Zsuzsanna Kiss És beszéljünk arról, ami épp történik. Remélem, nem bántok majd meg sokakat közületek, de közben tudom, hogy mégis így lesz. És tudom azt is, hogy lesznek köztetek, akiknek nehézségei támadnak majd mindazzal, amit ma érinteni fogunk. Lesznek, akik nagyon idegesek lesznek majd tőlem, és most elmondom, hogy miután végzünk a mai találkozónkkal, és este lekapcsoljátok a lámpát, hogy aludni menjetek, én bizony továbbra is ott leszek. Ott leszek minden egyes lépésnél az úton. Ha épp szeretnétek a haragotokat vagy a frusztrációtokat rám zúdítani vagy épp csak egy kedveset csevegni, én ott leszek. Nem ér véget a mi kapcsolatunk ezzel a mai közvetítéssel, hanem folytatódik. Mi történik Az esszenciája annak, amit oly sokatokban látok - nem... meg szeretném változtatni a szavakat, amelyek Cauldre száját elhagyták - Ő azt mondta: oly sokatok... én ezt Mindannyiótokra javítanám. Szóval mindannyian a dráma csábításában vergődtök. Dráma. Drámát visztek az életetekbe, noha nem lenne rá szükség. Megfigyeltétek már, hogy, amint a hullámok elcsendesednek, amikor érzitek ébredni az élet örömét, valami hirtelen előjön a rejtett oldalról, hogy megtörje ezt az állapotot - érzelmi vihar, problémák, drámák formájában? Súlyos érzelmek zavarják meg a nyugalmat, amelyet épp kezdtetek megtapasztalni. Itt most álljunk meg egy percre. Tudjátok, hogy ez történik. Én is tudom, hogy ez történik. Mi okozza ezt? Talán az, hogy ennyire sebezhetők vagytok? Talán az, hogy ezen a világon nagyon nehéz élni? Vagy az, hogy mindenki próbál kihasználni benneteket? Az, hogy a többi embert eltölti a vágy és a mohóság és elárasztják a te életteredet, akármi is legyen? Nem. Nem. Valójában ti okozzátok a drámát. Ti vonjátok be a drámát az életetekbe, amit aztán számtalan különböző formában játszotok el. Előadjátok a kapcsolataitokon keresztül. A bőségeteken keresztül, a munkahelyi környezeteteken keresztül. Előadjátok a testetekkel kapcsolatban. Igen, eljátsszátok a drámát a testetekben, hisz ez egy régi, emberi minta, és beleragadtatok ebbe a mintába. Beleragadtatok ebbe a keréknyomba, és jelen pillanatban nehezen látjátok a fától az erdőt. Tehát a minták követik egymást. Fut a program bennetek. Rá is erősítettek. Tehát folyamatosan bevonzzátok a drámát, majd elcsüggedtek, és így szóltok: „De hát akárhányszor próbálok egy kicsit előrehaladni, valami az utamba áll.” Bevonzzátok a drámát, amikor depressziósak vagytok. A depresszió jelenleg..- rengetegszer fogok a depresszióról beszélni az elkövetkező években. Egyfajta segítséget nyújtunk majd azoknak, akik valamilyen elmebeli betegségben szenvednek, akik az intézményekben vannak, vagy gyógyszereken élnek, és azoknak is, akik valamilyen mentális egyensúlyvesztést vagy depressziót tapasztalnak épp, mert egyáltalán nem arról van szó, mint amit a legtöbb akadémikus hisz. A depresszió jelenleg- azok számára mondom, akik hallgatnak bennünket - hisz nem vonatkozik ez az összes emberre, de azokra igen, akik hallgatnak bennünket- tehát a depresszió egyfajta üres tér, amely arra teremtetett, hogy megértsétek, kik is vagytok. A depresszió ebbe az üres térbe érkezik, ahol felfedezhetitek az istenségeteket, önmagatokat, emlékezhettek a múltatokra, ám ez a depresszió azért jelenik meg, mert számos dinamika lép működésbe. Az egyik az, hogy itt van az afeletti szomorúság, hogy elhagyjátok a régi emberi minőséget. Ha hiszitek, ha nem, bizony ott van ez. Bennetek van a