Valami titok lappang az IMF-Orbán-ügy hátterében? Ugratás, további szipolyozás, esetleg még bátrabb NEM, vagy forradalom A közeljövôben történni fog valami, ami a jövônk szempontjából nagyon fontos. Orbán Viktor szerepléseit és nyilatkozatait figyelve a puzzle kezd összerakódni. Nyilván sokkal elôbbre jutottunk volna jövőelemzésünkben, ha hallhatjuk a miniszterelnök úr évértékelôjét, de erre lapzártánk nem adott lehetőséget. A legutolsó, amit tőle hallottunk: ,,az IMF-fel kölcsönszerződést kötöttünk, nem gazdaságpolitikai megállapodást. Ilyen együttműködést majd az EU-val kötünk.” Vagyis a Nemzetközi Valutaalap a kamatokkal és a pénz visszafizetésével kell, hogy foglalkozzon, nem egy független állam polgárainak a nyugdíjával, adójával, a kormány gazdaságot érintő döntéseivel. Az ellenállás ereje tehát nem csökkent. Ugratás Még ugratnak bennünket, ahogy a címlapunkon is mutatjuk, de a magyar tigris átjut a tűzkarikán. Garantáljuk. Példát mutattunk Európának, a világnak! Orbán Viktor IMF-nek adott NEM-je lavinát indított el. Csodálom a bátorságát, hogy ezt megtette, meg merte tenni. Bebizonyította, hogy a kétharmadnál nagyobb választói felhatalmazás óriási erő, amelyet a pökhendi, magukat nemzetek felelett álló világhelytartóknak is figyelembe kell venni. Véget ért egy húszéves korszak, amelyben a saját kutyájuk kölyke, gyáva, talpnyaló lakájalit lábhoz tett nyelvvel minden óhajukat, sóhajukat nyikkanás nélkül teljesítette. A magyar nemzet mint olyan nem létezett, felszámolás alatt állt, ránk erőltették egy magyaroktól idegen amerikai–nyugat-európai internacionalizált, mindent a piacnak alárendelő, uniós kaptafa belső szerkezetet és kényszeréletformát. E jó szándékkal jó útnak hitt szocilális piacgazdaság irányában elindított új rendszer hazugság volt, Magyarország nemzeti vagyonának kiprivatizálása, és a rendszer teljes eladósítása volt a neoliberálisokat irányitó nemzetközi háttérhatalom célja. És hová jutottunk? Egy fosztogató, spekuláns kapitalizmus, kamatszivattyús embertelen nyomorvilágába, ahol még a középosztály jelentős része is lecsúszott. Lehetne persze eredményekrôl is beszélni, új lakások, középületek, autópályák stb. Ám nemcsak a 4,5 millió szegénynek, de még az átlagpolgárnak sem ez számít, hanem az, hogy ha az egyének gazdagodását nézzük, az eredmény gyászos: jó húszonhárom évvel ezelőtt 3600 forint volt az átlagkereset, most pedig alig több mint 150.000 forint, vagyis az élet drágulásának statisztikai arányát hozzáadva: UGYANANNYI. Hát ez a szégyen, ez a felháborító. Joggal mondja a társadalom igen nagy többsége, hogy ezért a bűnért a neoliberalista politikusok írmagjának is el kell tűnni. A hogyanról, a büntetésrôl később, most e degenerált társadalom helyreállítása a legfontosabb. Az IMF-nek adott NEM háttere még titok Az IMF-nek adott, ajtót mutató NEM már egy okozat volt, nem tudhatjuk, mi volt az ok, az előzménye. Orbán Viktor nem tehette, nem tette volna meg ezt, ha nincs alternatíva, egy másik pénzügyi vagy gazdasági lehetőség, amely erőt és bátorságot adhatott, hogy a magyar fél megálljt parancsolt a nemzet további megsarcolásának. Nem magyarázat erre az, hogy az IMF-kölcsönnek csak a kétharmadát vettük igénybe, és a felgyülemlett valutatartalékaink lehetővé teszik két évig a törlesztést. Én arra sem számítanék, hogy az EU-tól komolyabb segítséget kapunk. Biztos létezik más megoldás is és ez az ismeretlen lehet a kiút, a mentsvár. Lappang tehát itt valami titok. Valaminek történnie kellett, vagy csak kezdetét vette valami, s a lényege csak ezután fog megtörténni. Méghozzá frenetikus lesz, nyilván ezért sem beszélnek róla idő előtt. Emlékeznek azokra a napokra? A világ vezető pénzügyi és gazdasági sajtója, vagyis az IMF-et irányító nemzetközi banki és multi háttérhatalom tulajdonában lévő lapok és tévék mintegy vezényszóra Orbánra és a magyarokra támadtak. Még ha sok esetben manipulált, elfogult és megalapozatlan híradások voltak is ezek, azt sejtették, a pénzügyi rabszolgatartók: nem engedhetik meg ezt a nyílt lázadást, hiszen beindulhat a dominóelv, más államok is nemet mondanak. Példát kell tehát statuálni, mivel még ott lebeg a renitens Görögország példája is. Orbán nem visszakozott, bátran kiállt, sőt a visegrádi négyek-beli három társát is ,,lázítani” kezdte, a maga oldalára állította. Elfogadtatta velük is, hogy nem engednek a lakosságukkal szembeni újabb sarcot. Érdekes módon kis idő eltelte után több komolyabb, mértékadó világlap is Orbánnak adott igazat az IMF-fel szemben. Íme néhány: Az osztrák Der Standard: az EU és az IMF magatartása igazán nagy disznóság. Az angol The Times: hazánknak joga van „fegyvert ragadni az IMF ellen”. Az amerikai The Wall Street Journal: Budapest nem az IMF fejével gondolkodik – írja, és dicséri Orbánt. Az adósságunk nem is egetrengető Ha rápillantanak az USA-ból kapott világtablóra, láthatják, hogy messze vagyunk az az élvonaltól, a legeladósottabbaktól, hiszen az utolsó előtti oszloba tartotunk az államháztartási hiányunkkal, amely 80 százalék körüli. A tartalomjegyzékben lévő színes változat jobban megmutatja az eltéréseket. A lényeg az, hogy nagyon sok ország van a miénkéhez hasonló helyzetben. Mi nagyjából Indiával azonos tartozással rendelkezünk, míg Olaszország a GDP 103,7 vagy Japán 170,4 %-kal közelebb áll a sereghajtókhoz. Az utolsó Zimbabwe 241,2 százalékkal, ez pedig több mint háromszorosa a magyarénak. Az USA, Kanada és a többi nagy állam és közelít hozzánk, de a hatalmas gazdasági erejük, USA-nál pedig a dollár világpénz bármikori nyomtatása miatt a hatvanvalahány százalék nem drámai. Obama elnök így könnyedén tudott adni nyolcszáz milliárdot a válságba jutott bankoknak és vállalatbirodalmaknak. Az érdekes az, hogy ők a fogyasztást is támogatták, hogy megakadályozzák az amerikai álom szertefoszlását, valójában arról volt szó, hogy nem engedték csökkenteni a vásárlóerőt. A helyesírási hibákért bocs! Úgy másoltam be másik oldalról! Szerkesztő!
Posted on: Sat, 29 Jun 2013 18:13:48 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015