Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a tudás és még sok más így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt a Szeret segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett. Ő megkérdezte: -Gazdagság el tudnál vinni magaddal? -Nem nem tudlak! A hajómon sok aranyat ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra! Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közlekedett: -Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni? -Nem Szeretet nem tudlak elvinni! Itt minden tökéletes és te esetleg árthatnál a hajómnak! Hát a Szeretet megkérdezte a bánatot is, aki éppen előtte hajózott el: -Bánat, kérlek vigyél el magaddal! -Oh Szeretet! Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon! A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a Szeretet kérését. Hirtelen megszólal egy hang: -Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt az egy öregember volt. A Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: -Tudás, megtudod mondani ki segített nekem? -Az IDŐ volt- mondta a tudás. -Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ? A Tudás válaszolt: Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET! Általános adatok
Posted on: Fri, 06 Sep 2013 07:39:29 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015