Tisztelt KOcsis Úr ! Ezt a levelet mint EMBERNEK és mint országgyűlési képviselőnek küldöm Önnek,nem mint VIII. kerületi Polgármesternek! Kérem, hogy ne olyan semmitmondó választ írasson levelemre a beosztottjával, mint a múltkor. Az igazságérzetemtől vezérelve írok Önnek,mert nekünk már másunk nem maradt... Nincs svájci bankszámlánk, se szőlőnk, se tőzegtelepünk, se bányáink. Nekünk már csak a puszta létünk van. Már ameddig ... Ez a temetkezési törvény kimeríti az embertelenség fogalmát,aljas módon bánik el a szegénység miatt kiszolgáltatott helyzetben lévő emberekkel.Ez egy erkölcstelen eljárás, az a legnagyobb bűnös aki egyáltalán kiagyalta ezt a "szociális temetést" és persze azonnal akadnak a RENDSZER KISZOLGÁLÓI KÖZT KÖVETŐI IS... Persze , tudjuk " akinek nincs semmije, az annyit is ér" ! Ezt gyorsan a pofánkba is vágta Lázár János. De ennyire nem érünk semmit? A nyertes választások után teljesen elértéktelenedtünk,már nincs szükség ránk, legközelebb 2014-ben lenne... Hát köszönöm. NEM. Ez egy erkölcstelen eljárás, az a legnagyobb bűnös aki egyáltalán kiagyalta ezt a "szociális temetést" és persze azonnal akadnak a RENDSZER KISZOLGÁLÓI KÖZT KÖVETŐI IS... Könnyű az észt osztani havi több miliiós nettó fizetéssel a zsebében , olyanoknak akiki havi 47.000.- ft közmunkabérből vegetálnak, ami éhenhalni sok, megélni pedig NEM ELÉG. ! Amivel kapcsolatban most írok az a botrányos mocsoládi EMBER ELÁSÁS. Mert ezt temetésnek nem lehet nevezni... ENNYI ERŐVEL BERÚGHATTÁK VOLNA A FALUSZÉLI ÁROKBA IS "MERT A FIDESZ SENKIT NEM HAGY AZ ÁROK SZÉLÉN"... HA CSAK 1 X IS BELEÉREZNÉK MAGUKAT A " VÁLASZTÓIK " NYOMORÚSÁGOS HELYZETÉBE, MÁSKÉPP BESZÉLNÉNEK. Elmondanám a m a g y a r i s e m b e r , a f e h é r i s e g y s z í n ! A felháborodásomra indokot szolgáltató történet i t t le n t e b b olvasható: " Tíz éve élt már Felsőmocsoládon a német G. J. , nyugalmazott gyógyszerész volt, aki itt próbálta megtalálni a boldogulását – és látszólag meg is találta. Mint annyi más idős nyugati ember, akinek otthon soványka lenne a nyugdíja, de nálunk sokat ér, ő is parasztházat vett, gyönyörűen felújította, maga faragta a bútorait, hogy csodájára járt a falu – csak a szerszámai megérhettek egymillió forintot. Rend volt a portáján, tisztaság, amolyan németes glédában állt minden – és jólét, hiszen ő csak otthon számított volna alsó középosztálybélinek, minálunk meglehet, hogy ő volt a legmódosabb mocsoládi gazda. Sőt, még haragosa sem volt – magyar ember ezt képtelen volna megállni, mi ha mással nem, a szomszédokkal kötelesek vagyunk rosszban lenni, különben nem tojik nekünk a turul, de G. J. annyira zárkózottan élt, és annyira jóindulatú volt, hogy senki sem tudott vele perbe, haragba keveredni. Még azután sem, hogy pár éve megkapta a magyar állampolgárságot. Hanem körülbelül az állampolgársággal egy időben kapott ő, szegény mást is – daganatos betegséget. Harcolt vele vitézül, burkusnak, magyarnak egyaránt becsületére vált volna a kitartása. Hanem két hete hétfőn nagyon rosszul lett. A szomszédai, akik szerették, mentőt akartak hívni hozzá, de nem engedte, mondta, másnap amúgy is be kell mennie a mosdósi kórházba ellenőrzésre. Be is vitték másnap, de haza már csak