Virágok - 1 Az egyik legtöbbet használt és legősibb szimbólum. Jelkép értéke a legmagasabb spirituális szféráktól (például: lótusz) a leghétköznapibb burkolt üzenetekig (virágnyelv) terjed. A virágok gazdagsága és szépsége is elegendő lenne ehhez. Szimmetriája, az együttesen meglévő férfi és női jelleg (porzók és bibe), több virágnak az a tulajdonsága, hogy kinyílik, becsukódik az egyetemes kultúrában a világmindenség eredetének szimbólumává tették. A virágok egyesítik a négy elem erejét: a földből nőnek az ég (levegő) felé és szükségük van a vízre, valamint a tűzre (napfény). A mitológiákban együttesen vagy külön-külön bizonyos fajoknak ezen kívül is óriási szerep jut, gondoljunk csak a keresztény Paradicsom-ábrázolásokra, ahol igen gyakran a burjánzó növényzet fontos részét képezik a csodálatosnál csodálatosabb virágok. A keleti mitológiákban ugyancsak előszeretettel alkalmaznak virág szimbolikát. Az iszlámban tilos az alak-ábrázolás, ezért a növény- és virágmotívumokból (valamint geometriai alakzatokból) áll össze minden díszítményük. Áttekinthetetlen nemcsak sokféleségük, hanem az is, ahogyan a különböző kultúrkörökben felhasználják őket, akár fizikai mivoltukban, akár szimbólumként. A kettő egyesítésének legjobb példája a japán ikebana-kötészet. A gyógynövények sorában virágok (kasvirág, bodza, galagonya, zsálya stb), illetve virágzatot hozó gyógynövények sokasága is van, így a holisztikus szemléletben ezt a hatást sem hagyhatjuk figyelmen kívül, túl azon, hogy kedélyjavító szerepük egyértelmű – csupán a megjelenésükön keresztül. Menj végig egy vidám, színes csokorral az utcán ködös, sötét, undok nyirkos időben, s figyeld meg, hányan kapják fel a fejüket, mosolyodnak el a látványtól. A művészetben áttekinthetetlen mennyiségben szerepelnek virágok. Virágcsendéletek tömegéről beszélhetünk, s a mai napig megihleti a képzőművészeket a kompozíciók harmóniája, hovatovább „nem ment ki a divatból” ez a műfaj. Monet íriszei és vízililiomai sem háttérként szerepelnek festményein, hanem főszereplők, ahogyan több alkotónál is. (Általában az impresszionisták igen szerették a virágmotívumokat – nyilván, hiszen a plein air (´nyílt levegő´) irányzat lényege a szabadban festés.) A szecesszióban a virágok burjánzása aztán alaposan kiteljesedett, épületeken, iparművészeti tárgyakon, edényeken, egyéb háztartási eszközökön és általában mindenhol. A népi művészetben, hagyományokban faragványok, hímzésminták, továbbá népdal szövegek, a mesék és szólások virágmotívumai tanúskodnak arról, mennyire alapvető része volt mindig is az ember életének a virágok csodálatos világa. -Virágok - 2 Árvácska: a népművészetben (lásd a kalocsai mintákat többek között) nagyon gyakori motívum, a néphit szerint öt szirmából az alsó páratlan a mostoha, a két középső annak két lánya, a két felső pedig két árva. A keresztény mitológiában a szentháromság jelképe, eredetileg háromféle színe miatt. A neve és amiatt, hogy gyakran ültetik temetőkben, bizonyos mértékig a gyásznak, de a túlélésnek is jelképe. Barackvirág – a fák virágzata általában a keleti kultúrákban (Kína, Japán) fontos, az európaiban a ´virág´ képzetéhez elsődlegesen nem is tartozik. A kajszibarack virága Kínában a bátorság, állhatatosság, jellemesség szimbóluma, az őszibaracké pedig a halhatatlanság, hosszú élet, fiatalság, gazdagság jelképe. Bazsarózsa (tubarózsa, pünkösdirózsa, bár rendszertanilag nem azonosak): keleten és nyugaton a tavaszt, bőséget és méltóságot jelenti. A népi hímzéseknek szintén kedvelt alapeleme, hasonló jelentéssel. Bazsalikom: a gonosz szellemek elleni védelem növénye, ezért a temetési rítusokban gyakran használták. Leveleinek mágikus erőt tulajdonítanak. A virágnyelvben a tisztes szegénység szimbóluma. Indiában viszont afrodiziákumként használják. Boglárka: szegény csinos kis sárga virágzatú tavaszi növényünkről csak elítélő, hálátlanságot, eltávolodást, elidegenedést jelentő értelmezést találtam. Gyanítom, hogy a magyar kultúrkörben a sárga