Újra Manilában Élve Kurtacsöki úr meghívásával, izgatottan készültem az útra. Elhatároztam, hogy felkeresem a kedves filippínó családot, akiknél 1989-ben egy hetet töltöttem el a forradalom alatt. Don Peppeének akkor hét gyermeke és két unokája volt. S megígértem a tizenéves okos szemű Marijának, ha megnő, visszajövök érte, és magammal viszem Magyarországra. Ezért vettem egy hatalmas vörös magyar kakast, hogy legyen egy erős versenykakasa Don Peppeének. Farktollait piros-fehér-zöldre pingáltattam. A kakast elneveztem Behemótnak. Vettem egy nagy üveg, fütyülős barackpálinkát Peppeének, nejének, Tonuzóba asszonynak öt kiló ólmozott paprikát szereztem be a szegedi bolhapiacról, míg Mariának egy gyönyörű kalocsai mintás vállkendőt vásároltam. S természetesen a lurkóknak sok-sok zacskó cukorkát. Március ötödikén landoltam a manilai reptéren. 1989-hez képest szinte semmi sem változott. Ugyanolyan kopott, büdös és nyüzsgő volt, mint hat éve. A levegő páratartalma iszonyú, pillanatokon belül facsarni lehetett belőlem a vizet. Átesvén a kicsekkoláson, máris Cujka Umo vaskos karjai közt találtam magamat. Óvón kormányzott át a nyüzsgő tömegen lefüggönyözött jeepjéhez. Ezek az amerikai megszállóktól öröklött, tarkára festett jeepek igen népszerű szállítóeszközök: Manila taxiijai. A főtéren most is hintók, ökrös-fogatok furikázták a turistahadakat. Nyüzsgött az élet mindenütt. A hírhedtté vált Makatira kanyarodva ismerősen köszöntek felém a csillogó kirakatok, a kirakatban üldögélő széplányok és szépfiúk, a színesre festett triciklis riskák és sok-sok utcai árus. A Holliday Inn szállónál leparkolva azonnal megjelentek a vörös egyenruhás boyok, s becipelték a poggyászomat. Behemót iszonyú kukorékolással összecsődítette a szálloda halljában tartózkodókat, s a főportás rémülten szabadkozott, hogy ő nem is tudja, dehát egy kakast mégse..., de aztán a borravaló meggyőzte, s simán megadta a tartózkodási engedélyt nemzetiszínű kakasomnak. — Holnap reggel Önért jövök. Használja ki az estét és az éjszakát Don Bogumilo, de nagyon kérem, s óva intem, ne hagyja el a szállodát. Minden megtörténhet – intett, s magamra hagyott a csinos szobapincérrel. Miután elkortyolgattam virágsziromból készített üdítőmet, elindultam a szobámba. lezuhanyoztam, s élvezve a légkondicionálás örömeit, meztelen végighevertem ágyamon. Aztán trópusi öltözéket húzva, estefelé felmentem a tetőn kialakított körbeforgó panorámás bárba. A bár félig nyitott volt. Trópusi növényekkel kis japánkertet képeztek a hatás kedvéért s a vendégek gyönyörűségére. Egy koktél mellett elhallgattam a vak zongorista játékát, majd nyugovóra tértem, mert másnap nagy út vár reám. Kilenc órakor pedig elindultunk Cujka úrral Don Peppeéhez. Mielőtt azonban elhagytuk volna a fővárost még, megkértem Cujka urat, hogy vigyen el az amerikai temetőbe. Múltkori ott tartózkodásom alkalmával igen megható volt az a miliő, ami ott fogadott. Most sem csalódtam. A gyönyörű emlékmű, a csodálatos park, amiben a hősi halottak nyugosznak, a szépséges harangzene mindent felülmúlt. A temető után útba ejtettük Kurtacsöki úr asramját, hogy bejelentkezzem, mielőtt elindulnék a jukulelék törzséhez. Az asram egy hatvan holdas csodálatos angolparkban volt felépítve. A főépület volt a Hospitál, a kórház, ahol a műtést gyakorolták a tanítványok. A szállások bungaló rendszerben voltak elhelyezve, majd egy közös épület, amolyan club és társalgó. A dombon fenn állt Kurta-csöki úr háza. A clubban már ott üldögéltek a tanítványok: angol, német, amerikai, újzélandi férfiak és nők, úgy tizenheten. Mindenki a teára és Kurtacsöki mesterre várt. Három órakor érkezett meg a tea, s nem sokkal később belépett Kurtacsöki úr is. Szívélyesen üdvözölt, s értesülve róla, hogy kakassal utazom, és semmiképpen nem mondok le don Peppeé és családjának meglátogatásáról, beleegyezett a program módosításába. — Ön még ma tovább utazik Don Bogumilo, s két napot kap a jukulelei látogatására. Szerdán már jelentkeznie kell Picsi-Fucsi úrnál a kiképzési bázison. Ott tartózkodik 10 napig, és Boddhiszattvává avatása után jön vissza ide a fő asramba a kiképzés gyakorlati oktatását elsajátítani. Jó utat Önnek is és a kakasának is! – mondta huncutul, s kezet nyújtva elbocsájtott bennünket. Cujka úr bepakolta a kakast és a csomagokat a terepjárójába, s a motort felbőgetve megindultunk a jukulelék földje felé. Jó kétórás út után elkanyarodtunk a főúttól, s egy harmadrendű úton bukdácsoltunk Hueho felé. A falucska felé közeledve feltűntek az alacsony kerítésekhez kipányvázott verseny-kakasok. Huehora is, mint a többi falura, jellemző a nagy becsben tartott s idomított verseny-kakasok tartása. Hiszen