Évforduló naptár 68. 1530. augusztus 25-én született az első orosz cár (minden oroszok cárja), a hírhedt Rettegett (IV.) Iván. Mindjárt az első mondatból önként adódik a kérdés, hogy IV. Iván hogyan lehet az első orosz cár, hiszen csak Ivánból legalább háromnak kellett lennie már előtte. A válasz egyszerű: a hírhedt uralkodó elődei még nem orosz cárok, hanem moszkvai nagyfejedelmek voltak. Az orosz nép a groznij, azaz a kegyetlen, zord jelzővel illette a későbbi uralkodót. A leendő cár III. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem második házasságából származott, ám a későbbi uralkodó előszeretettel terjesztette, hogy családja egyenesen a római Augustus császártól származik. A gyermek hároméves korábban meghalt az apja, s még az apa halála napján nagyfejedelemmé kiáltották ki a gyermeket, azonban helyette édesanyja és annak kegyence kormányzott. Iván nyolcéves korában meghalt édesanyja is, valószínűleg mérgezés következtében. Innentől kezdve az ifjú Iván süketnéma öccsével együtt gyakran éhezett és rongyokba volt kénytelen járni. Ahogy azonban egy kis hatalomhoz jutott kiütközik rettentő természete: 13 évesen rendelte el az első gyilkosságot, majd 15. születésnapját már több kivégzéssel "ünnepeli" meg. A koronázás 1547. január 16-án zajlott le, egyszerű, zárt körű udvari ünnepség keretében. Azzal, hogy felvette "a minden oroszok cárja és nagyfejedelme" címet, Iván tudtára adta a világnak, hogy a bizánci császárok örökösének tekinti magát. Maga a "cár" kifejezés is erre utal, hiszen ez a szó a görög kaiszar és a latin caesar szavakból ered. Néhány nappal a koronázás után Iván feleségül vette Anasztázia Zaharina-Jurjevát (e családból származott a későbbi Romanov-ház), akitől hat gyermeke született, habár csak kettő maradt életben. Az asszony a feljegyzések szerint rendkívül jó hatással volt a lobbanékony uralkodóra, akivel egyébként boldog házasságban élt. Uralkodásának első szakaszában Iván számos egyházi, közigazgatási és katonai reformot vezetett be, s hozzálátott, hogy az igazságszolgáltatás elvein alapuló keresztény államot hozzon létre. Egy 1547-es és 1549-es sikertelen hadjárat után Iván 1552-ben legyőzte a Volga menti Kazáni Tatár Kánságot, amely örökös fenyegetést jelentett az országra, és azt birodalmába integrálta. Ezt követően 1556-ban az Asztraháni Kánság már ellenállás nélkül meghódolt. Később az uralkodó tengeri kijáratot akart biztosítani tengerpart nélküli országának és ezért a Baltikumban egy 24 éven át (1558-1582) tartó háborúba (livóniai háború) bonyolódott bele, amely teljesen kimerítette a birodalmat. Iván 1565-ben két részre osztotta Oroszországot. Az egyik felét, a zemscsinát a régi módszerek szerint a bojárduma kormányozta, míg a másikat, az opricsnyinát maga a cár igazgatta gondosan megválasztott – eleinte 1000 főből álló, de később 6000-es létszámúra duzzasztott – opricsnyikgárdája segítségével. A szinte évről évre változó opricsnyina területileg meghaladta a zemscsinát, népeségét tekintve viszont alatta maradt. Ez a közigazgatási átszervezés tovább gyengítette az ország erejét, amelynek a hatása a tatárjáráshoz volt hasonló. Az ország kettéosztottságát Iván 1572-ben szüntette meg, miután az opricsnyina seregei nem tudták megállítani a krími tatárok előretörését, s Devlet-Girej kán elfoglalta és felégette Moszkvát. Később a cár seregei összecsaptak a Török Birodalom csapatival és fényes győzelmet arattak rajtuk. Ellentmondásos egyéniségét jól jelzi, hogy kegyetlensége és indulatai alig ismertek határokat. Így például 1570-ben Novgorodban Iván parancsára mintegy 18 000 embert végeztek ki, majd még ugyanebben az évben Moszkvában is tortúrát tartott. A beszámolók szerint ez alkalommal Viszkovatij hercegnek felpeckelték a száját, lábánál fogva felakasztották, majd szíjra hasogatták a bőrét. Funyikov kincstárnokot felváltva locsolták jéghideg és tűzforró vízzel, míg csak magától le nem vált a bőre. Rengeteg embernek elvágták a torkát, felakasztották, darabokra vágták vagy épp lassú tűzön sütögették őket. A kincstárnok éppen megözvegyült feleségét a 15 éves lánya szeme láttára lovaglóülésben egy kifeszített kötélre ültette, majd a kötél folyamatos dörzsölésével lassan kettévágta. A ceremónia után Iván végigsétált a téren, a hullák között bóklászott. Némelyikük testhelyzetét nevetségesnek találta, megállt, és jóízűt kacagott rajta. Az opricsnyikok ezen a napon négy óra leforgása alatt 200 embert végeztek ki. Egyébként a cár napi foglalatosságai közé tartozott, hogy lejárt a várbörtönbe, és saját kezűleg kínozta meg a foglyait. Áldozatai olykor nagyhatalmú bojárok, olykor jelentéktelen parasztok voltak. Nemegyszer tocsogott az emberi vérben, és ezt olyannyira élvezte, hogy valóságos roham kapta el, habzó szájjal vihogott az agyongyötört ember kínjain. Ekkoriban Ivánt mindig csak vasalt, nehéz botjával lehetett látni. Ha valaki nem tetszett neki - bármily okból kifolyólag - ezzel ütötte agyon. 1581. novemberében felháborodott idősebbik fia, Iván feleségének láttán, mert annak viseletét nem találta megfelelőnek. A viselős asszonyt úgy megverte vasalt botjával, hogy az ott helyben elvetélt. Amikor a fiú tudomást szerzett erről, kérdőre vonta apját, s nagy veszekedés támadt kettejük közt, aminek a végén Iván a vita hevében halálra sújtotta saját gyermekét (3. kép). Máskor örömében is úgy döntött, most olyan boldog, hogy agyonver valakit. Gyakran cserélgette feleségeit is: hat hitvese volt (a hetedik frigyet az egyház nem szentesítette), közülük három meghalt, egy túlélte őt, kettőtől pedig elvált, és zárdába kényszerítette őket. Ugyanakkor nyomdát is alapított, politikai írásokat fogalmazott meg, amelyek szókincse gazdagabb valamennyi kortárs orosz író szókincsénél. Emellett még imádságokat és egyházi zeneműveket is szerzett. A cár 1584. március 18-án halt meg hosszú uralkodás után kaotikus állapotban hagyva az országot fiára, I. Fjodorra, akinek időszaka "zavaros idők" néven vonult be a történelembe.
Posted on: Sat, 24 Aug 2013 19:34:11 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015