Tatár József Az Otthonvédelmi Tanács (szóvivő) Rendszerváltó Fórum (2006) főszervező Engedjétek meg, hogy néhány gondolat erejéig foglalkozzak az április 21-i Hősök terére meghirdetett, RVMP (Rendszerváltó Mozgalom Párt) által szervezett demonstrációval, ahol a történelmi alkotmány jogfolytonosságát kívánják kikiáltani. Már csak azért is érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert eredetileg a devizahitelesek problémájával foglalkozó Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete (gyakorlatilag az RVMP) az érdekvédelem területéről hirtelen egy egészen más irányba, az alkotmányozás felé mozdult, és ennek okairól érdemes elgondolkodni. Jómagam az elmúlt 7 év során legalább háromszor voltam olyan megmozduláson, ahol a történelmi alkotmány jogfolytonosságát kívánták kikiáltani. Magam is kezdeményeztem, és részt vettem a MAREVOSZ-szal ezt elősegítő aláírásgyűjtésben, valamint több ezren tették le személyesen a Szent Koronára az esküt szintén a MAREVOSZ kezdeményezésére, Fetzer János, és Gálfalvi Gallik Béla szervezésében. Érdemes megjegyezni, hogy a legnagyobb tömeget megmozgató kezdeményezés 2006. novemberében volt, amikor az ország számos pontján összességében 30.000 ember volt egy közös akaraton a történelmi magyar alkotmány helyreállítását illetőleg. Egy volt a baj. A közfelkiáltáson túl, nem volt kellő erő az akarat érvényesítéséhez. Érdemes beszélni arról is, hogy miért vetődött fel akkor - mint most is – a történeti alkotmány érvényre juttatásának igénye. Jól érzékelhető, hogy utolsó bő fél évtizedben már nem csak bizonyos értelmiségi körök, hanem az egyszerű emberek is ráéreztek az igazságra: A politikai jobb és bal oldalra épülő politikai rendszer a nemzet belső stabilitását megbontotta, és mesterségesen szembefordítva egymással a lakosság széles rétegeit. Ennek a megosztásnak egyértelmű haszonélvezői a nemzetközi pénzpiacok lettek, akik az állam meggyengítésével előbb pénzügyi monopóliumra, később tényleges politikai és gazdasági hatalomhoz jutottak úgy, hogy az általuk támogatott politikai irányvonalakat, és személyeket segítették meghatározó állami pozíciókba. Az ilyen módon működő rendszer, okozta a mai gazdasági, erkölcsi lepusztulást, végeredményben pedig egy élhetetlen államformát generált. Mára két szemléletmód feszül egymásnak: A független állam eszméje, és a nemzetköziség. Ma a nemzetköziséget a globalizmus, a nemzetközi pénzpiacok tevékenysége élteti, amelynek ideológiája végtelenül egyszerű, mivel a négy liberális alapelven alapul. A globalizmus célja egy olyan, belső határok nélküli térség, létrehozása, amelyben biztosított a személyek, a szolgáltatások, az áruk és a tőke korlátlan mozgása. Az állam célja ezzel ellentétes, hiszen a határokon belüli történelmileg, kulturálisan és gazdaságilag szerveződő közösséget kell képviselnie, amely közösségnek előnyt kell biztosítania más államok polgáraival szemben. A globális pénzpiac az általa kívánatos célokat a pénz fegyverével igyekszik elérni, vagyis a független államok eladósításával, zsarolásával, a nemzeti alkotmányok gyengítésével hatalmi pozíciók megszerzésére törekszik. Itt jön képbe a mai magyar politikai rendszer elavultsága, amely mind a mai napig belső – ideológiai alapon történő – megosztással igyekszik a legitimitását, a szavazópolgárok választási hajlandóságát fokozni, akkor, amikor már nem a nem a polgári filozófia elvonatkoztatott megosztó irányzatai között kellene keressük a megoldásokat, hanem a hazához és szabadsághoz való viszonyban. Ma a társadalmi fejlődés lelehetősége, csak a „haza és szabadság” viszonyrendszerében értelmezhető. Magyarországon 1989 óta a hatalom gyakorlása, az egyik hatalmi ág, a parlamenti pártok kezében koncentrálódott, míg a másik hatalmi ág a közvetlen néphatalom gyakorlása, az előbbi által háttérbe lett szorítva. Az analóg hatalomgyakorlás jogosítványainak bürokratikus ellehetetlenítésével létrejöhetett a lehető legrosszabb formája a jelenlegi rendszernek. A parlamenti pártok által felügyelt