Villanások a Szabadság hídról… A DK frontembere, Gyurcsány Ferenc, és Vadai Ágnes: Hölgyeké az elsőség, kezdjük vele! „Mi nem akarunk egy tahó, náci, lenyúló diktatórikus világot!” Nézzük sorba: nem akarunk. Ez rendben van. Nem akarják a polgári rendet, nem akarnak polgári demokráciában élni. De hát maga a főnök mondta:: „ El lehet menni!” Folytassuk csak: tahó. Tehát mindenki, aki nem együtt gondolkodik velük, nem azonosul vele és elvtársaival, az élből tahó. Jó, jó, de hol van itt a másság tisztelete, hol van itt a vélemény, álláspont, politikai kötődés szabadsága?! Aztán a következő jelző: náci. Hála Istennek, a nemzetiszocializmus nem rendszer már sehol, bár hívei bizonyosan vannak, ám a kommunizmus sem, amelynek legalább tízszer annyi áldozata volt szerte a világon, mint a náciknak. Tehát, aki nem olyan, mint Vadai, Gyurcsány, stb., az náci. A nácizmus fajelméleten alapuló politikai rendszer volt A kommunizmus osztályalapon kategorizált, ki elvtárs, kit tűrnek meg, ki pedig likvidálandó. Nos gondoljunk a Gulag táborokra, a krími tatárok, a doni kozákok és a zsidók elüldözésére, kitaszítására Szibériába. Ők pedig akár tetszik, akár nem, a kommunista ideológia átvedlett figurái és hogy leplezzék valódi énüket, náciznak. Szánalmas érvek! Aztán: „…lenyúló, diktatórikus világot!” No hát a lenyúlásban aztán senki sem előzheti meg az elvtársakat! Emlékezzünk csak a spontán és azután a szervezett privatizációra! A szocializmusban magánvagyona senkinek nem volt. Honnan vannak a milliárdok elvtársak!? Honnan? Hát én megmondom: lenyúlták a nemzeti vagyont! Most próbáljuk nagy nehezen visszaszerezni legalább egy részét! Folytassuk a lendületes, szenvedélyes DK vezérrel! „Szenvedélyt akarok!” – mondata nagyon tetszett! Igen, kell a szenvedély! De azt valaminek táplálnia kell, hitnek, akaratnak, elszántságnak – és nem utolsósorban bizonyos vakságnak is! Nos a hit nála az Internacionáléban van, ami ugye nem nagyon kell Magyarországon. Akarat az lenne, de még volt elvtársai sem díjazzák szenvedélyét. Elszántnak elszánt, mert tudja, a bukás után minden mesterkedés ellenére a köz- és társadalmi életből le lesz írva. A sarokba szorított patkány – harap! Tovább a szenvedélyek útján: „Erkölcsösebb vagyok, mint bármelyikük!” – mármint a polgári oldal bármelyik tagja. No itt álljunk meg egy elvtársi szóra! Öszöd után ez a kijelentés kissé érdekes és felveti az elmebeli állapot némi sérült voltát! Ő maga vallotta be, hogy : „….. hazudtunk reggel és este…” . Igaz elvtársainak bevallotta, bátran, őszintén. De a társadalomnak!? „Valahogy” kiszivárgott. De nem bánta meg! Nem kért bocsánatot! És 2010-ben a társadalom kifejezte: nem bocsájtott meg! Hol van itt az erkölcs?! Lehet, hogy ez megfelel a kommunista erkölcs kritériumainak, de a mai, eléggé zilált általános erkölcsfogalomnak nem! Nos ezek az „apró” villanások a Szabadság hídról.., . Gondoljátok meg proletárok! 2013. 09. 19. Szabó László Dezső
Posted on: Thu, 19 Sep 2013 16:19:45 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015