Bereg 2033 folytatás, csak így késő este, habár mindenki reggel fogja elolvasni, ha elolvassa... ---------------------------------------------------------------------------- Ekkor folytatódtak az indulatok, ugyanis most egyszerre, mind a tizenkét delikvens rontott rá a háromfős társaságra. Utána elég sok időbe tellett, amíg Józsi és Kolompár komoly erőkifejtés árán végigpofozta az egész társaságot. Fogorvosi jelentések alapján, sok állkapocs vált aznap fogászatilag menthetetlenné. Köztük a Poljaké is, akinek egy pálinkásüveg repült és az ismét kitért az útjából, illetve próbált kitérni, de inkább betért az útjába, mert az üveg hatalmast csattant az állkapcsán. Miután végeztek a verekedéssel, visszatelepedtek az asztalhoz. Józsi leemelt egy ájult áldozatot az asztalról és egy rúgással egybekötött hajítással küldte a nemrégiben kialakult kupac tetejére. Ezután Poljakhoz fordult: - Első lecke. – mondta halkan – Mit szabad és mit nem. - Ezt nem fordítva szokták előadni? Mármint a csendőrnek kéne ezt megmondania… – értetlenkedett Poljak megint. - Nem! Ez egy másik világ itten és mindenkinek ragaszkodnia kell… - a szót elnyújtva hajolt közelebb a csendőrhöz – bizonyos szabályokhoz. - Rendben értem, folytassa. - Köszönöm… Szóval az első lecke, annak is az első fele, hogy mit szabad. Nos… szabad élni az életedet és másokat nem megakadályozni abban, hogy éljék a sajátjukat. Kivételes esetet képez, ha a maga életét akarják valamiféle módon a negatív irányba befolyásolni. Ebben a helyzetben magának emberi kötelessége az, hogy jól fejbe üsse, majd a földre küldve egy picit megrugdossa. - Ez meglehetősen agresszív praktika a rendfenntartásra… - Az még semmi. Ez csupán a mindenki számára elérhető, polgári jogok önvédelmi kifejlésének és annak mérséklésére bevezetett, úgynevezett állampolgári védelmi kötelezettség. - Sajnálom, de ezt én nem értem… - mondta Poljak, érthetetlenül kerek szemekkel, csodálkozva. - Én sem… - dünnyögte halkan Kolompár, de olyan hangsúlytalanul és monotonul, mintha már teljesen beléidegződött volna ez a kijelentés. Odakint minden várakozás ellenére, továbbra is nagy cseppekben hullott a késő októberi eső, nyirkos, nyálkás légkört kavarva mind a kül és kis mértékben a beltérben. - Tudod Poljak, beszéljünk komolyabban – ezúttal Józsi hangjában érezhetően furcsa, rideg komolyság vegyült, amitől érezhetően furcsább lett amúgy is furcsa hangszíne. Mindezt arcának látható elsötétülése követte, amelytől Poljak majdhogynem leesett a székről. Kolompár persze mindezt a tőle már megszokott félvállúsággal reagálta le. – Itt sosem, ismétlem, sosem szabad azokat a szabályokat követni, amiket addig vertek beléd, hogy felvésd az agyad hátsó falának a lebenyére. Felejtsd el, dobd ki! Nem fog az neked kelleni. Itt most van egy működő rendszer, amit nem kellene átformálni. A lényeg. Szabad neked igazságot tenni, mert ez a dolgod, de sohase próbáld ezt a hatáskört túllépni. Légy ott, ha baj van és tégy igazságot, de ahol elintézik helyetted a dolgokat, ott ne üsd bele az orrodat a dolgokba. Poljak, habár megrezzent a hirtelen jött komolyságtól, de tudatánál maradva próbált válaszolni, pontosabban visszakérdezni. - Komo… komolyan beszélsz? Ekkor egyszersmind felvidult Józsi arca, de a korábbi komolyság jelét már egyáltalán nem lehetett felfedezni rajta. - A fenét! Csak szopatlak! - Jellemző – tette hozzá hangsúlytalanul a Kolompár. Említésre méltó esemény ezután nem igazán történt a problémás trió között, csupán a párbeszéd folyama zajlott le, de ez semmiféle fontos tárgyról nem esett szó, csak bűnökről, azok fajtáiról és a kiróható büntetésről, vagy, ha az ég is úgy akarja, a beszedhető kenőpénz mértékéről. Mindezeket mind Józsi, mind Kolompár élettel telve ecsetelte a Poljaknak, aki élettel éppen nem telve, mélabúsan, de érdeklődve hallgatta új ismerőseinek példabeszédét arról, hogy hogyan is kell viselkednie egy vérbeli csendőrnek egy olyan helyen, ahol minden lépés után pofonba botlik az ember. Ez még fél órán át folytatódott, hol a Józsi, hol a Kolompár ecsetelgetett valamit figyelmesen, majd estek egymásnak szóban, egy ügyben, amiben nem értettek egyet és végül ölre is mentek, de ennek nem lett jó vége, mert mind a Józsi, mind a Kolompár véletlenül