Véghelyi Balázs Szép szóval... Ratkó József nincs ma - TopicsExpress



          

Véghelyi Balázs Szép szóval... Ratkó József nincs ma divatban. Sem a versei, sem a drámái, sem költői-emberi viszonyulása az élethez és az irodalomhoz. Hívei szerint ez nem jó. Nem-hívei nem foglalkoznak a kérdéssel. E sorok prózai alanya hatéves volt, amikor e sorok lírai tárgya meghalt. Ő már az utókor. Tárgyilagos. Nem népi és nem is urbánus. Elfogulatlan. Mindezek fölött pedig tudatlan... lenne, ha a magyar köz- és felsőoktatáson múlna. Ratkó Józsefről ugyanis sem a középiskolában, sem az egyetemen nem tanult. Régi Szép versek-antológiákból és a költő barátainak, kortársainak, tanítványainak emlékezéseiből ismerős számára ez a név és a névhez köthető életmű. Szerencsés az a nemzet, amelynek olyan gazdag kultúrája van, hogy jelentős életműveket is nyugodt szívvel a feledés homályába taszíthat. De még szerencsésebb lenne, ha minden értékét büszkén vállalná és őrizné. Így például Ratkó József költészetét és drámáit is. Ennek a gazdag és fontos életműnek a tudatosításáért és népszerűsítéséért jelent meg 2010-ben a Magyar Napló gondozásában a Leszek haláltól ronthatatlan című olvasókönyv Ratkó József életéről és munkásságáról. Ez a Jánosi Zoltán szerkesztette bő háromszáz oldalas könyv keresztmetszetét igyekszik adni a kortársak és az utókor Ratkó-értelmezésének. A gyűjtemény fontos tanulmányok, könyvkritikák és emlékezések mellett verseket és dokumentumokat is közöl a költő életéből. Ilyen például egy Illyés Gyulának 1955-ben elküldött levél, amely Kedves Illyés Gyula bácsi! megszólítással kezdődik. Többek között ezt írja benne: "Poéta lennék. Ratkó Józsefnek hívnak. Néhány verset már összeírtam; közöltek is belőlük. Első kötetem napvilágot látott volna már, ha nem lennék ilyen nyakas, s azt írnám, amit mondanak. De ehhöz nem fűlik fogam. Hogy miért? Tizenkilenc éves vagyok - állami gondozott. ´48 óta hányódom az országban, s láttam egyet-mást." Ezután - lírai magyarázatként - Vádirat című verséből idéz: Nem kenyerem a cifra szó, amely a rendhez, mint kéjlány férfihoz, simul. A simuló szó olyan, mint a pelyva, mit fondor szél a nép szemébe fúj. A földön élek, szabad ég fölöttem... S nem bánom én, ha kiűznek is érte: tiltott gyümölcsöt szakítani jöttem a gondolatok titkos Édenébe. Panaszkodik, hogy ezen szemlélete miatt nem foglalkoznak vele, olykor egyenesen elutasítóak verseivel szemben. A hivatalos bírálatokból - írja - már elegem van; kurták, semmitmondóak. Egyedül Csoóri Sanyi szokta alaposan elemezni a verseimet. A levélhez mellékelve elküldte Illyésnek tíz költeményét, véleményt kérve róluk. Két mondat Illyés Gyula válaszából: Versei olyanok, hogy tizenkilenc éves szerzőjüknek a legőszintébb biztató szót mondhatja az ember: érdemes igen magasra törnie. Alázattal mégis, épp a vállalkozás nagysága miatt. Ratkó József költői életműve ennek szellemében épült fel. Ennek visszaigazolását adják az olvasókönyvben is megtalálható esszék, tanulmányok, bírálatok, emlékezések olyan szerzők tollából, mint Ágh István, Görömbei András, Sánta Ferenc vagy Serfőző Simon. S ezt igazolja Illyés húsz évvel későbbi, az olvasókönyvben szintén megtalálható levelében. A kötetben szereplők