egy hasonló életről a Népújságban: Vissza a természethez! Erdei iskola indul Cséjén Bereczki Zsuzsa és Szôcs László Ábel a Makfalva községhez tartozó Cséjében egy dombtetôn lakik, ahol másfél kilométeres körzetben egyetlen szomszédjuk van, Árpád bácsi, akit a falu remetének becéz távoli lakhelye és életformája miatt. Ábel Marosvásárhelyrôl jött, Zsuzsa Sepsiszentgyörgyrôl. Önellátó életmódot folytatnak, abból élnek, amit összegyûjtenek, illetve megtermelnek maguknak. Erdei iskolát szándékoznak nyitni, és közösséget, kommunát kialakítani. Ez volt az apropója beszélgetésünknek is. A két fiatal elmondta, hogy az ötletet együtt találták ki barátjukkal, Farkas Árpáddal. Ábel korábban harc- és egyéb mûvészetekre tanította a gyermekeket. – Nagyon jó lehetôségeket láttunk a gyerekekben, egyrészt, hogy ne azt a példát kövessék, amit a szüleiktôl látnak, hanem a természethez való visszatérést, a természetben való túlélést, és ha esetleg úgy adódik, megtanuljanak bánni a fô elemekkel: levegô, víz, tûz, föld, mert ez nagyon fontos. Elmondásuk szerint az erdei iskola gyakorlati oktatásból áll. A gyermekek az iskolában elsajátítják az elméletet, de nem igazán szeretnek a padban ülni, a gyakorlati órákat jobban kedvelik. Ôk egy olyan helyet terveznek biztosítani nekik, ahol kinn lehetnek a természetben hétvégeken. – Milyen lesz az erdei iskola programja? – Olyan táborokat szeretnénk, amelyek reggeltôl estig lefoglalják a gyerekeket. Persze van benne szabadidô is: a délelôtti órákban oktatás, utána egy kis pihenés, ebéd, szieszta, s azután megint gyakorlat. Lenne benne szó nemcsak a külsô tényezôkrôl, hanem önmagunkról, a testünkrôl, a szellemi-testi odafigyelésrôl, hogy megtanuljanak egyensúlyban lenni önmagukkal, hogy megtaláljuk a helyünket a világban. – Mikor tervezik elindítani? – Jövô évtôl. Amolyan házi táborok már voltak a múlt évben, három-négy is, idén is lesz. Ezek barátok által szervezett táborok, a barátok gyermekeit tanítottam gyógymasszírozásra, jógára, fôzésre, gyógynövényismeretre, faragásra és agyagozásra. Óriási élmény, és sokkal nagyobb kihívás, mint az iskolai elmélet. Felnôttek is érdeklôdnek, nekik is lehet táborokat szervezni. – Van erre megfelelô épület? – Van egy épület, ami jelenleg tíz embert tud befogadni, de legalább húszfôsre szeretnénk bôvíteni, illetve késôbbi terv a kommuna, a közösségi életforma, ahol a közösség tagjai egymást segítik. Így kalákában készülne el a szalmabála, szupervályog vagy földház azok számára, akik ezt a természetes életformát választják. – Van érdeklôdô? – Már sok érdeklôdô volt, olyan is megkeresett, aki azt mondta, földet vesz, és felköltözik. – Innen a környékrôl? – Vásárhelyrôl, Nagyváradról, Budapest mellôl. – Ez az erdei iskola nyáron mûködne? – Nagyjából. Most nyáron mûködik, télen elég kemények a körülmények. Télen jóval nagyobb a kihívás, nehezebb túlélni. Inkább nyáron tanítanánk, és hívnánk Vásárhelyrôl a nemezelôket. Voltak már nálunk bôrdíszmûvesek, gombászegyesületek. Az oktatóik lennének a tanárok, amikor tábor van. – Honnan jöttek ide? – Én Vásárhelyrôl, Zsuzsa Sepsiszentgyörgyrôl. Vásárhelyen járt egyetemre, ott találkoztunk Sokat jártam a világot, és egy idô után úgy éreztem, hogy kijjebb akarok lépni. Nem a társadalomból, hanem a zajból, a városból, a vizuális és zajszennyezettségbôl. A hegyen másfél kilométeres körzetben nincsenek szomszédok, csönd van, csak madárcsicsergés van, a természet. – Mióta laknak a hegyen? – Két éve, és egy éve. Egy évig egyedül voltam. Zsuzsa csak hétvégeken látogatott meg. – Meg lehet ebbôl élni? – Úgy igazából egyelôre nem, de nem ez a lényeg. Jelenleg adományház a házunk. Nyitott ház, szállást adunk mindenkinek, aztán ad cserébe ki mit akar. De legfôképpen azért mentünk oda, hogy a pénz világából kiszabaduljunk. – Abból élnek, amit a ház körül megtermelnek? – Igen, meg gombászunk. A tél egy kicsit nehéz volt, most tanuljuk a befôzést. Zöldséget termesztünk, van egy nagy szántó, abba krumplit vetettünk, egész jól kijövünk belôle. – Vegetáriánusok? – A legtöbb csapat, amely idejár, vegetáriánus, de nem teljesen. Kutyánk van, meg öt nyúl. A szomszédtól kaptuk. Nem zárkózunk el a húsevéstôl, de azt hiszem, nem kell annyira ráfeszülni egyik vagy másik oldalra. Van számítógépünk, hidrofor, tévé nincs, rádió van, a zenét szeretjük. – Télen például hogyan telik egy napjuk? – Torna, reggelizés, átgondolja az ember a napját, elfogadja a tegnapját, fölkel, mozog, beindítja magát, utána dolgozunk otthon, favágás, fahordás. Ösztönösen, automatikusan megy a nap. Télen az ember az életösztöneire hagyatkozik, nem is nagyon tudatos. Nyáron sokkal tudatosabb. – Honnan jött ez az indíttatás? – Tizennégy éves koromig éltem Romániában – mondta Ábel –, a szüleim Magyarországra emigráltak, ott éltem a katonaságig. 21 évesen elmentem New Yorkba, majd következett egy utazásos idôszak 36 éves koromig. Egyik évben biciklivel, pénz nélkül körbeutaztam a Földünket, tizenhat országban jártam, de errôl részletesebben majd máskor számolok be. Amikor hazaérkeztem Magyarországra, nyitottam egy masszázsszalont, de túl sok volt az információ, a zaj, gondoltam, hátha meglátok valamit magamból vagy a világból, ezért jött a választás, hogy ahol születtem, ott keressek helyet. – Hogy esett a választása éppen Cséjére? – Egy hirdetést találtam, hogy gyönyörû hely, megfelelô táboroztatásra, rekreációra. Ez volt körülbelül a századik hely. – Ez azt jelenti, hogy most célba ért? – Nem hiszem, hogy ilyesmi létezik, sôt. Az utóbbi két évben ismertem meg jobban önmagam, az elôzô évek, a világutazás szinte semmi nem volt a fô elemekkel való munkához képest kint a hegyen. Azok a legfontosabbak. Ha nincs levegô, nincs élet, a föld az alap, szükség van a tûzre és a vízre is. Az ezekkel való munka a nagy tanárom. Mózes Edith
Posted on: Wed, 10 Jul 2013 08:19:53 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015