istenem(?), arseniy(!), ezt is nekem kellett volna megírnom, annyira megirigyeltem ... ezt a múltat ... kitalálhattam volna magamnak, de én csak a sajátomat élhetem, arseniy. a nosztalghia, nem mint andrejnál, hanem úgy, ahogy nem volt, ami, ha egészen más is, akkor is ugyanaz. és a baszvaltlan kardoskati, mindünk hiánya, jedermann mulasztása ... múlhatatlan. de lajosnak sem volt meg! kierkegaard és csehtamás utólag is múltba illeszthető, de kardoskati ... csak más kardoskatik hiányába vetíthető haloványan, becsapósan. ************************* Völgyi Lajos: Hová lett Hová lettek a családi ereklyék, egyáltalán, régi életünk hová lett, ezen töpreng egy fáradt, kedvetlen vasárnap délután egy fáradt, kedvetlen ember, miközben a térdén könyököl az ablak előtt, s bámul kifelé, miközben a város meghal egy kicsit, ugye Zorán. Hová lett a poros utcáról a klottgatyás, lyukas dorcós kissrác a hatalmas zsíros kenyérrel, szomorúan forgatta a falatokat, még az orra hegye is paprikás-zsíros lett, hiába driblizett elismerten, mit ért az az elismert driblizés, ha az utcabajnokságot megint mások nyerték. Hová lett a Kardos Kati, az a szép, feszes gimnazista lány, minden negyedikes nyála csorgott, hülyeségből trehányul beszéltek, gyüttment, otthun, várgyá, ilyen szavakat használtak, nagyokat röhögtek, de jó lenne, ha a Kardos Kati meg lenne baszval, persze egyikük által sem lett megbaszval, és rá húsz évre keringett az iwiwen, hogy a Kardos Kati váratlanul meghalt, és egy kép is keringett, és a képen egy még mindig jó nő, és a világ sok tájára szétszóródott régi negyedikes a világ sok táján külön-külön bámulta a képet, és mind el lett szomorodval. Hová lett a szegényes albérlet, telezsúfolva egyetemistákkal, lázadó, lobogó hosszú hajúakkal, szűk, kopott farmerokkal, miniszoknyákkal, körömig szívott cigarettákkal, körbejáró üvegekkel, Kierkegaard-ral, Cseh Tamással. Hová lett a hatalmas röhej, amint a hófehér ruhás menyasszony a násznépnek hirtelen perdülve hátat fordított, s belökte a páleszt, az ifjú férj röhögött a legjobban, még kevergett az előző napi legénybúcsú literviszkije, a pókerpartin hagyták nyerni, úgy is ez lesz az utolsó örömöd, és az esküvői hajnalon a romok között már csak régi negyedikesek meg a régi lázadók, lobogó hajú egyetemisták gajdolták a Republicot. Hová lett a sok kerti parti, ahol forgott a nyárs, ahol már vörösborrá szelídültek a viszkik, ahol nagy dumás yuppie-k nyomták a nagy dumát, az idei síelésről, az apás szülést bevállalásról, a kis szinglik felfűzéséről, az ótépé-részvényekről, a buzi fradiról, a kurva emeszpéről meg a köcsög fideszről, a Zsolti becsődölt cégéről, a Karesz Angliába pattanásáról és a piti faszságok miatt elherdált barátságokról. Hová lett az a gyönyörű nő, aki majdnem szétrázta ezt a tákolmányt, amit az addigi életnek kellene nevezni, a gyönyörű nő, akivel érdemes lett volna elmenni akár Vlagyivosztokig, akivel lopva lettek az édes órák, édes félnapok, aki miatt csalva lett a munka és csalva lett minden, és aki csalta a munkát és csalt mindent, akiért el kellene válni, ha kicsit nagyobbak lesznek a gyerekek, aki elválik, ha kicsit nagyobbak lesznek a gyerekek, s akiért aztán valahogyan, valamiért mégsem, s aki aztán valahogyan, valamiért mégsem, azt viszont hallgatni kellett fél életen át, mekkora egy szar szemét alak vagy, mekkora egy szar szemét alak vagy. Hová lett a fekete cipők alatt csikorgó apró kavics, a szomorú menet a gazos temetőben, a búsan lehajtott fejek, a nagyfaterral együtt kikísért rekkenő nyarak, a romos falusi ház, majd egy másik szomorú menettel meg a faterral kikísért döbbenet – lassan te jössz, miért ne, hiszen már ki lett kísérve egy-két régi negyedikes is, egy-két régi lázadó, lobogó hajú egyetemista is, meg egy-két nagy dumás yuppie is, ja, és persze a Kardos Kati is. Hová lesz majd ez a fáradt, kedvetlen ember a fáradt, kedvetlen vasárnapi ablak mögül, hová lesz majd ez a minden, ez a mindenki, elfelejtődnek, jönnek az újabb mindenek és mindenkik ebben a fáradt, kedvetlen körforgásban további elfelejtésre ítélve, nem, inkább reménykedjünk, a mindenből, a mindenkiből valami mégiscsak marad, vagy ha nem is marad, legalább majd szellemképüket az utódok őrzik.
Posted on: Wed, 30 Oct 2013 21:03:47 +0000
Trending Topics
© 2015