Volt egy álmom az éjjel: ott álltunk egy ismeretlen vidéken. Te kezemet fogtad, és szemeimbe néztél, azt mondtad: Várjak rád! - többet nem is kértél, én szemeidbe néztem és átkaroltalak, azt mondtam: Ne aggódj, én eddig is vártalak! Aztán jött a reggel és elvitte álmomat, egy újabb nap jött, mi elsodorta szavunkat. Később érkezett egy levél, mit tőled kaptam, kétségtől remegő kézzel rögtön felbontottam. Mintha érezted volna, hogy mire vágytam, megerősítetted hitem, hogy nem hiába várlak. Ekkor egy pillanatra szívem görcsbe rándult, lelkem visszhangja szólt, majd eszembe jutott az álom, és halkan megjegyeztem: Én ébren is várok!
Posted on: Mon, 25 Nov 2013 19:46:12 +0000