit, amiért büntetést érdemlünk, vagy tettünk valamit, amiből tanulhatunk, és amit egyensúlyba hozhatunk. Lélekcentrikus Látásmóddal szemlélve ráébredünk, hogy a valóság nem a büntetések helyszíne, hanem VÉGTELEN SZÁMÚ LEHETŐSÉGET ÉS ESÉLYT NYÚJT ARRA, HOGY A NEM KÍVÁNATOS KÖVETKEZMÉNYEKKEL JÁRÓ VISELKEDÉSMINTÁKAT KIJAVÍTSUK. Ezoterikus megközelítésben ezt a tettet karmaként ismerjük. A Tudattalan negatív anyagával végzett munkádhoz tartsd észben, hogy "Isten természete a Szeretet!" Ha pedig ez a helyzet, akkor csak arról van szó, hogy egyszerűen megfeledkeztél a saját Eredendő Ártatlanságodról, amely természeténél fogva érintetlen benned. Isten feltétel nélkül szeret téged, függetlenül a választásaidtól, és a viselkedésedtől. SZERETVE VAGY, a felfogásodon és az ember alkotta szabályokon túlmenően. És eléggé szeretve vagy ahhoz, hogy VÉGTELEN LEHETŐSÉGET KAPJ A FELÉBREDÉSRE, arra, hogy kinyíljon spirituális szemed, és hogy Valódi Énedet felfedezve élj. Ez a Szeretet, amelyről beszélünk, minden tapasztalás mögött ott van, és csupán az, ami - Isten Természete. Meg kell értsed, te nem vagy azonos a gondolataiddal, az érzéseiddel vagy a viselkedéseddel. Isteni Lény vagy, aki a gondolataid, az érzéseid vagy a viselkedésed tapasztalásán keresztül fejlődik. A Spirituális Valóság összefüggésrendszerére ráébredve felismered, hogy AKÁRMIT GONDOLTÁL, ÉREZTÉL vagy TETTÉL, az mind a LÉTEZÉS TANULÓVONALÁT szolgálta. A választásaid következményekkel jártak. Bár döntéseid hozzájárulhattak a magad és mások fájdalmához, soha egy sem volt közülük HELYTELEN. Az ítélkezés az, ami bezár az egó-központú látásmód HELYES cselekedeteken és HELYTELEN cselekedeteken alapu, magad által felépített börtönébe. Ezért lépsz önként az Önmagad Iránti Együtt Érző Megbocsátás szintjére, hogy felszabadítsad magad az alól a teher alól, amelyet tévedésből vettél a nyakadba. SOHA NEM TETTÉL SEMMI "ROSSZAT", CSAK ROSSZUL ÍTÉLTED MEG. Hogy is tehettél volna rosszat, ha a lényeged valóban a Szeretet? Ha tudattalanod legmélyebb rejtekében van valami értelme annak, amit mondunk, azt javasoljuk, hogy ismételgessed magadban az Önmagad Iránti Megbocsátás mondatát: " Megbocsátom magamnak, hogy elhittem, hogy valahogyan Istentől elválasztva létezem." Ha Isteni , Szeretetteljes Lény vagyok, és mindig is az voltam, mert ez elválaszthatatlan a lényegemtől, miként lehetséges, hogy egyáltalán bepakoltam ezeket a köveket a hátizsákomba? "Taszigálja a hátizsákját nyersre dörzsöl-horzsolt lapockái között, mert akkora a súly, feje merev villámlás, mely a borzalom hullámzó töltésével küldi elméjébe a megnevezhetetlen FÉLELMEKET. Szegecsek horzsolják a szűz havat. Kész a kötél, a csákány a végső rohamhoz. Vállat megrántva elrendezi a terhet, a jól ismert púpot, melyet évek óta hordoz. Úgy véli vele született. Ebben a magasságban lélegezni nehéz, előtte fagyott pára a kilégzett lég, a szeme nem lát már tovább a következő lépésnél, a jeges Everest sima és csúszós, a csúcsa mindig elérhetetlen. Amikor rátalálnak megfagyva a szintek között, leveszik róla a hátizsákot, és döbbenten fedezik fel az üresség elviselhetetlen súlyát. (Dorothea Bisbas - Mit hurcolt magával? ) Amit Dorothea mond, és ami egyben a Spirituális Pszichológia alapja, az az, hogy az ítélkezést az ego alkotja meg, és csak a duális illuzórikus világában létezik. Lélekcentrikus Látásmóddal szemlélve rájössz, hogy az ítélkezésnek nincs létjogosultsága a Valódi Én valóságában. Nem létezik és nem is létezhet a Szeretet energiamezőjében. Ez a lényeges felismerés abból az eltolódásból adódik,amikor a tudatosság az ego-központú valóságtól a Lélekcentrikus valóság felé mozdul. És igen ez azt jelenti, hogy az ÍTÉLETEK ANYAGA A SEMMI, EZÉRT OLDÓDNAK FEL A SZERETETBEN.
Posted on: Tue, 11 Jun 2013 11:16:25 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015