187. rész - Megérkeztünk – állt meg a kocsi, egy óriási ház előtt, aminek fényűző kertje teli volt égőkkel, és a ház akármennyire is nagy volt és sötét, mikor rápillantott az ember, valahogy mosolyra húzódott minden egyes arcizma. - Ez gyönyörű - szállt ki a kocsiból Sally, majd utána Syn, és Mr. Haner. - Főleg nyáron… Hümm… milyen illat van amikor a virágok virítanak – a komikus, kezét Sally hátára téve tolta, hogy menjen bátrabban. - Helló! – nyitotta az ajtót Syn, és intett barátnőjének, hogy menjen előtte, de az csak megrázta a fejét azzal az indokkal, hogy úgy sem tudja merre menjen, és inkább követi a házban ritmusosabban mozgót. - Szívem! Megérkeztünk – kiáltott fel Brian Haner. - Óh… helló! – támaszkodott a nappali ajtajának egy húsz év körüli srác, kb. olyan magas lehetett, mint Brian. - Hali! – mosolygott Sally, kibújva cipőjéből. - Te biztosan Sally vagy! - Jaja, Sally McKenzie – nyújtotta a kezét. - Én meg Brent Haner – mosolygott, és kezét el nem engedve húzta maga után. - Szia Sally! – mosolygott rá kedvesen egy barna hajú nő, aki láthatóan főzött, mivel a konyhában nagyon sertepertélt és a finom illatok is árulkodtak. - Jó napot! – intett, de nem nagyon foglalkoztak vele. - De Suzy! Rakd rá a fedőt, mert akkor hamarabb megfő a leves. Én mondom neked az úgy nem lesz jó! – irányította a konyhában lévőket egy idős hölgy, amit megállapított rögtön Sally, hogy tekintélye van a családban, az biztos. - De Florence! Akkor meg ki fut – mutogatott idegességében a levegőben, de láthatóan próbálta fékezni indulatait. - De hát vedd le alatta a gázt. - Hagyd Suzy, majd én megcsinálom ezt a tökfőzeléket – intette le Mr. Haner feleségét. Syn átkarolva Sally derekát felmérte a terepet a konyhában, és elindult köszönni sorban a család többi tagjának, közben egy szaloncukrot kikapva a pulton lévő kosárkából. - Jaj ne haragudj aranyom, de látod, nagy a felfordulás – vigyorgott, és megölelte a barna hajú lányt. – Suzy vagyok. Biztosan hallottál rólam. - Igen egy keveset – viszonozta az ölelést. – Sally McKenzie. - Tudom. Gyere beljebb nyugodtan. Nem harapunk ám… jaj és megkérnélek, hogy tegezz! - Brentel már találkoztál, Suzyt ismered, apámat mégúgy. - Nagyanyádat meg el is felejted te tök! – háborodott fel az öreg nő, aki egy elegáns selyemruhában üldögélt az asztalfőnél, és onnan irányított mindenkit. - Te tök! – utánozta Papa Gates gúnyosan édesanyját. - Hát persze mama! – fogta meg barátnője kezét Syn. – Mama, ő itt Sally. - Nagyon szép lány vagy aranyom! Tudtam mindig is, hogy Briannak van ízlése. Még akkor is jó nőket hozott haza, mikor még csak úgy váltotta a csajokat, mint én a bugyimat. – vette le fejéről a mikulás sapkát, amit pár másodperce Brent tett rá, Sally pedig szorongva nézte a körülötte nyüzsgő embereket. - Na de MAMA – rázta meg a fejét a gitáros. - Köszönöm – nyöszörgött Sall. - De te más vagy! – szorította Sally karját, és magához rántotta majd miután elengedte, Syn kimentve a helyzetből barátnőjét, felmentek az emeletre, azzal, hogy megnézik az alvó McKennát. - Húú anyám… - próbált nagy levegőket venni, közben követte