egy kora hajnali napon, mikor a hegyek mögül előmerészkedtek barlangjaikból a farkasok, mikor harmadszor rikoltott föl a páva és a fáradt szemű kutyák is beleugatták éhségüket e lángos illatú tájba, sámuel bizonytalan mozdulatokkal igyekezett elnyomni a körmére égett cigarettát a hamutartóban, hosszasan maga elé meredt és azt motyogta magában, amúgy minden átmenet nélkül, istent kísértő idők járnak, nem jó sámuelnek lenni, majd összegyűrte a több lapból álló hivatalos okiratot és az asztal mellé dobta - mondandójából mindössze ennyire futotta, sem nem magyarázta, sem nem egészítette ki sommás megjegyzését, mintha csak magának szánta volna e fenti mondatokat - kis idő múltán azonban felvette a lapokat, térdére fektette és akkurátusan kisimította őket, aztán már vagy századszor, de végigolvasta a sorokat, miközben arra gondolt, bizony kellene már egy olvasószemüveg, ám sámuel nem értett a szövegből egy kukkantó szót sem, azaz hogyne értette volna a betűk lényegét, most mégis úgy böngészte a bekezdéseket, akár egy tébolyodott - már vöröslött az ég alja, mikor sámuel megunta a paragrafusok silabizálását és mérgesen lesöpörte a öléből a papírlapokat, melyek úgy lebegtek a mozdulatlanságba dermedt szobában, mint megannyi apró papírsárkány, majd rágyújtott az utolsó szivarra - különben pedig sámuel, lehet azt mondani egész éjjel hánykolódott, aztán felkelt és bolyongott a lakásban, mint batyus zsidó a mennyek országa felé vezető úton, megfáradt elmével, majd ledobta magát a kinti heverőre, majd ismét felkelt, ivott egy pohár vizet, gyertyát gyújtott, hogy távozzon a rontás és elszívott egy szivart, kinézett az ablakon és konstatálta: az építmények a helyükön állnak, a hold immáron a templom felé vette útját - s mint mindig, most is , miután éjfél után két órát jelzett a józsue faragta falióra, a nagyharang is megszólalt valahol a felhők mögött, s rövid időre, talán fél órára megkönyörült sámuelen az álom, amely álom elborította agyát, s jótékony köd ereszkedett érzékszerveire, s csak úgy ruhástul végig dőlt fekhelyén és azonmód elaludt, ámde rögtön rémképek kezdték gyötörni elméjét: valami ijesztő figura egzecíroztatta, melyhez foghatót még soha életében nem látott és hiába rimánkodott neki furcsa hangon, a kreatúra csak nem tágított, majd sámuel számára a a borzasztó jelenet üldözésbe csapott át, amikor is ő árkon-bokron át menekült, aztán egyszer csak a hold előbújt a felhők rejtekéből és fényével elriasztotta e rémséges alakot: teste úgy foszlott semmivé, ahogy a hajnali pára foszlik szét édes nénénk a duna fölött - nem tehettem mást, mint menekülésre fogtam a dolgot, mesélte jóval később jasminának, miközben sára kétségbeesett sikoltozását hallottam valahol a hátam megett, nem csoda hát, ha sokszor úgy érzem felbomlik lelki egyensúlyom, mondta sámuel jasminának, aztán sámuel felébredt.... / részlet a Sámuel című készülő regényfolyamból / folytatás holnap
Posted on: Wed, 04 Sep 2013 19:47:25 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015