"ez nem egy friss benyomás - kb. 24 éve kezdődött. Akkor, amikor egy rendszerváltásnak nevezett színjáték révén a már korábban „kiválasztottak” aktív közreműködésével elkezdték az orránál fogva vezetni az országot. A politikának nevezett „valami” révén a társadalmat előbb egzisztenciálisan (megélhetési, anyagi szempontból) szakították ketté, majd hogy erről és sok más problémáról is eltereljék a figyelmet, a kilencvenes évek végén megkezdték ideológiai, politikai (eszmei, nézetbeli) szempontból megosztani és szembeállítani egymással az embereket. Ezzel sikerült elérni, hogy nagyrészt mindenkinek megvan a maga ellenség képe, és ezzel az a tévhite is, hogy kik az okai annak, hogy itt tartunk. Ezáltal pedig alig különbözik már a társadalom politikailag aktív része egy futballcsapat B-középnek nevezett szurkolóitól, akik ugyan eljárnak minden meccsre, de nem feltétlenül a játék kedvéért, inkább az egymás iránti utálat kifejezéséért, ami olykor a tettlegességig fajul - ahogy ez a párt és egyéb rendezvényeken is egyre gyakoribb.A fő problémát én abban látom, hogy a rendszerváltás óta gyakorlatilag mindig ugyanazok közül lehet csak választani, és nyilván ez a belterjesség az oka a politika degenerálódása mellett az ország hanyatlásának is. Nem véletlen, hogy a lakosság fele már nem akar ezek közül választani, hiszen a lényeget tekintve nincs is különbség köztük, mindegyik azt akarja, hogy neki biztosan jó legyen. A többiek, a társadalom gondja már nem érdekli. Aki pedig nem párt-fanatikusként megy szavazni, az a két rosszból igyekszik a saját belátása szerinti kisebbik rosszat választani. De ez normális dolog? Úgy választani valamiből, hogy egyikhez sincs igazából bizodalmunk? Akkor ugyan minek?Sajnos ennek ellenére, valami vágyott csodaként reménykednek újra és újra 4 évenként az emberek, hogy talán mégis változhatnak a dolgok. Pedig minden párt már legalább két ciklusban bizonyíthatta volna a tudását és hozzáértését, mégis csak arról szólnak a hírek, hogy majd az elkövetkezőkben jobb lesz, közben pedig minden egyre rosszabb!Én nem igazán látom azt a spirituszt egyik „nagynevű” miniszter aspiránsban sem, de különösen nem a holdudvarában vagy a jelölteknek nevezett sleppjében. A legtöbb tapasztalatlan, gyakorlatlan és elrugaszkodott hozzá nem értő ember, akik foggal-körömmel kapaszkodnak a politikai befolyás általi könnyű pénz és élet lehetőségébe. Mert a való világban, abban a hétköznapi és egyszerű helyzetben, amit az emberek 99 százaléka megél nap mint nap, nyilván felkopna az álluk, hiszen még 10 főt sem tudnának elirányítani úgy, hogy eltartsák magukat, nem hogy egy országot.24 év után ideje lenne már ezeket a megélhetési bábfigurákat lecserélni. Akik ennyi idő alatt nem tudtak megbirkózni a problémákkal, annak ellenére sem, hogy az elvonások és a megszorítások már az egekben járnak, akkor erre sosem lesznek képesek, kár ebben a hitben ringatni magát bárkinek. Ne felejtsük el azt sem, hogy ők írták és szavazták meg azokat a törvényeket, amikből a problémák adódtak!És hiába próbálja meg 4 évenként a még 50%-ban megtéveszthető lakosság az egyik vagy másik politikai táborba vetett hite miatt a helyzet megoldását és a problémák kijavítását a porondon lévőkre bízni. Láthatjuk, ez nem megy nekik. De akkor mi a megoldás? - kérdezte az ismerősöm. Erre nem mondhattam mást, hogy mi magunk, mert ha belátjuk, mitől vagy miért nem működik egy dolog, akkor ahogy az élet minden területén, úgy itt is meg tudjuk keresni és találni a megoldást. De ne ott keressük, ahol eddig is becsaptak bennünket. Ha a közös cél érdekében végre kilépünk a ránk erőltetett „oszd meg és uralkodj” szindrómából, és nem egymás ellenségei leszünk, akkor meg fogjuk érezni nem csak a közösség és az egymásba vetett bizalom erejét, hanem automatikusan ott lesznek azok a megoldások és emberek is, amik és akik képesek lesznek rövid idő alatt olyan változásokat hozni az életünkben, amire évtizedek óta várunk."
Posted on: Wed, 24 Jul 2013 11:55:39 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015