Őrizd e képet míg szíved szeret Nézd az arcot én veled leszek S ha elmúlik minden e föld kerekén Megmarad e két szó: Szeretlek Én! A kép hallgat, az emlék mesél, Emlék nélkül-e kép semmit sem ér, Ha ez a kép gyűrött lesz és kopott, Akkor se felejtsd el, hogy VOLTAM, S TALÁN VAGYOK. Ki tudja látsz e még engemet, fogadd el fájó szót „ Isten veled" A távol hív, de a szívem nem feled legmélyére véstem a képedet. Bármit hoz a sors E képet el ne dobd soha E kép nem hibás csupán az élet, semmi más. A fényképet, amit adtam tegyed el emlékbe Hogyha fog a szíved fájni, vegyed a kezedbe. Csókolgasd halvány arccal, s hullajts rá könnyet. Tépd össze, ha úgy érzed, hogy szíved már mást szeret. Ha e képre nézel, én visszanézek rád Emlék szeretnék lenni, egy hosszú életen át. Nem azért adom, hogy ha látsz eszedbe jussak, hanem ha eszedbe jutok, láthass! Emléket kértél, emléket adok de élni nem a képen, hanem a szívedben akarok. Emlékül, hogy emlékezz, Mikor emlékem már csak emlék lesz. Ha a sors messze sodor tőlem és ha már nem szeretsz igazán, e kép mindig veled lesz ha nem találkozhatunk már. Ez a kép emlék, melyben élek, ez marad semmi más, ha elsodor az élet. Ajándék amíg élek, emlék ha meghalok. Tartsd meg magadnak, ha érdemesnek tartod. A sors bármit is hoz, a fényképen bosszút ne állj! Fogadd e képet emlékül, mert az élet puszta emlékezés nélkül. Őrizz meg, vagy dobj el! Én kép vagyok, tűrök és hallgatok. Nem szemnek, s nem kritikának, a barátság hű zálogának. Elszállnak az évek és én feledésbe térek, ez a kép is csak egy lesz a sok közül neked, de kérlek, őrizd meg és jussak néha eszedbe. Én nem mondom, hogy ballagáson zokogva borulj vállamra, Nem mondom, hogy talán 20 év múlva összehoz minket egy angyal, Én nem kérem, hogy emlékezz rám, de azt se, hogy ne. Én azt sem kérem, hogy emlékezz mennyit nevettél velem, Én annyit kérek csak, ha egyszer majd meghallod a nevem, Egy kicsit könnyes legyen a szemed! Ha gondolod, tépd szét e képet, már mindegy, hogy mit csinálsz, vagy akár meg is tarthatod, ha úgy érzed; hogy gondolhass néha rám! Nekünk már nem lesz szeptember, Számunkra már mást hoz a tél... De ne feledd: Amíg hiányt érez az ember, amíg vágyai vannak, addig él! Elszállnak az évek és én feledésbe térek, ez a kép is csak egy lesz a sok közül neked, de kérlek, őrizd meg és jussak néha eszedbe. "Fogadd el tőlem emlékül e képet, s szívedben őrizd meg emléknek. S ha a sors útján bármerre is mennél, maradjon meg neked, ez a kedves emlék!" "Ez nem a valóság, csak a valóság mása, ha majd egyszer nézed, gondolj egy jó barátra!" Az élet, a sors mindenkivel játszik hatása nem múlik el nyomtalan. Ha az arc meg is változik, a szív, s benne az emlék megmarad! Ha majd egyszer könnyben lesz a szemed, Ha szomorú és magányos leszel, Ha majd nem tudod éppen elfogadni a világot, Érezd, érezd, hogy fogom a kezed, Veled vagyok és tudd, hogy valaki nagyon szeret! Ha porba írunk valamit, elfújja a szél. Ha szívünkbe írjuk, örökké él. Én szívembe véstem egy szót s egy nevet, A szó szeretlek a, a név a tied!!! Minden, ami szép volt, minden, ami ránk várhat még, már bennünk van rég, a szemünkben ég. Egy illatról bevillan egy hangulat Az agyamban újra él a pillanat Másodpercek alatt ugrom éveket Mikor minden mozgott és lélegzett. "Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges ahhoz, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot." (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek) A szárny megnőtt, üresen áll a fészek, Csak álom volt a régi jó világ, És mint a fecske alkonyati szélnek Ma szárnyat bontott egy sereg diák. (Wass Albert) A búcsúzónak minden emlék drága, Egy száraz lomb, egy moha, egy kis kavics, Hogy emlékezzék a távolban is A helyre, melyre visszavonja vágya, Tanú lesz az érzéseiről halálig, S egy semmi így legdrágább kincsé válik. (Goethe) Az emberi lét titka nem abban rejlik, hogy éljünk, hanem abban, hogy miért éljünk. Az ember, ha nincs szilárd elképzelése arról, hogy miért éljen, nem hajlandó élni, és inkább elpusztítja magát, semhogy e földön maradjon, még ha csupa kenyérrel rakják is körül. (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij) Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van. (Vincent Van Gogh) Előtted a küzdés, előtted a pálya, Az erőtlen csügged, az erős megállja. És tudod: az erő micsoda? - Akarat, Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat. (Arany János) E békés, boldog diákesztendő elmúlt, vissza sose jő. Mint egy álom, úgy suhant tova, Diákok többé nem leszünk soha. (Madách Imre) Minden elmúlik, mint az álom, Elröpül, mint a vándormadár, Csak az emlék marad meg a szívben, Halványan, mint a holdsugár. (Friedrich Schiller) Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad. Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad. Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad. Törd át gátjaid - a világ legyél te magad. Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad. Weöres Sándor Nem írom, hogy ne felejts el, mint írják a többiek, Legyek én is elfeledve, ha a sors örömet nyújt Neked! De jusson eszedbe, ha bánat háborgat, hogy van egy baráti szív, akire mindig mindenben számíthatsz! ,,Miért múlik el minden, ami szép, Miért kell sírni a múló tegnapért, Miért nem örök a ma, hogy nem kelljen búcsúzni soha" "A Végtelenhez nézve szinte nem is létezünk. Csillagévek óráin egy perc az életünk. Az ember önmagában semmit sem ér. Ha nincs, barátunk elvisz a szél, Neked itt vagyok én, úgy hogy ne félj! Ha majd egyszer könny szökik, szemedben Vedd elő fényképem, s jussak az eszedbe, De ha úgy érzed, szíved már nem szeret, Tépd össze fényképem, s felejts el engemet! Fogadd, e kis képet örök emlékül Hisz oly puszta az élet emlékezés nélkül, S ha néha-néha meglátod e képet Jusson eszedbe, hogy "Szeretlek Téged"! Legyek emlék, amíg gondolsz rám Legyek akadály a feledés útján Dobj el, szakíts el, tégy, ahogy akarod, Hisz én csak egy fénykép vagyok Tűrök és hallgatok! Őrizd e képet míg szíved szeret Nézd az arcot én veled leszek S ha elmúlik minden e föld kerekén Megmarad e két szó: Szeretlek Én! Életed legyen virágzó tavasz Ajkadra ne jöjjön sóhajtás panasz! Oly rövid az élet, jó formán egy álom, Örökké boldog légy, szívből kívánom!
Posted on: Wed, 10 Jul 2013 06:51:03 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015