kevés kivétellel barátai, tisztelői, eszmetársai a költőnek. Olyan szerzőtől is olvashatunk azonban lényegében elismerő kritikát, aki - irodalomszemlélete okán - nem sorolható a fenti névsorba. Kulcsár Szabó Ernőre, a modern irodalomelméleti iskolák egyik legnevesebb hazai képviselőjére gondolok, aki a Törvénytelen halottaim című Ratkó-kötetről írt 1976-ban kritikát. Jól látja a szerző, hogy a verseskötet eszmeisége "olyan tényezőkből épül, amelyekben még a pátosz sem cseng hamisan, éppen mert komoly történelmi és társadalmi nyomatékkal járul hozzá a versek jelentésképzéséhez. Ratkó közvetlenül fordul nemzethez, hazához, közösséghez, múlthoz és hagyományhoz egyaránt. Ebben a lírában itt most nincs játék, rejtekezés, harlekináda vagy álarc - tétje van minden szónak, mondatnak." Néhány, szerinte a kötet egységét megbontó, töredékes költeményt ugyan hiábavalónak tart, de írása végkövetkeztetéseként leszögezi: ez a negyven lírai darab az elmúlt év egyik legfontosabb könyvét alkotja. Véleményével nincs egyedül. Az olvasókönyvben közölt szövegek szinte kivétel nélkül a magyar költészet nagy alakját ünneplik Ratkó Józsefben. Kritikus hangokra csak utalásokat olvashatunk, így például Vasy Géza tanulmányában, amelyben a szerző Ratkó pályakezdő köteteinek kritikai visszhangját dolgozza fel. Ezt leszámítva, amennyiben teljességre törekvő befogadástörténetre számítanánk, jelen kötet nem elégíti ki elvárásainkat. A cél azonban nem ez. Ahogy a szerkesztő bevezetőjében olvashatjuk: "Ez a kötet elsősorban a Ratkó József életének földrajzi szférájában dolgozó, Kelet-Magyarországon élő vagy onnan elszármazott, illetve a Leszek haláltól ronthatatlan című, a nyíregyházi Főiskolán 2006 szeptemberében rendezett Ratkó József emlékkonferencián résztvett szerzők munkáiból ad válogatást." Annak reményében, hogy "anyaga, miközben az oktatás minden szintjén segíti a költő elmélyült megismerését, támasza lehet az életműre irányuló újabb kutatásoknak is." Ratkó József emberi-költői portréja három fejezetben bontakozik ki előttünk. Az első, A fogadott föld címet viselő egység a költő indulását és indíttatását világítja meg: azt a folyamatot, amelyben az állami gondozott gyermekből a szűkebb és tágabb közössége iránti felelősségét tudatosan vállaló költő születik. A Ratkó ajándéka című fejezet a drámaíróra és a drámafordítóra fókuszál, a Koszorútöredék pedig az 53 éves korában elhunyt költő utóéletét, örökségének jelenidejűségét mutatja fel a pályatársak, barátok emlékezésein keresztül. Mit üzen nekünk, 21. századi embereknek és magyaroknak Ratkó József? Elsősorban azt, hogy a bármennyire is determinálja életünket a kor, amelyben élünk, az őszinte szó hű fegyverként segíthet legyőzni minden bajt és igazságtalanságot. Azt is üzeni, hogy az elfojtott érzelmek terhe a föld porába húzza le életünket, éppen ezért, Ratkó legnagyobb mesterére, József Attilára hivatkozva, ha az embernek valami nagyon fáj, azt egyenesen és őszintén ki kell mondania, tanúságképpen. Ratkó József életét is végigkísérték a fájdalmak. A fájdalmakat szép szóval mondta ki, versei őrzik hűségesen és feloldhatatlanul.
Posted on: Fri, 13 Sep 2013 05:29:05 +0000

Trending Topics



Recently Viewed Topics




© 2015