Úgy ültem le a tévé elé, hogy ez be szar lesz, de megnézem ha már annyira köpködnek rá hazaffyék. Meg WTF, hogy semmi Sebestyén Márta vagy Victor Máté?! És igazam lett. Illetve... szóval ennyire nem egyszerű a dolog. Mert az odáig oké, hogy ha Feke Pál ezzel a teljesítménnyel az X-Faktorban jelentkezik, maga Alföldi Róbert kergeti le a színpadról egy karikás ostorral. Meg az is, hogy László Zsolt gyakorlatilag nem tud énekelni, de ő van olyan jó színész, hogy csak kevésbé feltűnő a dolog. Úgy egyáltalán, akkor lenne teljes az élmény, ha levenném a tévéről a hangot, és feltenném a lemezjátszóra az eredeti bakelitet. Mert a rendezés bizony jó. Provokatív? Polgárpukkasztó? Vagy csak megpróbálja levakarni azt az émelyítő mázat levakarni, ami erre a történetre rárakódott? Inkább az utóbbi. István Alfölfinél nem az a jóságos, igazságos szent király, amilyennek a történetírás imádja beállítani és amilyen sohasem volt. Itt István nem nehéz tehernek tekinti a hatalmat, mit kizárólag az ország üdviért vesz vállára; legalább annyira vágyik rá, mint Koppány. István kíméletlenül számol le ellenfeleivel, pragmatikusan használ fel mindenkit hatalma megszilárdításához, legyen szó az egyházról vagy feleségével érkezett német lovagokról. Egy diktátor, aki elvet, hitet eszköznek tekint uralma biztosításához. Ez persze áthallásos, nem is tetszik sokaknak a párhuzam, meg aztán ez nem is az a kép, amit első királyunkról látni szeretünk. Főleg, hogy amikor Alföldi az embert is kiengedi a fejedelem mögül, a látvány nem annyira megható vagy magasztos, mint inkább szánalomra méltó. Az ősmagyar táltosmániásoknak sem fog tetszeni. Koppány sem az, akit a Koltay filmben láttunk: kőkemény törzsfőnök, rettenthetetlen harcos, aki nem ad és nem kér kegyelmet, s aki egyenlőtlen küzdelemben, egyenes gerinccel bukik el - egy kétségbeesett ember, aki körül darabokra hullik a világ, s nincs ereje, hogy gátat vessen a változásnak. Ez sem az a Koppány, akit elképzelni tudnánk, de persze még így is sokkal rokonszenvesebb, mint István: az 1983-as verzióban is így volt. Akik egy hősi emlékművet nem tudnak másként elképzelni, mint hogy a fájdalmas anya karjaiban tartja elesett fia rohamsisakos holttestét, köpködni fognak, amikor látják a verőembereknek öltöztett papokat, SS tiszti egyenruhára némileg hajazó uniformisba bujtatott német lovagokat. De a térítés nem úgy zajlott, hogy a lelkipásztorok odamentek Vata fia Falicsihoz, hogy szíveskedjék megtérni. És Gizella lovagjai bizony megszállók voltak... Koppány és hívei szemében bizonyosan. Alföldi valóban átértelmezte a darabot. Lerángatta a szereplőket az éteri magasságokból, és láthatóvá tette, hogy emberek. Ez nem lesz.mindenkinek rokonszenves, de annyi baj legyen. Még nem a Magyar Művészeti Akadémia mondja meg, hogy mi fér bele a művészi szabadságba. Még nem. Ami megmaradt a királydombi változatból, azok az áthallások. 1983-ban a lázadó Koppány ellefelei annyira a német lovagok és István híve voltak, mint a Déli Hadseregcsoport és az egypártrendszer. Alföldi Róbert utalásai sokkal finomabbak - turbómagyarék nem is értik őket, de azt érzik, hogy valami nem stimmel. S mivel mást nem tudnak, hát köpködnek. De ez nem a rendező hibája, ő kiváló munkát végzett. (Tök jó, majdnem olyan, mintha értenék is ahhoz, amiről írtam :D)
Posted on: Tue, 20 Aug 2013 21:21:14 +0000