Útravalóul Elértem a tizennyolcat, itt vagyok, Az eddigi életemet soraimban itt hagyom. Csak egy szőke vagyok a sok közül, Bár engem nem vesz család körül. És nincsenek barátaim, nem járok plázázni, Jó szívem van, erre fogok ráfázni. Szemétdombon, szemenszedett hazugság az életem, Mondják sokan, ám sajnos tévednek. Van szerelmem, persze, van egy exem, Legalább mellé szívesen lefekszem, Azt mondják, hogy nem szeretem, ők tudják, Én meg azt, hogy érte bármit megadnák. A szobámban csak egy ágy vár és két polc, Kinn aludhatsz, elég, ha előtte szólsz. Hova mész, mi lesz veled, nem érdekel senkit, Nem nagy a grund, ismersz már mindenkit. Mindennap várod, hogy lesz-e pánzed vagy cigid, Mert ha nem tudsz pénzt csinálni, az bizony elég cikis. Amit kölcsönkérnek, attól búcsúzz el, Ha beteg is vagy, ügyeletben nem maradhatsz, húzzál el. Nem vagy egyéb, közönséges szemét, fertőző betegség, Tisztel mindenki, van ilyen is, ha sikerül, elérd. Azért élsz, hogy mit hoz a holnap, nem hogy még a jövő hét, Itt lesznek a fiatalkorú bűnözők, itt kúrja el mindenki a jövőjét. Nem várom el, hogy megérts, nem kérem egy percig se, Csak annyit kérek, gondolj bele a mi életünkbe. Becsüld meg a szüleid, adj hálát az égnek, Hogy a te otthonod, nem egy intézet. Ne szokj rá a cigire, állj le a narkóval, S ne játssz kamikazét a vörösréz trafóval. Nem vezet jóra a kamaszkori lázadás, Kulturáltan van olyan opció, hogy hangadás. Szépöcsém, gyere, toljunk el egy cigit a szobában, Meggyújtom, beleszívok hármat és te is utána. Felesben is jó a cigi, örüljünk hogy van benne nikotin, Persze van olyan is, hogy felszívják az eki és a kokaint. Mára felnőtt vagyok, napról napra élek, Hogy ezeket elfelejtsem, nem visz rá a lélek. Most is szívom felesben a cigit, de nem értem, Hogy normális ember lesz itt valakiből, kétlem. Erkölcs és becsület, arra nem neveltek, Az élet nagy kérdéseire, soha sem feleltek. Úgy dobnak ki mint egy kutyát, hidd el nekem, Az élet lesz az ellenséged, de muszáj lesz szeretned. Vagyunk itt páran, kiknek fáj még élni, De egyre kérlek, soha ne felejts el remélni. Lásd meg a szépet és ásd el a rosszat mégis, Hiszen csak így tudsz majd igazán élni. Mindenkihez szólnék, ki a sorok mögé belát, Mielőtt mondanád, hogy szar minden, keresd magadba a hibát. Ha megtaláltad, változtass és élj igazán, Légy büszke arra, hogy van anyád és apád. Aki fontos, azt szeresd úgy mintha nem lenne holnap, Az életed te irányítsd, és jól csinálod, ha minden jól van. Egy szerelem vége, nem az élet vége, lesz aki megérdemel téged. Sírj kicsit, utána jön még jobb nap, ezt értsd meg. Csak az élet ösvényén járjuk ki az élet iskoláját, Mindenki megjegyzi a saját hibáját. Változtass, amíg nem késő, hidd el megéri, Csak így tudod, nap-nap után, az életed megélni. Mercy
Posted on: Wed, 10 Jul 2013 10:59:20 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015