Varró Dániel: Metró Hát elkapott ma, kiscicám, az ellenőr a metrón. Nem volt érvényes matricám, kívánom, bárha lett vón. Leszállított – az alagút most énelőttem ásít, s eljutnom több mint bonyolult a kívánt állomásig. S míg kattog egyre távolabb haladva lent a metró, halkan kattog a bőr alatt az ember szíve dettó. Ó, bár ne kéne lógnia, föladva minden elvét! Ez itt egy allegória, ha nem tűnt volna fel még. Hisz látod, éppen így megyek hogy földerítsem, úgy ám, felszín alatti énedet a lélek mélyvasútján. De megvívnám bár érted, ó, én héroszok tusáját, nem jutok el hozzád a szó szűk labirintusán át. S a vágy metróján, hol az ok zord ellenőre szétcsap, mint potyautas utazok, azt kell hogy mondjam, én csak. Mert nincsen matricám, se más, jegy, bérlet, bármi érvény, a benned rejlő állomást hogy egyszer is elérném. S meglelve benned messzi, tág, mély állomások mását, meghallanám a bőrön át a szíved kattogását.
Posted on: Wed, 19 Jun 2013 05:36:49 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015