színhez tapadó képzet miatt. Eszerint az irigység színe volna. Másutt a napfényé; a jólét esélyét hordozó aktivitásé. Ezen felül lehet még: intuíció, hit, optimizmus és – hogy a „negatív tartományba” is jusson valami: valóban beletartozik a sárga szín szimbolikájába a távolságtartás, kritikusság, nyugtalanság. Borostyán: nem virág, de gyakran ábrázolják virágokkal együtt. Örökzöld jellegénél fogva a halhatatlanság, öröklét szimbóluma. A keresztény temetők gyakori talajtakaró növényeként viszont csak a gyászé is. Az antikvitásban (ókori Görögörszág, Róma) sokkal kiterjedtebb jelentést hordozott: férfiasság, életöröm (Bacchus), szerelmi összetartozás, költészet, dicsőség (eredetileg borostyánkoszorút kaptak az elismert költők, később váltottak babérra). Mivel gazdanövényen is hajlamos élősködni, ezért némelykor a hálátlanságnak is jelképe. Búzavirág: spiritualitás, tisztaság, mágikus erő. A magyar népművészetnek szintén lényeges alapeleme. A mezei csokrok elengedhetetlen tartozéka, egyik fő dísze. A gabonával való sajátos viszonya (jellemzően gabonafélék között nő, de gyomnak, a gazdálkodók szempontjából kártékonynak számít) összevetve a gabona-szimbolikával - ami újabb, teljesen külön címszót igényel természetesen, itt csak röviden: bőség, termékenység (biztonság), halál és újjászületés – újabb megvilágításba helyezi: a tiszta spiritualitás elvonatkoztatva a földi jellegű szférától szép, de kevésbé kívánatos. Ciklámen: erősen keresztény szimbólum, Mária vérző szívéhez hasonlítják a színét vagy a belsejében lévő vörös foltot Mária fájdalmához. Vérző apácának is nevezik. Temetői növényként is népszerű, hiszen az árnyas, nedves helyeket kedveli. Cseresznyevirág: mint a virágzó fák általában, ez is keleti jelkép, méghozzá nagyon fontos. Kínában a tavasz, remény, ifjúság, termékenység, női szépség princípiuma. Japánban az egyik legkiemeltebb ünnep a cseresznyevirágzásé. A tökéletesség, szépség, tisztaság, bőség, de az evilági javaktól elfordulás és a létezés bizonytalansága is értelmezési körébe tartozik. Azért nálunk is van bizonyos kultusza – magyar néphagyomány a Borbála-napon levágott, kizöldülő cseresznyeág, amely esküvőre utaló szerencseszimbólum. -Virágok – 3 Dália: elegáns virág, s ez is egyeik jelentése, azonban legalább annyira a változékonyságot is szimbolizálja. Nem véletlen, hogy ritkán adják ajándékként csokorba kötve, sokkal inkább használatos csendélet-dekoráció jelleggel saját célra. S főleg: jellegzetesen temetői csokor – az élet mulandó voltára utalva. Galagonya virága Galagonya: fehér vagy rózsaszín virágzatú, a galagonyavirágból készült koszorú tisztaságot, szüzességet jelképez, és – csodálatos szűzi fogantatást, de nem a kereszténységben, hanem pl. a görög mitológiában. Véd a boszorkányság ellen, cserjéje pedig a lelkek és tündérek találkozóhelye. Gólyahír: Az előző részben, a boglárkánál beszéltem arról, hogy szegény sárga virágokról igen elítélő, hátrányos véleményalkotás alakult ki, így a gólyahír is ilyen üzeneteket hordoz, mint: kegyetlenség, szomorúság, féltékenység. Bezzeg a következő – szintén sárga virágú – növényről miért, miért nem valami más képzet alakult ki. Gyermekláncfű, pitypang: hűség, boldogság. Hozzáteszem: nem valószínű, hogy sárga virágzata miatt tapad hozzá ez a képzet, hanem gömb (vesd össze: tökéletesség) alakú termése miatt. Szubjektív további megjegyzésem: számomra a pitypang kora gyermekségem óta (amikor magam is fújtam szorgalmasan a magjait) sokkal inkább az illúzió, tünékenység jelképe, s felnőtt kori, kertet gondozó énem számára ez csak megerősödött. Ugyanis a pitypang gyomnövényként elképesztően agresszív, gyökeréről kihajt mindig és magjaival virulensen terjed, hovatovább ahol jó körülményekre talál, minden mást kiszorít. Gyöngyvirág: majdnem minden fehér virág a tisztaság, ártatlanság szűziesség megjelenítése. A gyöngyvirág nagy keresztény szimbólum, a szeplőtelen fogantatás, Mária tisztasága. Természetesen a kereszténységnél ősibb, egyetemesebb