A spirituális akarat nem olyan, amilyennek az ego értelmezi az akaratot, mint „akaraterő”, ami lényegében összeszorított fogakkal történő érzelmi erőszakok jelent, állandó erőfeszítést, és fokozott érzelgősséget. Az ego-vezérelt akarat folyamatosan energiát emészt fel, és nagy árat fizetünk érte. Valójában akár értelmezhetjük az agresszivitás egy formájaként is. Ezzel szemben a Spirituális Akarat olyan, mintha megnyitnának a zsilipkaput, majd egyszerűen csak hátralépnénk. Az ego/akarat ok-okozati összefüggésben értelmezi az eseményeket, melyben a személyes én-akarata magának tulajdonítja az érdemet vagy a hibát, mivel egy okozati tényezőként tekint magára. Ezzel szemben a Spirituális Akarat nem személyes, hanem a tudat egy minősége, ami az Önvaló erejének meghívása felé irányuló önátadással változtatja meg a kontextust. A Spirituális Akarat 850-en kalibrál, a személyes akarat pedig csupán az egyén aktuális tudat szintjén. A teljes önátadással életre hívott Spirituális Akarat, így képes látszólagos „csodákat” véghezvinni, míg a személyes akarat, paradox módon, gyakran automatikusan ellenállást vált ki, ahogy ezt mindenki tudja, aki valaha már próbált személyes akarattal leküzdeni akár csak egy jelentéktelen szokást. Dr. David R. Hawkins
Posted on: Thu, 14 Nov 2013 17:57:05 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015