a Poljakot pofozta fel, aki atyai aggódását kicsit sem palástolva akart volna közéjük ugrani. Tehát így telt el ez a fél óra, minek végeztével Józsi felpattant a helyéről. - Nos fiúk, itt azt hiszem végeztünk – mondta szélesre húzott vigyorral. – Minden tiszta Poljak? - Igen! – válaszolta lelkesen a frissen avatott határcsendőr. – Élj és élvezd az életet, valamint ne akadályozz meg másokat abban, hogy élvezzék azt! - Pontosan! – kiáltott fel örömében a Kolompár. - No, akkor szedjük fel a késemet és mehetünk is a magunk útjára. - Igaz – szólt a Kolompár – Nekem ma este még dolgom van otthon. És már röpültek is be, hátra, ahol a csavargó Ernő állítólag Józsi kését hagyta, a szokásos helyen. Először Józsi lépett be a kis hátsó szobába. A szoba leginkább egy kis, belakott kuckóra hasonlított. A falakon poros festékek, recsegő, néhol a lyukas tetőn át becsöpögő víztől púpos tölgyfapadló. A szoba közepén asztal, mögötte pedig egy széken meggörnyedve pihengető portás olvassa az olcsó papírra nyomtatott újság elmosódott betűit. - Tudtátok? – tette fel a kérdést köszönés nélkül a portás. – Tudtátok, hogy ez furcsa mutánst láttak tegnap a Tiszában? Csontos, kitinpáncél borította test, hosszúkás, ívelt, banán alakú, éjfekete koponya, a kemény bőrpofák között vicsorgó szürke fogak és a szájban helyet foglaló második, belső száj. - És mi ebben a furcsa Arni bátyám? – kérdezte Józsi, éppúgy köszönés nélkül. - Akkor gondolom te, nem láttál még kult-klasszikus sci-fi mozikat Józsi fiam. - Én láttam! – mondta a Kolompár. – A nyolcadik utas az nem? - Az! Hihetetlen, hogy az emberi faj elmondhatja magáról most az egyszer, hogy létrehozott egy teremtményt, amit a természet csak ötven év késéssel volt képes megalkotni. Ez aztán a kulturális evolúció! Majd megfordította az ócska papírlapot, és meg sem szólalva elkezdte olvasni a másik oldalt. Furcsa, toprongyos alak volt ez a portás. Ócska, szakadt, szemellenzős sapkája alól itt is, ott is kibuggyant zsíros, fekete haja. Ráncos, hatvan év körüli arcán néha meg-megrándult egy-egy izom és rögtön utána haloványan megnyalta a szája szélét olvasás közben. Vastag, fekete keretes pápaszeme mögül kitekintve, vékony, fekete borostája és pisze bajusza olyan megmagyarázhatatlan együtthatókká váltak, amelyek egy vakond képét vetítették le mindenkinek az agyában, akik valaha megpillantották ezt az embert. Sovány, de láthatóan erőteljes mellkasa minden félmondat végén megemelkedett egy lélegzettől, majd összeszűkült a levegő kifújásától. Szeme, habár vadul kellett volna pásztáznia a betűket a lapon, követve a mondat közlékeny információs lovagját papírparipáján a tudás ösvényére, de nem tette, egyhelyben állva, enyhén vak módon szívta magába a mondatokat, amelyek a papíron terpeszkedtek el előtte, enyhén félrenyomtatva, összemaszatolva, de akkor is körültekintően megszerkesztve és összevágva. - Arni bátyám! – szólt a Józsi. – Magánál van a késem? - Van nálam kés sok fiam – válaszolta az öreg, szemét le sem véve a lapról. - Zöld nyelű, centis, egyélű beretva, bikacsökkel a markolaton, fogazott éllel és iránytűvel a markolat alatti gombon – írta le fegyvere kinézetét körültekintően Józsi. - Turulmadaras emblémával a pengén – tette hozzá a Kolompár. Az öreg letette a papírlapot, majd vékony bajuszát pödörgetve merült el gondolataiban. Gondolkodott, gondolkodott és gondolkodott, majd a homlokára csapott és szólt: - Ernő hozta be? - Igen. - Akkor nincs baj, megvan a késed! - Hol van? - Hogy hol? Hát a szokásos helyen, a lerakatban… Ekkor ügyetlenül megfordult a székben és a látvány, ami visszatetsződött róla, felkavarta a gyenge idegzetű emberek lelkét a szobában… Az egyetlen gyenge idegzetű ember pedig a Poljak volt, akinek a látványtól rögtön a szivárvány minden színében kezdett játszani az arca, majd tágra nyílt szemei alól kezdve terjeszkedését, egyetlen nagy fehér folttá változott az arca és elájult. A látvány, ami letaglózta leírhatatlan ugyan nem volt, csak meghökkentő. Mert legalább húsz kés volt beleállítva a portás hátába. --------------------------------------------------------------------- Röhögtél? Tudom, hogy igen! /Qtya/
Posted on: Fri, 23 Aug 2013 00:38:56 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015