és ellenőrzött intézményrendszer végeredményben autokratikus berendezkedés, amely önmaga által kialakított tejhatalmánál fogva korlátozza a társadalmi kezdeményezőkészséget. Ez a rendszer ma már parlamentáris diktátumokkal kormányoz, tehát diktatúra. A magyar állam az elitista pártdiktatúra túlhatalmának következtében elveszítette a tradicionális erkölcsi, gazdasági és szakmai hátteret, a társadalmi támogatottságot, bizalmi válság alakult ki, az állam véglegesen meggyengült. A mai politikai rendszer - bár egyre inkább hivatkozik a magyar államiság történelmi alapjaira - leginkább a nyugati liberális létforma, gazdasági elkötelezettség felé lojális, és mára feloldhatatlan ellentétbe került a magyar társadalom valós igényeivel. A harmadik köztársaság intézményrendszere egyszerűen kifulladt, és 2006 óta átlépett rajta a történelem. Csak azért tud működni még ma is, mert a média, a politikai és az államigazgatási intézményrendszer automatizmusa fenntartja. A magyar gazdaság leállt, a politikai intézményrendszer működését (napi 5 milliárd Ft) az állampolgárok immár a gazdaság helyett saját tartalékukból finanszírozzák. Nem csoda, hogy államcsőd közeli helyzet alakult ki. Térjünk ki a mai többpárti rendszer alapproblémájára, de először néhány fontosabb kitétel a jelenlegi (2012) alaptörvényből: cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam. (?) (2) Magyarország államformája köztársaság. (3) A közhatalom forrása a nép (!) (4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül (!) gyakorolja. C) cikk (1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának (!) elvén alapszik. (2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult (!) és köteles (!) fellépni. Nézzük a hatalmi pólus egyik ágán szerepet vállaló választott képviselők szerepét. A pártok színeiben megválasztott képviselők elvileg a lakosság akaratát fejezik ki, ám bizonytalan a pártok társadalmi háttere, támogatottsága, általánosságokon túlmenően alig körvonalazhatók eszmei alapjaik is, kevéssé látható előre az eszmék és magatartásuk közötti viszony alakulása. A törvények pedig így születnek: pártképviselők munkájával készült szabályozási elvek az Országgyűlés elé kerülnek még a határozathozatal előtt. Azoknak a politikai pártoknak a képviselői, amelyek közreműködtek a bizottsági koncepció elkészítésében, nagy többségben az országgyűlési vitában is támogatják pártjuk álláspontját. A meghozott döntéseknek tehát ebben az esetben csak formális legitimációja van, a társadalmi konszenzus helyett a politikai pártok többségének konszenzusa működik. A politikai pártok “önfelértékelése” a társadalommal szemben rendkívül magas fokon állnak, emiatt a rosszul felépített rendszer diktatórikus vonásai kihangsúlyozódnak. A következmények legsúlyosabb hatása, a társadalmi konszenzus pártok közötti konszenzussal való helyettesítése. Nyilvánvaló, hogy a képviselői és a társadalom “törésvonalai” mentén kialakuló lakossági akarat, a pártérdekek és az országos érdekek között óriási különbségek vannak. Ezért következhetett be az, hogy a pártérdekek legkisebb “közös többszöröse” jelent meg az alkotmány leglényegesebb összefüggéseiben, mint például a képviselők visszahívhatóságának kérdésében, s ez a pártok mint politikai szervezetek alapérdekeinek oly mértékű érvényesülésére vezethetett, amely már megkérdőjelezi az alkotmány jónéhány demokratikus alapelvét. Az Országgyűlésnek az erős kormányzattal párosuló, s jelentős parlamenti többséggel egymást is erősítő túlhatalma, természetesen következik a szabályozási elvekből Ezért szakadt részekre a magyar társadalom, ezért indult meg a magyar társadalom politikai alapú felszeletelése. A politikai pártok csak bizonyos metszetben, s saját eszme és érdekrendszerük kereteiben belül vesznek részt a közakarat kialakításában és képviseletében. A pártérdekek könnyen önállósulhattak a szervezet sajátosságaiból adódóan, vagyis a pártok távolról sem képviselik az ország érdekeit. Az eltelt időszak kudarcain: a gátlástalan privatizációin, a