barátját a hatalmas folyosón. - Láttam, hogy kezdesz… tudod – mentek be egy olyan szobában ahol épp nem volt senki. - Kösz – ült le. - Hozzak egy pohár vizet? – kérdezte, Sall pedig készséggel rábólintott. Pár perc múlva mikor Sally már láthatóan jobban volt, beszélgettek egymás mellett üldögélve. - Elég érdekes a családod. - Tudom – húzta el a száját. – De én szeretem őket, még akkor is ha… - Jaj neeem! Nem úgy értettem! Ne legyél hülye! Ezt pozitív értelemben mondtam neked. Nagyon aranyosak, és látszik, hogy mindenki szeret mindenkit. Az egész egy család – mutogatott Sall, miközben elmagyarázta Synnek, hogy jó látni ilyet. - De ti? – kérdezett vissza. - Hümm… Mi is… tudod mi is szeretjük egymást, de valahogy nekünk nincs család. Vagyunk 5-en és ennyi. Így könnyebben kritizálod a másikat ha nem olyat tesz amit ő akar, jobban beleszólnak a dolgokban, nagyobb az egyetértés a másik ellen stb. Érted mire akarok kilyukadni? - De mi volt ez az egész? – tért vissza az előbbire Syn. - Meséltem neked, hogy mi van velem, amiről csak én meg most már te tudsz. - Igen. - Na hát ez az volt – ült törökülésbe Sally az ágyon, a poharat az ágy melletti kis szekrényre nyújtotta amit nem ért el, így Syn vette el tőle, hogy majd ő leteszi. - De mi? Azt mondtad, hogy… - Nem bírom a tömeget. Ez így is van… Nem bírom azt mikor kis helyre be vagyok zárva. Nem kapok levegőt, fájni fog a mellkasom. Most az volt. Mikor mamád szorította a kezem, kezdett elsötétülni minden… ha te nem mentesz ki, tuti összeesek. Szerintem az volt, hogy a konyhában eléggé nagy volt a nyüzsgés és… - Láttam – nyomott egy puszit a szájára. – Szeretlek. De miért nem mondod a szüleidnek? - Én is és köszönöm, hogy figyelsz rám. Amúgy már mondtam, de le se szarják… - Gyere ide - húzta az ölébe, majd csókolgatni kezdte. - BRIAN! BRIAN! - Azt hiszem szólnak – mosolyodott el Sally. - Igen, ne haragudj – mászott le az ágyról és kiszaladt a folyosóra. – MI VAN? - Mi az, hogy mi van? Talán TESSÉK! – hallatszott lentről Mr. Haner hangja. - Na? – támaszkodott a korlátnak, közben áthajolva rajta. - Hozd le McKennát kérlek! – most már Suzy hangja csengett. - Ahjjj… Brent hol van? – csapot a lakozott tölgyre, és a választ nem várva visszafordult a szoba felé, de már Sally ott állt mellette. – Hú baszd ki de megijesztettél. - Nem állt szándékomban – vigyorgott, egyik kezét Syn vállára téve. – Merre van McKenna? - Ott – mutatott az egyik ajtóra. – Az ott az ő szobája. - Zsír. Vigyük le! – indult. - Héj, jól vagy már? - Ne aggódj. - Beszélek velük, hogy… - NEM! – támadta le. – Nem mondhatod senkinek! Nem vagyok leprás. - Ezt egy szóval nem mondtam – vigyorgott. - Akkor lezártnak tatom a témát. Syn csak összeráncolt szemöldökkel nézte, míg Sally belép a szobába majd pár perc múlva kijön húgával az ölében, aki álmosan dörzsölte a szemét, aztán pici karjait átfonta Sally nyakán, és a lány nagy örömére miután felébredt a kislány, rögtön felismerte. - Sall? – nyöszörgött. - Szia te kis álomszuszék! – vette ki Sally kezéből Suzy, és összepuszilgatta kislányát. – Brent, kavargasd már a szószt – intett a