szomorúság amiatt, hogy el kell engedjétek a régi emberi minőségeteket. A depresszió azért jelenik meg, mert valamilyen szinten tudatában vagytok annak, hogy a Szellem- az isteni Önvalótok- keresi a módját annak, hogy hogyan vegyen részt a mindennapjaitokban. Nem csak az úgy nevezett spirituális életetekben, nem csak az egyéb birodalmakban, ahol olykor összekapcsolódtok azzal, amit ti felettes énnek neveztek, mert az isteni énetek szeretne megérkezni ebbe a pillanatba, most. Miközben mi itt beszélgetünk, szeretne részt venni ebben a csevegésben, a közvetítésben. Szeretne megérkezni hozzátok, de ti visszatartjátok. Így, egyfajta energetikai vákuumot hoztok létre azzal, hogy nem engeditek az isteni éneteket, a szellemeteket, az Isteni Önvalótokat a mindennapi életetekbe. Ez depressziót hoz létre. Tulajdonképpen a depresszió csupán egy jel, egy üzenet arra, hogy eljött az ideje annak, hogy az isteni, a Teljes Énetek megérkezzen ide. Ám bezárultok ebbe a depressziónak nevezett dologba, azt gondoljátok, hogy valami baj van veletek, miért vagytok ilyen energiaszegények, miért vagytok közömbösek? Tudjátok, mit tesztek erre? Persze, hogy tudjátok, mit tesztek, hiszen most mondtam el nektek. Drámát teremtetek- emberi drámát- konfliktusokat másokkal, gondokat a bőségeteket illetően, gondokat a spiritualitásotokhoz kapcsolódóan. Csodálatos drámát teremtettetek a spirituális értékrendetek köré, hogy kellőképp értékesek vagytok-e? Drámákat teremtetek a testetekkel kapcsolatban is, betegségeken, fájdalmon és sérüléseken keresztül, és ezen drámák segítségével emlékezteted magad arra, hogy életben vagy. A figyelmedet a valódi problémáról- az Önvalód integrációjáról, itt a Földön a jelen életedben- elterelik ezek a szórakozások. Ez energia. A dráma az emberi minőségnek olyan, mint a cukor a testednek. A dráma olyan a lelkednek, mint amilyen a cukor a biológiai rendszerednek. Egy rugás, egy magaslat, egy figyelemelterelés, és általában nem is igaz. Általában hamis. Teljes mértékben képesek vagytok drámák nélkül élni. Erre talán ezt mondod: „Igen, de mind e sok ember körülöttem- a gyermekeim, a társam, a munkatársaim.. sőt, a dráma a tv-ben is ott van!- hogy kerülhetném el a drámát? Azáltal, ha meghozol egy tudatos, határozott döntést. Ám, mielőtt erre sor kerülne, engedjétek meg nekem, hogy kicsit ennek szerteágazó természetéről is beszéljek. Ha nincs dráma, nem kapjátok meg a cukorkát, a hamis magas energiaszintet, amely elvonná a figyelmeteket. Nem lesz többé itt, hogy emlékeztessen benneteket arra, hogy életben vagytok. Igen, a drámát arra használjátok, hogy emlékeztessétek magatokat arra, hogy éltek, és megakadályozzátok, hogy unatkozzatok. A drámák nélkül, úgy érzitek egy fajta semmibe, űrbe kerültök. Egyébként a drámával helyettesítitek az igazi szenvedélyeteket. Néhányatok kapcsolatba lép velem az álomállapotban, akár még ébrenlétben is, és így szóltok: „De Adamus, hol van az én szenvedélyem? Mi az én szenvedélyem?” Itt van, ám jelen pillanatban a dráma helyettesíti azt. Az adja meg nektek a kis rugást, megad nektek, nos, egy okot arra, hogy éljetek, és arra is, hogy befejezzétek majd az életet. Ti mindannyian az új tudatosság tanítói vagytok. Miközben itt beszélek, tökéletesen értitek egy részét annak, amit mondok. Összekapcsolódtok vele. Ám, miközben beszélgetünk, van egy másik részetek is, amely ellenáll és lázad az ellen, amit hall. Egyik részetek így szól: „ Igen, de..de..de..” Nincs