A SZERETETRŐL - Tulajdonképpen hol terem a szeretet? - kérdeztem egyszer egy anyát. - Magról vetik - nevetett rám. - És honnan szerzik hozzá a magot? - Nem kell azt szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásban, a szempillantásban és minden ölelésben. - Öntözni nem kell? - Dehogynem. Jó szóval. - Nem könnyel? - Ments ég! A könny sós és kimarja a kis szeretetpalánta hajtásait. - Hát palántázni kell a szeretetet? - Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha a szeretet nem terem, kihűl a föld. - Úgy érted hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt semmit sem ér? - Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek és emberként gondolkozom. - Elsősorban mi hát a szeretet? - Biztonság. Ha szeretsz és szeretnek, mindig van szövetségesed. - És mi a szeretet másodsorban? - Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott. - Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem. Mégis érdemes szeretni? - Csak azt érdemes.
Posted on: Sun, 03 Nov 2013 09:58:11 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015