Tájékoztatom az olvasót, hogy egy esszé következik, ez egy "más" műfaj. Az Alkotás öröme Minap mikor érkeztek a rackák, a gazdájukkal beszélgettem, hogy miért nem választják ezt az utat az emberek és hasonlítgattuk is a két "világot". Ő azt is felhozta nyomós érvnek, hogy "ebben" a világban itt van az alkotás öröme, "abban" a világban a dolgozóknak ez hiányzik. A többi mellett "jelentéktelen" érvnek gondoltam, de később sokat töprengtem rajta, hiszen ez szálló ige is. Már akartam korábban is írni róla, de talán most értettem meg. Szóval utólag mikor filóztam rajta, hogy miért is említette, hiszen tényleg nem látom kulcspontnak (abban a világban is lehet bárki "alkotó"), önkéntelenül el kezdtem hasonlítgatni a két világot. Okés hogy a mindennapokat és az átlagembereket nézve, ebben a világban sokkal több az "alkotás", míg abban a világban nagyon sok esetben gyakorlatilag nulla, de nehéz volt megfognom a lényeget a különféle példákon keresztül (szalagmunka, powerpointozás, meeting, valami szar árulása, billentyűnyomkodás stb.) Pedig általában a példák célravezetőek, de mivel a módszer nem működött, a másik oldalról közelítettem. Megpróbáltam definiálni, mi is az az alkotás és mi az alkotás öröme: Az ember a saját tulajdon két kezével, a hozzákapcsolódó szellemi háttérrel, munkát végez ÉS ezt (nagyjából) A-tól - Z-ig végigviszi saját használatra, saját célból, saját élvezetére. Na, így már könnyebb példákat hozni. Nézzük azt a világot, lehetséges, hogy egy meeting, egy telefonálás, nyomtatás valamiféle "alkotást" eredményez, de ha nem lesz kérges, lisztes, földes a tenyered, ha nem érzed az izmaidat, ahogy dolgoznak, ha nem fogsz szerszámot, fakanalat stb. a kezedbe, akkor az csak valami "műalkotás". (Természetesen a billentyű nyomkodás nem számít bele, még ha egy telefonon van akkor sem. A billentyű csak olyan szerszám, mint a kalapács, többé-kevésbé mindenki tudja használni, még izmok sem kellenek hozzá, elég egy velünk született ínhüvely.) A másik része az abban a világban dolgozóknak, aki kétkezi munkát végez, szerel, vezet, szalagmunkás vagy csak álldogál napi nyolc órát és árul, kiszolgál stb. nem hogy nem viszi végig az adott feladatot, de halvány lila fingja sincs, hogy hol van az A és hol van a Z, persze ez nagyrészt igaz a szellemi munkát végzőkre is. Most nézzük ezt a világot. Mivel nem szoktam csak úgy szögeket beleverni egy deszkába, vegyük például a tyúkól építését. Ebben a világban nagyon sokan a kétkezi munkára helyezik a hangsúlyt, óriási hiba és bizonyos lustaságból, ostoba tradícióból fakad, de az "új-hullám" nagyon komoly szellemi (nem technológiai) háttérrel dolgozik és tervez. Elsősorban az eredmény miatt, de azért is, hogy minél kevesebb munkával érjük el az eredményt. Ne legyenek illúzióink, olyan nincs, hogy nincs szükség kétkezi munkára és akkor hova is lenne az alkotás öröme, amiről ez az esszé szól. Egyébként a tervezés abban a világban is fontos (lenne), de a tervezők, nem saját használatra, nem saját élvezetükre terveznek, hanem más céljai, szempontjai, utasításai alapján. Szolgák. Ahogy egy takarítónő sem öncélúan, saját használatra takarít. Kanyarodjunk vissza a tyúkólhoz. Ha valaki tyúkólat akar építeni, akkor vagy tervez egyet, vagy másol egyet, vagy leginkább a kettőt ötvözi, másol, de a saját körülményei miatt terveznie is kell (ha csak másol, akkor is legalább fejben ellenőrzi a dolgokat). A lényeg, a tervezés szellemi munkát jelent és ezt a fázist a végtelenségig lehet fokozni. Következik a beszerzés, mit, honnét és hogyan. Járatni kell a kerekeket itt is. Majd jön a kivitelezés, ami túlnyomórészt ügyességet, valamennyi erőnlétet és komoly stratégiát is jelent, a különböző lépések terén, hogy mit, mivel, miután, hogyan, ez megint szellemi munka. Mivel saját célból, saját használatra építem a tyúkólat, a minősítést, értékelést is nekem kell elvégeznem (illetve majd a tyúkoknak) és az ebből fakadó utómunkálatokat is! Még egyszer megjegyzem, saját célból, saját használatra, szóval nem elég a minősítésnél egy kacsintás ... Nézzük az értékelést, a végén meglátjuk miért olyan fontos. Először az osztályozás, utána az indoklás. Katasztrófa. Semmit érő szellemi és vagy fizikai munka. Soha nem lesz az igazi, de további tunninggal használható. Gyatra szellemi munka. Az irány jó, de még kell rajta dolgozni. Hiányos szellemi munka. Jó lesz ez, csak még kicsit toldozni-foltozni kell. Kisebb-nagyobb hibák a szellemi és vagy fizikai munka során. Ilyenre gondoltam. Ez az az érzés, az Alkotás öröme. Lehet pillanatnyi fellélegzés, kész, nem dől össze, én (is) csináltam és éveken át tartó jó érzés, mindig mikor ránézel használat közben és eszedbe jut, az "alkotás" folyamata. (Mikor később kiderül, hogy átázik a tető, beszakadt egy deszka, átértékelés történik :) de a korábbi pillanatok már a tieid.) Vehettem volna a kaszálást is példának, ez esetben szellemi munkáról nem igazán beszélhetünk, de az ember csak úgy nem kaszál, (kivétel ha napszámos, de az egy másik történet). Bár kétségtelenül jó érzés végigtekinteni már egy lekaszált renden is, de itt sem beszélhetünk alkotásról. Ha viszont a szénázást, takarmányozást, állattartást nézem kompletten, amiért az ember kaszál (igen az új-hullám csak azért nem kaszál, hogy "szép" legyen, sőt az már nem is szép, maximum szabályos) a gyepgazdálkodástól, a forgatáson és betároláson át, amíg az állatok jóízűen elfogyasztják, az már alkotás. Egy másik, mindkét világra jellemző és jó példa a szakácskodás (nem a főállású). Fontos az alkotás öröme, ha nem is minden nap, de mindenki el tudja helyezni a saját Maslow piramisában.
Posted on: Thu, 01 Aug 2013 11:03:12 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015