semmi „de”. A drámán túlléphettek. Régi energia, annyira emberi, hogy már nem áll nektek jól. Szeretném, ha tudatosítanátok, hogy mikor működik a dráma az életetekben. Ó, ott lesz majd, holnap, azután, - egészen addig veletek lesz, amíg me nem hozzátok ezt a tiszta, elhivatott, eltökélt döntéseteket a drámák lezárásáról. Az Élet drámák nélkül Nos, mi történik, amikor elengeditek a drámákat? Lesz egy rövid időszak, amikor is nagyon fogtok unatkozni. Ennek az unalomnak a mértéke fog rádöbbenteni arra, hogy mennyire jelen volt az életetekben a dráma. Olyan messzire megyek most, hogy kijelentem, hogy az ébrenlétetek alatti tapasztalataitok 93% valamilyen dráma körül zajlik - legyen az mások közreműködésével, vagy csupán önmagatokban, az aspektusaitokkal,a testetekkel,- valami mindig történik éppen. Mindig van valami, amit meg kell oldjatok, amin dolgoznotok kell, amivel szemben küzdenetek kell, vagy ami elől futnotok kell. És ez a dráma. El tudjátok képzelni azt a hihetetlen mennyiségű személyes energiát, amelyet a drámára pazaroltok? Tehát, amikor elengeditek a drámát, egy rövid – ám intenzív- időszakban azt fogjátok érezni, hogy az élet nagyon unalmas. Amikor lekapcsolódtok a nagyon drámai, érzelmi életmódról, amelyben az kötött össze a többiekkel, hogy állandóan táplálták a drámaigényedet, egyszeriben nagyon unatkozol majd– „ Mi jön most? Mit kellene tennem?” Késztetést fogtok érezni rá, hajlamosak lesztek rá, hogy visszakerüljetek a drámákba, mert bizony ez egyfajta élvezet a számotokra- bizonyos szintig. Egyfajta stimuláló erő, egy szintig. Egy bizonyos szintig emlékeztet benneteket arra, hogy éltek. És most ezen a szinten vagytok. Átmentek egy rövid unalmas időszakon. Amelyben úgy tűnik, hogy nincs semmi. Olyan, mintha egy tágas, üres sivatagban lennétek. Amikor is felteszitek magatoknak a kérdést: „ Nos, egyáltalán miért is kellene élnem?” A dráma eltűnt, csakúgy, mint azok az emberek, akikkel jól kijátszottuk magunkat, nem érzem az úgynevezett Szellemet, és nem érek fel semmilyen kozmikus tudatossági tapasztalathoz sem. Nem beszél hozzám semmilyen entitás- akkor minek maradjak egyáltalán? Hadd mondjam el, kedves barátaim és tanítók, hogy ez az a pont, ahol vehettek egy nagy levegőt. Ekkor bíztok meg magatokban a legmélyebben, a legbelső szintjeitekkel ekkor léptek kapcsolatba. Nem erőltetvén ezt, csupán megengedvén. Hamarosan túlhaladtok majd az energiáitokon és kitágultok, kiterjedtek új birodalmakba, miközben továbbra is a Földön tartózkodtok majd. Elkezdtek kiterjedni az igazi Énetekbe. Az igazi énetekbe, amelynek nincs szüksége a drámákra, az énetekbe, amely megérti egyszer s mindenkorra, - s nem az elme szemszögéből- hogy mi is a benned rejlő béke, és mi az önmagadban való beteljesülés. Megértitek majd az önmagatokkal való létezés szépségét. Meg fogjátok érteni a teljességet, amely vagytok, és amely mindig is voltatok, és a tényt, hogy… nevetni fogtok, kacagni fogtok és pár könnyet is ejtetek majd, és így szóltok: „ Édes Istenem, próbálták nekünk örökké elmagyarázni, hogy ITT van, hogy a Szellem itt van, és itt is volt” – és hirtelen felismeritek majd, hogy tényleg ITT van. Felfedezitek majd, milyen mesterséges, milyen vézna és torz dolog volt ez a dráma, és felismeritek majd azt is, hogy többé már nincs rá szükségetek. Egyfajta rossz módja volt a táplálkozásnak. Egy eltorzított realitás volt. Hirtelen felismeritek majd az „Én Vagyok” elvet- önmagatokban, a