jelkép: a tisztasággal összefüggésben a tökéletességé, boldogsággá, teljességgé. A megújulás, visszatalálás a tisztult értékekhez szintén fontos tartalma. Gyakori dísz esküvőkön és a népművészet különféle ágaiban is sűrűn előforduló motívum. Harangvirág: termékenységszimbólum kehely (edény) formája miatt. Mint ilyen például Freya germán istennőnek, s persze a keresztény mitológia által átvéve Máriának is attribútuma. Lefelé forduló virágai miatt a megadás, alázat, szelídség fogalmai is tapadnak hozzá. A harangszó (hírharang – egyébként ilyen virág is van, rokona a harangvirágnak) miatt viszont információáramlás, pletyka is lehet a jelentése. Hóvirág: egyértelműen a remény virága, a tél után, sőt: még a tél vége alatt éledő vegetáció előhírnöke. Érdekes, hogy míg a görög mitológiában a Danaidák Ősanyjának, Iónak alakja fűződik nevéhez, addig Mária attribútuma a keresztény kultúrkörben. (A Danaidák azok a lányok – ötvenen – akik büntetésből olyan korsókkal hordják a vizet, amelyeknek nincs, vagyis lyukas az alja.) Ibolya: Közismerten és elsősorban a szerénység, rejtett erény és szépség jelképe. A tavasz korai virágaként mindazonáltal még az újjászületésnek, a föld újjáéledésének is attribútuma. Ezzel összefüggésben a derűnek, hűségnek is. A keresztény szimbolikában az alázatot, valamint Krisztus szenvedéseit jelenti (gyakori motívum a Mária és Krisztus ábrázolásokon, például a kereszt tövében). Érdekes, hogy a középkorban gyógyító és mágikus hatást tulajdonítottak az ibolyának és „koszorúba fonva fejfájás és részegség elleni szerként használták. A provanszál trubadúrköltészetben a hűség jelképe.” (Szimbólumtár) A népművészetben szóbeli és vizuális megjelenítése ugyancsak rendkívül gyakori. Itt is kénytelen vagyok hozzáfűzni, hogy a szerény kis ibolya is igen-igen agresszív növény, háromféle módon terjed és szintén kiszorít mindent maga körül ha szabadjára hagyják. A legbájosabb kapcsolódása emiatt az, hogy Josephine az esküvőjén ibolyadíszt viselt, ezért e virág a bonapartisták szimbóluma lett. -Virágok – 4 Jácint: az eredeti alakja Hüakinthosz vagy Hyacinth. A görög mitológiában Apollón beleszeretett (miközben Zephürosz volt aktuális női szerelme) a szépséges fiúba, akit véletlenül megölt egy rosszul indított diszkosszal. A fiú vércseppjeit változtatta azután virággá. A Jácint valószínűleg ezért férfinév, habár korántsem mindenütt. Ezen az alapon pedig a Nárcisznak is férfinévnek kéne lennie, holott nem az. Mindenesetre a baljóslatú eredet nem akadályozza meg a virágot abban, hogy dúsan és színpompásan viruljon kora tavasszal. Az újraéledés, megbocsátás, állhatatosság, kitartás, tartósság szimbóluma. (Drágakő is viseli ugyanezt a nevet.) A rózsaszín és vörös jácint azonban jelenthet féltékenységet is. Jázmin: hogy, hogy nem ebből is keresztnév lett, de női. A kedvesség, kellem, a jó és – fehér színére tekintettel – az erényes női tulajdonságok megszemélyesítője. Tavaszi virágzása és átható illata miatt viszont a (testi) szerelemre is utal. Perzsa eredetű az elnevezés, így a keleti erotikára is asszociálhat. Kaktusz: nagyon ambivalens, nagyon érdekes növény, önmagában véve és szimbolikájában egyaránt. Alapjelentése: kitartás, állhatatosság, megküzdeni a szerelemért. Alaposabban vizsgálva a kérdést, bátran vonjunk analógiát a kaktusz jellegzetes tüskéi, s ritka – némelyiknek rendkívül ritka – gyönyörűséges, különleges virága alapján. A védelmi rendszert jelképező szurkálás, távolságtartás mélyen érző lelket takar illetve óv a külvilág vélt vagy valódi ártalmaitól. A csekély vízigény ugyancsak a takarékos érzelmi megnyilvánulások, kordában tartott érzelmi élet szimbóluma (asztrológiában az érzelmek = víz elem). Kála: Szépség. Az egyik legdivatosabb virág a kála, mivel a szépséget jelenti. Akár ajándékba, akár menyasszonyi csokorba kötve viselőjének szépségét emeli ki. Érdekes kérdés viszont az, hogy sírcsokorban, koszorúban is gyakorta alkalmazott virág, ahol a spirituális tisztaságot