Van ugy mikor az elet tulmutat rajtunk. Mikor ugy erezzuk hogy nem birjuk tovabb, es talan, mar nincs is ut ami tovabb vezetne. Csak egy az irany. Mndegy hogy kozben merre terunk le, a vegere megis ugyanoda fogunk jutni. Este mikor vegigsetalok az utcan mindig latok egy oreges kutyacskat. Csak fekszik egy haz kapuja elott. Mintha varna valakit. Mindegy mikor jarok arra, o mindig ott van. Hallottam, nemreg meghalt a gazdaja. Latom a szemeben a szomorusagot, tisztaban van vele mi tortent, szavak nelkul a szivemig hatol a tekintete. De valamiert megis ott van es var. kire? Mire? Miert? Hisz benne talan egy kisgyermek naivsagaval hogy egyszer valami csoda dolog tortenik es hazater akit regota vart. Vagy csak egyszeruen tudja hogy az elet igy nem erhet veget,nem allhat meg az ido, valaminek tortennie kell, valami jonak jonnie kell. Es hisz benne. Talan engem vart, talan mast. Mint ahogy minket es varnak, es mi is varunk. Valamire. Valakire. Csak a hit ne vesszen el, csak az ne fogyjon el. Mert az az ami mozgat, amitol dobog a szivunk. Es az ero ami a lelkunkbol jon. Legyen eros, es legyunk erosebbek. Hat ezt kivanom en most mindenkinek.
Posted on: Thu, 19 Sep 2013 19:21:04 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015