tényt, hogy nincs szükségetek semmilyen rajtatok kívül álló energiára, minden ami a tiétek, már eleve itt van. Felismeritek a tényt, hogy a hatalom egy nagy illúzió, amelyben már nagyon régóta közreműködtetek, felismeritek azt a tényt is, hogy az élet valójában öröm- és nem küzdelmesnek szánták, soha sem szánták annak. Felismeritek azt a tényt is, mi szerint az elme egy szépséges dolog, ám sokkal többek vagytok az elméteknél, felismeritek azt is, hogy teljes mértékben teremtő lények vagytok, ám a teremtő energiáitokat eleddig lemerítették, vagy épp teljesen kiborították a drámáitok. Fel fogjátok ismerni, hogy az, amire oly rég óta vártok,- hogy összekapcsolódjatok az isteni valótokkal és önmagatokkal, az arany angyalotokkal és hasonlókkal- mindig is hozzátok kapcsolódott. Ezek a részeid csupán türelmesen várták benned a pillanatot, amikor túllépsz a drámákon. Ez nem egy nagy filozófikus pont. Nem kell hozzá misztikusokkal és gurukkal tanulnod. Nem kell éveken keresztül átszenvedned magad mindenféle meditációkon és hasonlókon. Nem kell. Ó, persze megteheted, ha ezt szeretnéd. Bizonyos szempontból ez is egy fajta dráma, a maga nemében. Csak annyit kell tenned, hogy meghozod ezt az elszánt, tudatos döntést, hogy befejezted a drámázást, és utána lépj csak hátra, hiszen minden egyes részed hallja, amikor ezt kimondod: „ Befejeztem a drámázást. Élni akarok. Tapasztalni akarok. Teremteni akarok. Nincs többé szükségem a drámára.” Amikor ilyen tiszta és egyenes vagy önmagadhoz, azt minden részed meghallja. Egészen a lelked legmélyéig eljut ez a hang és a lelked tánccal ünnepli majd ezt a hírt. Aztán pedig csak lépj hátra, mert a természetes folyamat benned, a szellemedben kezdetét veszi. Igen, keresztül mész majd néhány változáson az életedben. Igen, lehet, hogy ez azt jelenti, hogy leválsz majd olyan emberekről, elengedsz majd olyan embereket, akik a dráma felgyújtói voltak az életedben. Igen, ez valóban azt jelenti, hogy megváltozik majd a viszonyod önmagaddal- egy olyan kapcsolat jön létre, amelyben többé nem lehetsz áldozat. Vagy teremtő vagy, vagy áldozat. Amikor kijelented azt, hogy befejezted a drámázást, és befejezted a táplálkozást, és végeztél ezzel az életmóddal, akkor minden megváltozik. Valóban így van. Most, lépj vissza. Gyere ki az elmédből. Állj meg, és ne akard kitalálni, manipulálni, irányítani, hogyan is megy majd ez végbe. Csak engedd megtörténni. Tudsz annyira bízni magadban, hogy csak engeded ezt megtörténni? Meg tudsz bízni azokban a részeidben, amelyeket isteni részeknek hívsz, a kiterjedt tudatodnak, az isteni Önvalódnak? Meg tudsz bízni ezekben a részeidben kellőképp ahhoz, hogy bejöhessenek az életedbe, hogy veled legyenek, minden nap, minden úton, ahogy te mondanád, a jóban és a rosszban is, a nehézségekben és a kihívásokban? Pedig valójában nem azok. Elkezditek majd megpillantani a szépséget mindezekben. Ha még van valami, amit mondhatnék, kedves barátaim, az az, hogy annyira egyszerű mindez. Annyira egyszerű, és talán ezért leszek olykor bosszús néhányatokkal. Néha ezért fogalmazok erősen, közvetlenül, mert ez ennyire egyszerű. Amikor visszatértek az egyszerűség eme szintjére,- nos, az egyszerűség az antitézise a drámának- tehát, amikor visszatértek ehhez az egyszerűségi szinthez az életetekben, megértitek majd, hogy mi is az igazi mélység. Adamus
Posted on: Tue, 20 Aug 2013 20:16:18 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015