Éjjeliőr a hullaházban kritika: Hivatalos leírás: Martin, a fiatal joghallgató éjjeliőri állást vállal a hullaházban. Azt reméli, itt nyugodtan tud majd tanulni és némi pénzt is keres. Arra nem számíthat, hogy rendkívüli események zavarják meg. A közvéleményt egy titokzatos gyilkosságsorozat tartja izgalomban, az áldozatok minden esetben prostituáltak. Miután a tetemeket beszállítják a hullaházba, egy nyomozó is érkezik, hogy kivizsgálja az ügyet. Ám a nyomozó kezd egyre furcsábban viselkedni és egy idő után a rendőrség már Martint gyanúsítja a gyilkosságok elkövetésével. Megvalósítás: Már sokszor hallottam a filmről, de valahogy mindig elkerültem. Pedig ha tudtam volna, hogy ennyire jó, akkor korábban meglesem. Igazi thrillerrel ma már nemigen találkozni, vagy átmegy akcióba, vagy átmegy vérfürdőbe. A valódi rettegést és feszült figyelmet keltő produkciók valahogy elmaradtak idővel, legalábbis a műfajon belül. Nem is csoda hogy ez is a kilencvenes években készült el, akkoriban sokkal nagyobb létjogosultsága volt. Már-már kezdtem volna örülni, hogy megint egy érdekes, eredeti ötlettel rukkolt elő Hollywood, amikor megtudtam, hogy ez valójában az 1994-ben forgatott Éjféli játszma (Nattevagten) amerikai remake-je. Azonban jó hír, hogy az eredeti változat rendezője és írója, Ole Bornedal készítette ezt a produkciót is, némi forgatókönyvi segítséggel, melyet Steven A. Soderbergh nyújtott. Mondjuk azt nem tudom mennyit kellett javítani a cselekményen, de a végeredmény lenyűgöző lett. Végre nem unatkoztam egy percre sem, minden jelenet kapcsolódik egymáshoz, nincsen egyetlen felesleges párbeszéd vagy karakter, mindennek megvan az értelme és ahogy a végén minden egy helyre kerül, azt hinnéd tudod mi következik, aztán mégsem, meglepő és fordulatoktól sem mentes események követik egymást. Mindeközben főhőseink – akik elsőre nagyzoló és unatkozó fiataloknak tűnnek, akiknek semmi gondjuk a világon és jó dolgukban nem tudják mit csináljanak – olyan események sűrűjében találják magukat, ami megmutatja valódi természetüket és kiderül, hogy esendők, bátrak és önfeláldozóak. A gyilkos karaktere nagyon jól lett megírva, mivel a játékidő nagy részében nem jön be új férfi szereplő, végig sejtjük hogy azok között van a gyilkos akiket már megismertünk. E mellé még társul a kiváló operatőri munka, ami megteremti a kellően parás hangulatot és még akkor is várunk valamit, amikor nem is történik semmi. Egyszerűen ilyen a hangulata a filmnek, nincs egyetlen üresjárat sem. Habár tudjuk ez nem zombifilm, valahogy szinte várjuk, hogy a hullák felkeljenek az ágyból, mert minden ideális feltételt megteremtenek hozzá. ÉS nem csak a fény és sötétség kellemes játékáról van szó, ami egy egyszerű neonlámpa világítását is képes ellátni egy kis ijesztő plusszal. Ez tipikusan az a film, aminél a frászt lehet hozni a nézőre, ha hirtelen megszólítjuk, vagy megérintjük, mert az annyira belemerült a borzongató atmoszférába – amihez tökéletesen passzol Joachim Holbek zenéje mellesleg. A színészi gárda nagyon erős. Ewan McGregor, Josh Brolin, Nick Nolte, Patricia Arquette, Lauren Graham és John C. Reilly is a hozzájuk legmegfelelőbb szinkronhangokat kapták, így most nem az eredeti nyelvet preferáltam én sem. Ebben a moziban minden egyben volt, szereplők, történet és hangulat. Mi mást kívánhatna egy jó thrillerre kiéhezett filmkedvelő? Csak ajánlani tudom, a stílus rajongóinak főként.
Posted on: Sun, 01 Sep 2013 13:57:42 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015