gáztűzhely felé. - De Suzy! Ezt mégis meddig kavargassam? Olyan furán néz ki – elemezte fintorogva, amin a többiek jót mosolyogtak. - Jaj, hogy le ne égjen. Megyek már! Te meg akkor adj valamit a húgodnak enni! – tette az etetőbe McKennát. - Mi van kicsi barbie baba? Jót aludtál? Mit akarsz? Kérjed apádat, majd megetet, mert már én is éhes vagyok, és inkább az én hasamat tömöm meg először mint a tiédet – vigyorgott elégedetten, és ott hagyta húgát, aki csak értetlenkedve nézett bátyja után. - Óh… te szemtelen fiú. Komolyan néha elgondolkodok, hogy nem is az enyém vagy! – csapta ki a hűtő ajtaját Papa Gates, hogy adjon valamit kislányának enni. - Pedig le se tagadhatnád! – szólt bele Suzy. - Ja! Ugyanolyan bunkó mindkettő – legyintett az öreg nő. - Pacsit mama! – pacsiztak le Briannel. – A számból vetted ki a szót. - Na ha olyan egyetértésben vagytok, akkor segítsetek megteríteni – mutogatott Mr. Haner. - De hát én öreg vagyok… fáj minden porcikám és… - sorolta volna Florence az érveket. - Majd én! – mosolygott segítőkészséggel Sally, és elindult a tányérokért, amiket Syn már kipakolt a pultra. - Hagyd már kincsem! Majd ezek a semmire kellők megcsinálják – nézett végig a családon a komikus párja, és egy adag szalvétát anyósa elé pakolt, hogy majd hajtogassa össze őket. - Te Suzy! Mikor hagyod el a fiamat? – nézett fel rá, Sally pedig csak összeráncolt szemöldökkel hallgatta a körülötte folyó beszélgetést. - Hümm… nem adom meg neked azt az örömet, hogy itt hagylak titeket – kacsintott rá. - Pedig karácsonyi ajándéknak ezt kértem volna – jelentette ki, de Syn csak vigyorogva Sallyre pillantott, hogy ők mindig így húzzák egymás agyát. - Na de Anya! – vigyorgott Mr. Haner. - Komolyan fiam! Valld be, könnyebb lenne az életed. - Az lehet, de hideg lenne az ágyam. - Jaj, elnézést! Olyan szex függő vagy, mint apád! Ő is nagy csődör volt – kacsintott fiára, mire mindenki elkezdet fuldokolni a nevetéstől. - Ezt nem hiszem, hogy szeretnénk hallani! – pakolta az asztalra a süteményeket Brent, miközben már egyet tömött a szájába. - Pedig tudnék mesélni pár kis kalandunkról. - Ő is olyan tökéletes volt, mint én? – húzta ki büszkén magát már az asztalnál ülve Synyster. - Nem. Te csak egy suhanc vagy, aki azt hiszi tökéletes ha a tükörbe néz, pedig csak a tükör tiszta retek – vigyorgott gonoszan nagyanyja, mire Brian csak magába elkezdett motyogni valamit. - Jó étvágyat! – pakolta az asztalra az ételeket Suzy. - És boldog karácsonyt! – mosolygott Sally, majd a vörös borába kortyolt. ------------------------------------------------------------------- Sziasztok! :) Megérkezett Hanerék karácsonya :D Brent csendes, még akkor is ha a húgát lusta megetetni. Vagy csak szimplán a gonoszság vezérelte. Már van egy közös pontjuk Synnel :D Florence személyisége nagyon tetszett Cassynek, remélem nektek is :) Suzy mindenre odafigyel. Elég talpra esett nő még akkor is, ha anyósa nyírja :D :D McKenna még mindig cuki :) Sally betegségéről mit gondoltok? :/ Legyetek rosszak! Sally~
Posted on: Tue, 13 Aug 2013 20:00:57 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015