felszállt a hévre két férfi, fiatal harmincasok lehettek kb. viszonylag jól öltözöttek, értelmes arcúak. leültek a kocsi végébe, közvetlenül mellém. egy ottfelejtett napilapot kezdtek olvasgatni, ami a közepén nyílt ki, és a cikk nagybetűkkel szedett címe az volt, hogy "A nő a szívével lép félre". A fickók hümmögtek, dünnyögtek, odaadta az újságot egyik a másikának, de nem olvasták el a szöveget, mindössze a címét és csak a képeket nézték meg, ez elég is volt nekik ahhoz, hogy egyszerűen és gyorsan kinyilvánítsák a számukra egyértelmű ma reggeli igazságot: Minden nő egy ribanc. Az hát! mondták, és mindketten elismételték többször, jó hangosan, nehogy ne halljam, vagy isten tudja miért. dühösnek látszottak. én sem voltam túl elégedett és boldog ma reggel, na de azért, mégis... egyetlen hajszál híja volt, hogy nem csúszott ki a számon a mondat, ami akaratlanul termett ott a nyelvem hegyén, és tényleg csak akkor, amikor már legalább harmadszor hangzott el a fantasztikus vélemény: valóban? anyukátok is? - és azóta is azon gondolkodom, mi lett volna, ha nem fordítom el a fejem és nem nézek ki inkább az ablakon? Ha nem vagyok elég jól nevelt, ha túl fáradt vagyok, ha nem tudok uralkodni magamon? Nagyon utálom a helyzeteket, amikor egy pillanat alatt valaki(k) képes(ek) kihozni belőlem a legrosszabbat, és nagyon utálom azt is, hogy nem jutott eszembe semmi vicces, semmi értelmes, amit mégis válaszolhattam volna... Hogy nem volt más válasz bennem ma reggel, csak egy azonnali, rendkívül agresszív zsigeri mondat, és annak maradéktalan elfojtása... Ti mit tettetek, vagy mondtatok volna?
Posted on: Sun, 18 Aug 2013 09:20:10 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015