Életem egyik meghatározó élménye volt, amikor egy osztálykiránduláson, a várnegyedben láthattam Feszty Masát. Az osztályfőnököm, Trajtler Gáborné Ágnes néni súgta a fülembe: Jókai Mór unokája. Jóval később, alig-felnőtt koromban olvastam egy csodaszép írást, rövid prózát Szakonyi Károly tollából, ami arról szólt, hogy Marika néni halála után ellepték macskái a Tóth Árpád sétány környékét, noha napközben rejtőzködnek, de egy bizonyos időben előbújnak és várják az Embert, aki mindig ugyanabban az időben ennivalót hoz nekik. Felismerik őt már messziről, ahogy az aktatáskáját is, ahol, vagy amiben rendszeresen ott lapul a sok finom falat. Ma meglepődve olvasom, hogy Feszty Masa élete utolsó három évét Domaházán töltötte... Nem értem, de emlékezem, megemlékezem most a festőről, aki talán az ecsetforgatók közül legszebben olvasott a lélek tükréből.
Posted on: Wed, 30 Oct 2013 16:03:53 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015