célozza. Kamélia, japán rózsa: csodálat, tökéletesség, szerencse, különösen férfiak számára. Szeretetreméltóság, harmónia, szépség a további szimbolikája. Kamilla: azt mutatja, hogy a külső szépség és a belső érték nem biztos, hogy egyenesen aránylik egymáshoz. A kamillának szerény külseje sincs arányban sokoldalú és erős gyógyító hatásával. Általában gyulladáscsökkentőnek használják, így jelképezheti a lángra lobbant, csalódott szív gyógyítását, gyógyulását is. Vigaszt is jelent. A kereszténységben Mária lelki gyógyító erejével hozzák összefüggésbe. A Kamilla is funkcionál keresztnévként, a latin eredetű Kamill női párja. A Kamill jelentése: nemesi származású férfi, aki az áldozatoknál szolgál. Kankalin: a virágnyelv hagyományai szerint üzenete ez: „Nem tudok nélküled élni. Nélküled halott vagyok.” A halál és újjászületés, ébredés minden kora tavaszi virág szimbolikájához köthető, így a kankalinéhoz is. Kardvirág: erő, pompa, szépség, őszinteség. Legényvirágnak, sásliliomnak is nevezik (nagyon tévesen, mert a sásliliom egy másik növény), aminek eredete az a hiedelem, hogy fia születik annak az asszonynak, aki az övére tűzve viseli. Leveleinek fallikus szimbólumként is felfogható kinézete miatt egyébként is a férfi princípiumot testesíti meg. Esküvői csokorban fiú foganását segíti és a férfi teljesítményét növeli. Kikerics: A szép nyári napok végét jelzi, mivel legtöbb változata ősszel virágzik. A növény egyes részeit (főleg hagymáját) régebben az orvostudomány használta fel, daganatos sejtek osztódásának gátlására. Erősen mérgező. A monda szerint „Médeia kolkhiszi királylány (és legendás boszorkány) kikericset használt varázsszereinek előállításához. Méregtartalma miatt a népnyelvben a kikirics, kükörics, kükirc vagy kükerc név mellett gyakran kutyadöglesztőnek is nevezték.” A legelő állatok elkerülik. Szimbolikus jelentése mindazonáltal a szerelem, sőt: az emésztő szerelem. Kökörcsin: A betegség virága. Kicsi, kék kelyhei magukba gyűjtik a negatív energiákat. Körömvirág virágnyelv-jelentése: „úgy érzem nem szeretsz” – szegény sárga virágok végzete, hogy csupa sanda, előnytelen, nem kifejezetten nemes tulajdonságot, jelentést asszociálnak hozzájuk. Pedig a napfény, az asztrológiában a Nap és az Oroszlán színe, ezért lehetne vidám, optimista jellege is. A körömvirág ráadásul a kamillához hasonlóan alap-gyógynövény is és mindent kibír a sok csapadékot és a szárazságot és ügyesen gondoskodik szaporodásáról. Így sokkal inkább társítanám a hithez, bizalomhoz, amit egyébként a franciáknál a sárga szín jelent. Kötörőfű: a keresztény mitológiában Krisztus feltámadásának szimbóluma, aki a lezárt kősírból távozott. A kötőrőfű gyökerei valóban meg tudják dolgozni a követ, szélsőségesen mostoha viszonyok között is meg képes maradni, ezért a túlélés, megmaradás, alkalmazkodás szimbóluma éppúgy lehet, mint a feltámadásé. Krizantém: Egész Keleten királyi virágként tisztelik, s az ősz, a kitartás, a hosszú élet, az előkelőség és erényesség szimbólumának tartják. A japán császár címerében is látható. Nálunk a temetők virága lett, mivel Halottak napja környékén nyílik. A fehér az igazság szimbóluma, a sárga mellőzött szerelem, a vörös pedig a sírig tartó, hűséges szerelmet fejezi ki. Általános jelentése pedig: pihenés, nyugalom. Krókusz: vidámság; fiatalos jókedv, derű – ez a tél végi, kora tavaszi kecses, szívderítő virágocska, aki egyszercsak megjelenik a kopár földön. Az éledés, újjászületés igazi megtestesítője. Emellett értékes és nagyon régi fűszernövény is egyik alfaja, a jóféle sáfrány. Értéke az aranyéval vetekszik, mert fáradságos a termesztése és gyűjtése, hiszen a bibékből áll a fűszer. Sok helyütt afrodiziákumnak tartják. A monda szerint, amikor Zeusz Hérával tartotta menyegzőjét, sáfrány nőtt az ágyuk körül és megittasultak az illatától. Nagyobb dózi bódulatot okoz és 20 gramm már halálos adagnak számít. -
Posted on: Sun, 27 Oct 2013 15:54:33 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015