a közösségek legfőbb szórakozása a kakasviadal. Mondanom sem kell, hogy hirtelen előkerült utcagyerekek népes csapata kísérte kocsinkat egészen Don Peppeé házáig. Az udvar közepén terpeszkedő, sátorszerű hatalmas jagaranda fa alatt ült rozzant karosszékében az elmaradhatatlan amerikai trópusi sisakkal a fején Don Peppeé, aki jöttünkre komótosan felállt, s felénk indult üdvözlésünkre. Amint kiléptünk a kocsiból, az időközben megszaporodott gyerekhad máris rajtam s kísérőmön csimpaszkodott. Sok-sok kis kezecske nyúlt felénk kérőn a beígért cukorkát követelve. Úgy néztem ki a rám kapaszkodó gyerkőcökkel, mint egy teliaggatott karácsonyfa. Hogy mielőbb szabaduljak, feldobtam a levegőbe egy tucatnyi zacskó cukorkát. Na, lett ribillió... Imígyen megszabadulva a gyermekkarok szorításától, összeölelkeztem don Peppeével. Aztán nyakába borultam Tonuzóba asszonynak, és kutató szemeimet végigfuttatva a népes gyerekseregen, Mariát kerestem, de nem találtam. Miután átestünk a kölcsönös üdvözléseken, a kocsihoz ballagtam és előhalásztam az ingemmel letakart, kalickában gubbaszkodó Behemótot. Az asztalhoz cipeltem, s ünnepélyesen bejelentettem, hogy átadom a családnak szülőföldem ajándékát. Megkértem Don Pepéét, hogy vegye át az ajándékot, azaz rántsa le a leplet Behemótról. Amint lekerült a lepel, Behemót, érezve, hogy most ő itt a sztár, tollait felborzolta, s iszonyú nagyot kukorékolt. Egy pillanatra mindenkiben megállt az ütő. A falu kipányvázott kakasai megszégyenülve kushasztották le tarajos fejüket. A gyerekek ocsúdtak föl először, és magukhoz ragadva a kalitkát diadalüvöltéssel hurcolták végig a falun Behemótot... nyomukban rohant az utcagyerekek serege, felborzolt farkú kutyák és macskák, szóval egy nagy esemény vette kezdetét. Miután a gyerekeket így eltávolítottuk, elővettem a fütyülős barackpálinkát, Tonuzóba asszonynak átadtam az öt kiló ólmozott pirospaprikát, csak a Marijának szánt kendővel álltam tanácstalanul. Ám végszóra ő is előkerült karján egy féléves kis csöppséggel. Na, Bogumil ez a kérdés is megoldódott – gondoltam magamban – s könnyű szívvel lemondva arámról, átadtam neki a kendőt, aminek nagyon megörült. Tanuzóba asszony kitűnő marhafarok levessel, kopaszseggű pulykasülttel és nagyon finom kürtőskaláccsal traktált minket. A fenséges ebéd után finom jázminszirom üdítőt és tüzes malagabort adtak fel. Borozgatás közben, már kissé pityókásan, szemeit népes családján végighordozva, Don Peppeé az éppen serdülő 12 éves forma Isaurára mutatott, s kárpótlásul őt jelölte ki menyasszonynak a már foglalt Marija helyett. Kényszerű vigyorral fogadtam el a visszautasíthatatlan ajándékot, mert tudtam, ha visszautasítom, akkor vérig sértem a háziakat, sőt azonnal elterjed rólam, hogy impotens vagyok Ebéd után a szokásos sziesztára nekem a vendégszobába ágyaztak, s megejtettem az elhálást Isaurával. Mondhatni mindent felülmúló élményt jelentett a szűz, romlatlan, barackvirág illatú ruganyos kis leánytest titkait kutatni...Estére már úgy elment a híre Don Peppeé harci kakasának, hogy a falu főterére gyülekezett a falu apraja-nagyja. Látni és fogadni akart mindenki. Na, lett is nagy becsületem, s ez által Don Peppeé is nőtt a falu szemében. Rengeteg pesetát keresett Behemóttal. A hatalmas testű, a hazaiaknál kétszerte nagyobb nemzetiszín magyar kakas, erőfölénye miatt, szinte legyőzhetetlennek bizonyult. Őserő volt benne, szilaj szittya magyar vér! De nem rendelkezett kiképzéssel, a harcművészet etikájával. Ugyanis az volt a helyi szokás, hogy a harci kakasokat úgy idomították be, ha az ellenfelet legyőzik, elég farktollának kitépésével jelezni a győzelmet. Behemót első vérig ment, s addig nem nyugodott, míg farktoll helyett le nem tépte ellenfele fél taréját. Volt aztán ribillió... Hanem egy kendermagos harci kakasban ellenfelére talált. Az okulva társai vereségén, az összeeresztés után hirtelen felröppent, s Behemót hátára ugorva kitépte a pirosra festett vezértollát. Gazdája már kapta is el harcosát, s a győzelem ki lett hirdetve. Így ért véget a nap fénypontja. Tizenkét győzelemmel és két vereséggel. Don Peppeét diadalmasan hordozták kakasával végig a faluban, s előre foglalókat adtak egy-egy hétre való fedeztetésre alkalmat adó kölcsönadásra. Mindenki pároztatni akart Behemóttal. Így aztán mondani sem kell, hogy Behemót is, én is paradicsomi környezetbe kerültünk. Másnap aztán vége szakadt az idillnek, s sírós-nevetős búcsút vettünk egymástól, megígérve, ha felavatnak, nagy Boddhiszattavaként még elutazásom előtt meglátogatom a falut, s áldást hozok rájuk.
Posted on: Mon, 24 Jun 2013 17:24:05 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015