Willing Tímea (Kolozsvár): Hugonnai Vilma élete Gondolom akadt néhány olyan a nyájas olvasók közt, aki elgondolkozott azon, hogy ki is lehetett ez az asszony. Hát akkor én most elmondom: Hugonnai Vilma az első magyar orvosnő volt. Rengeteg kitartásra, elszántságra és elhivatottságra volt szüksége ahhoz, hogy megszerezze ezt a címet, hiszen a XIX. században Magyarországon a nők nem járhattak egyetemre. De ne ugorjunk ennyire előre, hiszen élete addig sem volt eseménytelen. Hősnőm Nagytétényben, 1847. szeptember 30-án látta meg a napvilágot egy grófi család gyermekeként. Bátyja Kálmán, nővérei Iréne és Irma, öccsei pedig Béla és Viktor voltak. Édesanyja tüdőbetegségben szenvedett, ezért csak napi tíz perc audienciát engedélyezett gyermekeinek, amikor is mindegyikhez volt egy-két kedves szava, mindegyiket arra biztatta, hogy tanuljanak. Vilma otthon, a nevelőnőjüktől, majd később Pesten, a Prebstel Mária leánynevelő intézetben sajátította el alapismereteit, melyeket az egyetemen és utána latin- és görög nyelvvel, valamint tudományos tárgyak tanulásával egészített ki. Az intézetben összebarátkozott Máriássy Fruzsinával, akinél gyermekkorában gyakran vakációzott. Ezeken a nyarakon ismerkedett meg Szilassy Györggyel, akihez csupán 18 évesen feleségül ment. Házasságuk néhány csendes, Vasadon töltött hét után rohamosan romlani kezdett, ugyanis György egyre kevesebbet törődött feleségével. Helyette kártyázni járt és régi kedvesét, Angerer Katalint is gyakran felkereste. Vilma ez ellen egy szót sem szólt, hanem csak tűrte némán, hogy a házvezetőnő kivételével senki sem foglalkozik vele. Kis vigaszt látott abban, hogy magányosságára való tekintettel visszaköltöztek Pándra, ahol vagy kisfiával foglalkozott, vagy az apósával gondozta annak híres virágait. Anyósával korántsem volt olyan jóban, mint amikor még gyerekként pihenni járt oda, mert Szilassy nagymama mindenáron háziasszonyt akart faragni belőle. 1869-ben egy újsághirdetésen akadt meg a szeme, amely azt reklámozta, hogy a zürichi orvosi egyetemre nőket is felvesznek. Amikor férje előtt felvetette az ötletet, hogy külföldre szeretne menni tanulni, nem várt választ kapott: elmehet, de pénzt nem kap. Gondolhatjuk milyen döntést kellett meghoznia: elmegy tanulni vagy otthon marad a kisfiával. A tanulást választotta. Férjétől kapott ékszereit eladta és abból a pénzből fizette az utat, az egyetemet (grófné létére nem mondhatta, hogy vagyontalan), a szállást és az élelmet. Nagy segítséget jelentettek számára a szállóban lakó orosz lányok, akikkel hamar összebarátkozott. Egyikük szerzett neki egy latinprofesszort, akitől megtanulta, a latint, ami nélkül nem boldogulhatott volna az egyetemen. A kezdeti időkben nagyon félénken viselkedett, de amikor látta, hogy a többi diáklány milyen fesztelenül viselkedik, lassan ő is felengedett. A szigorlatokat mindig kitűnőre tette le, és amikor látta, hogy pénztárcájának tartalma alaposan megcsappant, áttért vegetáriánus életmódra. Mindig éjszakába nyúlóan tanult, mégis frissebb és elevenebb volt társnőinél. Három év után azonban édesapja halála hazaszólította. Félt a tudattól, hogy az apja halott, de még jobban félt a fiával való találkozástól. Ám ebben kellemesen csalódott. Amikor elutazott, hogy tanulhasson, a fia alig pár éves volt és inkább az apja társaságát kereste. Most, hogy nőtt egy kicsit, ő is éppolyan szorongással várta a találkozást, mint az édesanyja. Ám Vilma hamar rájött, hogy nem a babusgatással, hanem a közös játékkal tudja minél hamarabb megismerni a fiát. Minden nap sok időt töltött együtt a fiával, akiről örömmel tapasztalta, hogy szereti a természetet. A rövid nyár alatt szoros barátság fonódott anya és fia között, de Vilmának vissza kellett utaznia Zürichbe, hiszen nem hagyhatta félbe a tanulmányait. Ismét áttért vegetáriánus életmódra, amiről csak a családi béke fenntartásáért mondott le a nyár alatt. Ugyanolyan élvezettel vetette magát a tanulnivalóba, mint azelőtt és ezeket a szigorlatokat is kitűnőre tette le. 1879-ben orvossá avatták. Az egyetem elvégzése után még egy évig Zürichben maradt, és a sebészeti klinikán dolgozott, de utána hazatért, mert otthon akart gyógyítani. Ám Magyarországon leküzdhetetlennek tűnő akadályok állták útját diplomájának nosztrifikálását. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter a törvényre hivatkozva nem engedte neki, hogy ha már egyenesen nem is, de a szigorlatok újbóli letételével szerezze meg a Magyarországon elismert okiratot. Ehelyett azt javasolta a doktornőnek, hogy végezzen el egy bábaképző-tanfolyamot, mert akkor gyógyíthat. Vilma, ha nem is boldogan, de ideiglenes megoldásnak elfogadta az ajánlatot és megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy a tanfolyam vezetője nem kívánja, hogy megjelenjen a tanórákon, hanem kiküldi neki a diplomát. Eközben Szilassy György eladósodott, ezért el kellett adják a pándi kúriát és Pestre költöztek. Vilma örült a költözésnek, mert Pesten egyúttal gyógyíthatott és diplomája ügyében is közbenjárhatott. Férje ezek után nem sokkal elköltözött Angerer Katalinhoz és Vilmával rövid időn belül elváltak. Az- orvosnő ennek ellenére folyamatosan küldte neki a pénzt, mert nem akarta felelőtlen urának minden gondját Katalinra hagyni, aki már így is sokat segített neki. 1887-ben megismerkedett Wartha Vincével, akihez hamarosan feleségül ment, és akitől megszületett a kislánya, Vilma. Férje kedvéért egy időre felhagyott a gyógyítással, de továbbra is élt benne a remény, hogy elismerik a diplomáját és akkor majd nem kell a rokonok, ismerősök kaján mosolyaitól kísérve, bába álarca mögé bújva, rejtőzködve gyógyítania, hanem nyugodtan űzheti a hivatását. Amikor látta, hogy Trefort Ágoston elmélete megmásíthatatlan, a császárhoz fordult. Onnan is elutasító választ kapott, mégsem járt teljes kudarccal, ugyanis 1895-ben engedélyezték, hogy nők is látogathassák az egyetemi előadásokat. Ekkor újból kérvényezte diplomájának nosztrifikálását, mire azt felelték, hogy ha újból levizsgázik, akkor orvossá avatják. Vilma ugyanolyan örömmel vetette magát a tanulásba, mint az egyetemi éveiben és itt is kitűnőre vizsgázott mindenből. Az avatásra 1897. május 14-én került sor. Egyetlen nő volt a rengeteg felavatandó diák között, de a padokban már ott ültek az első- és másodéves diáklányok is. Ezek után folytatta megszokott életét, csak a kapujuk fölött a „Med. Univ. Dr. Hugonnai Vilma” tábla lógott, nem pedig a bábát hirdető. Ugyanúgy eljárt előadásokat tartani a Szabad Lyceumba, most is ő tanította a kislányát, de most már minden délután rendelt. Hiába volt már okleveles orvosnő, még mindig sokan kételkedtek abban, hogy a nők másutt is bizonyíthatnak, nemcsak a konyhában. Egyik ilyen ellenfele Pap Samu volt, aki nagyon kritizálta a nők feltűnését az értelmiségi pályákon. Valószínűleg ez a vita ösztökélte arra, hogy megírja „A nőmozgalom Magyarországon” című esszéjét. Ezen dolgozatában feltünteti, hogy a nők milyen fontos szerepet játszanak a betegápolásban és az egészségügyben amellett, hogy szót emel a nők egyenjogúságának fontossága mellett. Ezen kívül lelkes szervezője volt a leánygimnáziumoknak, évekig tanított betegápolást, gyermekgondozást, a betegségek felismerését. 1914-ben, 67 évesen elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot és tizennégy településen létesített betegápolói és orvosi teendőket egyaránt elvégző betegmegfigyelő állomásokat, ahol 84 magyar okleveles doktornő, valamint rengeteg nővér dolgozott. Tettéért 1915-ben hadiékítményekkel díszített érdemjelet kapott. 1922. március 25-én vagy 30-án halt meg. Az ő kitartásának és akaraterejének hála ma már nem kell mást tennünk azért, hogy egyetemre járhassunk, mint, hogy jól tanulunk. Ha ő akkor nem küzd meg azért, ami fontos neki, még jó néhány évig hatalmon maradt volna a nőket elnyomó rendszer, ezért tisztelnünk és becsülnünk kell azt, amit tett. Azért is gondolom, hogy méltó arra, hogy nagyasszonyként emlegessük, mert rengeteget tett azért, hogy az ország értelmi szinten fejlődjön, úgy, hogy kivívta, hogy a tehetséges nők érvényesülni tudjanak. A magyar történelemben még nem találkoztam olyan emberrel, akinek ilyen erőfeszítéseket kellett tennie annak érdekében, hogy ő és társai a hivatásukat gyakorolhassák. Itt tudtok szavazni: krefiti.hu/index.php?/Tud-/-Tech/hugonnai-vilma-elete.html Töltsd fel Te is a Krefitire saját versedet, rajzodat, fotódat, videódat, gondolataidat! Minden hónapban sok ajándék vár Rád, ezzel is biztatunk a kreatív munkára. Kattints, és legyél Te is a magazin alkotója: krefiti.hu/index.php?%2FHirek%2Fa-te-napod-a-te-lapod.html
Posted on: Fri, 16 Aug 2013 17:30:53 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015