lábbal előre jött, nyugodjék békében. És itt kezdődik a botrány. A felsőmocsoládi önkormányzaton kiváltképpen tehetséges, rátermett emberek dolgozhatnak, ugyanis ahelyett, hogy értesítették volna a volt feleségét vagy a felnőtt gyermekeit, úgy döntöttek: nem ismernek ők egyetlen címet sem. Hogyisne: ahhoz meg kellett volna nézni az iratait, vagy fel kellett volna emelni egy telefont, szólni a német követségnek, azok fél óra alatt derítették volna ki, kit kell felkeresni a szomorú hírrel – ugyan, tán még maguk szóltak volna az érdekelteknek. De nem: Mocsoládon vagy igen nagy feje lehet a település vezetőségének, amiben szétszaladt az ész, vagy igen kicsiny, és nem jutott belőle túl sok, mert úgy döntöttek, nem kötelesek emberségesen viselkedni. Hát, a szerződésükben, munkaköri leírásukban nincs is benne, csak akkor ezentúl ne tessenek sem keresztény, sem emberi, sem pedig európai értékekre hivatkozni, mert vagy rájuk szakad az ég, vagy megnyílik alattuk a föld. Tény, hogy nagyon utálhatnak bárminek is utána nézni, mert a falu talán legmódosabb polgárát, de mindenképpen legmegbízhatóbb adófizetőjét szociális temetésben részesítették. No, most legalább látjuk, milyen is az. Állt pedig abból, hogy az elhunytat meg nem mosdatták, fel sem öltöztették, csak egy lepedőbe csavarták. Szemét le nem fogták, állát fel nem kötötték, gyorsan furnérládába suvasztották, kivitték a temetőbe, ahol pap nélkül, szertartás nélkül mihamar elföldelték, a sírjára deszkakeresztet állítottak, arra tintával ráírták a nevét, hadd mossa el az eső, gyorsan odacsaptak egy csokor virágot a sírra, és készen is voltak. Igaz ugyan, a szomszédság legalább vitt koszorút, de az is igaz, a szomszédság emberekből áll, nem hivatalnokokból. Fel is vannak zúdulva, morgolódnak keményen. Hát hiszen igazságuk is vagyon: mert ha G. J. kutya lett volna, akkor is csak annyiban különbözik a temetés, hogy az önkormányzat megspórolja a keresztet és a virágot. De különben világra ugyanígy nézett volna ki. Az önkormányzat védekezik, mondván, nem neki kötelessége kutatni a hozzátartozók után, hanem a rendőrségnek, azok meg csak erőszakos halál esetén indítanak eljárást. És különben is, Mosdóson halt meg, a mosdósiak dolga lett volna minden. A mosdósiak csak annyit mondanak: de Felsőmocsoládon élt! Osztozkodás, pereskedés, magyar módra – az már most is látszik, hogy a hivatali kötelességét senki sem hanyagolta el, csak az emberiekről feledkeztek meg. De azokról aztán majd” mindenki, a derék mocsoládi szomszédokat kivéve. Ők találták ki ennek az eljárásnak a nevét is, én csak kölcsönvettem tőlük. Azt mondják, ez nem végtisztesség, hanem véggyalázat. Én is ezt mondom. Véggyalázat. Érdekes szó, tessenek hozzászokni, sokat fogjuk még használni. Isten nyugtassa, szegény G. J.-nek meg állíthatna az önkormányzat egy sírkövet is, ezzel a felirattal: „Itt nyugszik G. J. , élt hetven évet emberségben, tisztességben, Európában, nyugszik faládában, gyalázatban Hunniában. N. E. R.” De erre is sajnálni fogják a pénzt." KÖszönöm , hogy elolvasta levelem. Várom válaszát, bízva abban, hogy nem a TEK fogja kikézbesiteni nekem!
Posted on: Sat, 27 Jul 2013 23:06:35 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015