Találkoztam a lakásom mellett lévő kávézóben Farkas Zsolttal, akivel most futottam össze életemben másodszor, de 2005-ben, amikor először volt szerencsénk nem beszéltünk egy mondatot sem. Én ma odamentem azonnal és köszöntem. Annak ellenére, hogy 2009-ben a MŰÚT folyóiratban írt rólam egy aljas 3 oldalas szöveget, amiben még a nevemet sem említette meg (a Kertész Imre elleni gyűlöletemre reagált). Íme egy kis kivonat az említett szövegből: (durvaság vs. irónia, esetlegesség, szolidaritás) A meg(nem)értés fura kalandjai kísértetiesek is tudnak lenni, mint erre Freud felhívta a figyelmet, ami akkor fordul elő, ha az emberkénk (pl. ha paranoid: csak/inkább másban képes/hajlandó felismerni a saját rosszát) valami szörnyűben kénytelen megpillantani magát. Az ellentettjéről számol be Bloom hatásiszony-elmélete: aki/ami megvilágosította, azt kitörli az agyából, hogy a sajátjának tudhassa. Belátás a vakfolton keresztül, Paul de Man és Lacan foglalhatnák össze így egy közös érdeklődésüket. – Mindez persze lehet jószándéktuladonítás is, ötletadás, ajándék, adomány, segítség, szolidaritás, szeretet. A hang, ami nélkül zengő érc, pengő cimbalom vagy csupán. (…) A szörnyű, ellenségelvű gyűlöletbeszédet leginkább könnyed és játékos olvasói-értelmezői teljesítmények tudják abszorbeálni, (meg)semmíteni, szétszórni és energiáit pozitív, alkotó, termékeny sémákba, alakzatokba, beállítódásokba átstrukturálni. (…) Vagy az, amikor két néger („afroamerikai”, „színesbőrű”, „feka” stb.) – mintegy intimitásfokuk jeléül – niggerezi egymást. Ami fekete-fehér viszonyban nem megy, különös retorikai értéket kap fekete-fekete viszonyban. Már a 70-es években megemlékezett róla Aronson A társas lényben, ma pedig a rapközeli nyelvkultúrák mintha nagyjából letisztogatták volna a rabszolgatartó, ku-klux-klános és hasonló használati módoktól. (Ha nem is teljesen, mert azért rázós még mindig kimondani – csak ha nagyon nagy király(nő) vagy and the coolest antiracist.) Némiképp hasonló még a 90-es években a (fér/fiú)barátokközött előforduló „Na mi van, buzik?” beszédaktus. Egyrészt a mondat tipikusan – nincs jó szó erre, froclizó? zrikáló? derogáló? „alázó”? (…) Ez a fajta nyíltság szinte kötelező egy valóban jó és mély viszonyban, ahol nem rabolják egymás idejét sértődéssel és bosszúval, ahol a kölcsönös bizalom és tisztelet mindennapi tapasztalat, ezért a kritikának nem kell kényszeres gesztusokba bonyolódnia, bizalomerősítő lépéseket eszközölnie és tiszteletköröket futnia, állandó taktikázással és stratégiázással foglalkozni, személyeskedéssel – az ügy, a dolog, a munka, az együttműködés, vagy akár a szép versengés helyett. A nem személyes ismerősök társas viszonyaiban ez a kijelentés azért nem engedhető meg, mert a személyek nem ismerhetik elég jól egymást ahhoz, hogy ennek különösebb információértéke lehetne, tehát csak nettó derogálás. Ebben az esetben is sokat segít, ha az ember a mondata vagy cselekedete, nem pedig egész személye derogálásaként érti. (…) A nyíltság egyáltalán nem azonos a durvasággal. Kicsit inkább ellenkezőleg. A magyar politikai diskurzus azért ilyen durva, mert nem nyílt, nem tárgyilagos (nem ügyes, nem szerény), nem kedv- és reményteli, nem becsületes, nem játékos, hanem az őszintétlenség, a rejtett tranzakciók, a double bindok, a titkolózás, az elfojtás, a taktikázás, a gyanakvás, a projektív vádaskodás, a rossz lelkiismeret, a kényszeres hátsó szándék diskurzusa. A masszív őszintétlenség, magamon is észreveszem, durvaságot, botránkozást, ítéletmondó furort vált ki, és ez persze hogy nagyon csúnya dolog – de akkor hogy is jelzem adekvátan, mennyire csúnya, durva, botrányos, elítélendő ez a masszív őszintétlenség? Például amikor a masszív őszintétlenség eleve nem érti, miről beszélsz; ha igen, akkor viszont butaságot mondtál. Egyébként pedig: éppen te lennél az igazmondó juhász, aki megmondja, mi a „masszív őszintétlenség”? A gyűlölet – az a durva. A gyűlöletnek viszont lételeme a nem nyílt kommunikáció. A gyűlölködő nem szól normálisan, ha valami nem stimmel szerinte. Hanem vagy nyíltan vagy hát mögött gyűlölködve – vagy (és, főleg) titokban gyűjt: gyűjti a sérelmeket, az ellenség bűneit, és gyűlik, gyűlik a gyűlölet. Nem együttműködő, nem tárgyilagos, nem megoldani akarja a nehézséget, hanem a háborúsig eszkalálni a helyzetet, mert az az a helyzet, amikor „legitim”, nyilvános, látványos, demonstratív módon meg lehet büntetni, leckéztetni, bosszulni, alázni, semmisíteni „végre” – vagy valami ilyesmi, nem? Fura egy megszállottság, annyi biztos.
Posted on: Mon, 21 Oct 2013 18:29:13 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015