korrupció elharapódzásán tanulva, nem rendszerkorrekcióra van szükség, hanem teljes rendszerváltásra, amelynek alapja a történelmi hagyományainkat követő alkotmányon nyugvó alaptörvény. Történeti alkotmányunkat 1944. március 19-én bekövetkező német megszállás függesztette fel, majd az 1949/XX-as - szovjet minta alapján átvett - alaptörvény volt hatályban napjainkig, amikor is az Orbán-kormány kétharmados többséggel, népszavazás mellőzésével, kihírdette az új alaptörvényt, amely megtagadja ugyan az 1949/XX-as törvényt, de annak szellemiségében cselekszik tovább.. Hivatkozik ugyan a történeti alkotmányra, de érvénybe nem helyezi. Az alaptörvény (2011. április 25.) Nemzeti Hitvallásról szóló fejezete 27. sor: Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. 29. sor: Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. 32 sor: Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét. Tudnunk kell, hogy a történeti magyar alkotmány soha nem volt felfüggesztve, csak ráépült egy megszállók által diktált, és kollaboránsok által érvényesített jogrend. A történeti alkotmányt nem kikiáltani kell, hanem érvényre juttatni. - Létre kell hozni egy kormányzati szintű irányítótestületet, amely a történelmi alkotmány helyreállítását követően intézkedik az alaptörvény hatályba helyezéséről. - Intézkedik a kétkamarás parlament felállításáról, amelynek tagjai immár a jogfolytonos történelmi alkotmányra teszik le az esküt, és ezzel megteremtik a független magyar törvényhozást. - Az új törvényhozást szakmailag, erkölcsileg, társadalmilag kontrolálló második kamarába az önkormányzatok által delegált tagok garantálnák a települések közvetlen képviseletét. Ezt a tagságot egészítené ki a nemzetiségi és a köztestületi jellegű önkormányzatok által választott, esetleg bizonyos politikai bölcsességet képviselő s az ország érdekében sokat tett, köztiszteletben álló néhány kinevezett személy, a szakmák és az egyházak képviselői. - Természetesen - bármilyen jogosítványokkal lenne is felruházva a második kamara - az ügydöntő jogkört az első és második kamara közötti konszenzus figyelembevétele mellett, a képviselőházban kellene hagyni. - Az országgyűlési képviselők számának csökkentésével a második kamara költségei megoldhatók. A második kamara már csupán összetételénél fogva is csökkenti a politikai pártok hatalmát, vagyis alkotmányos helyükre kerülnének a dolgok. És még valami. Beszélünk ugyan a történeti alkotmány jogfolytonosságának helyreállításáról, április 21. kapcsán, de azt senki, még a szervezők sem említik, hogy mit is jelent az valójában. Nézzük tehát a magyar történeti alkotmány 5 sarokpontját! Hungaria semper libera: Az államalkotó nemzetek által alkotott Magyarország örökké szabad és független állam, önrendelkezési jogát senkinek nincs joga feladni, sem csorbítani. Sacra Corona radix omnium possessionum: Minden jog és birtok, valamint a nép életének létfeltételei: a föld-, a víz-, a levegő-, és az energiakincsek egyetemes magyarság örök és elidegeníthetetlen tulajdonában vannak, azok fölött csak az államalkotó nemzet tagja szerezhet birtokjogot. Una et eadem libertas: Az országának minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg, a kötelezettségek és a jogok összhangján keresztül. Sub specie Sacrae Coronae: Mindennek az egyetemes magyar érdekben, biztonságuk szavatolására kell történnie. Az Alaptörvény, minden jogszabály, továbbá a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom intézkedéseinek is meg kell felelnie az alkotmány eszmeiségének. Ius resistendi et contradiscendi: Az egyetemes nemzet minden tagjának kötelessége és joga, hogy ellenálljon és ellentmondjon minden olyan törekvéssel szemben, amely jogainak gyakorlását csökkenti, és kötelezettségei teljesítésének feltételeit korlátozza vagy gátolja. És végül a lényeg! A történeti alkotmányt nem kikiáltani kell, hanem érvénybe helyezni, tettekkel, és nem szavakkal!
Posted on: Sun, 11 Aug 2013 15:54:23 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015