Lúgosítás helyett töltekezz elektronnal! Szerző: Dr. Hummel Zoltán - 2013. szeptember 11. szerda Az ételeink és italaink a kémiai tudományok szempontjából vizes oldatok. Elektrokémiai módszerekkel mérhetjük a vizes oldatok protonaktivitását és elektronaktivitását. A pH érték a vizes oldat protonaktivitását adja. Az rH (később rH2-nek nevezett) érték a vizes oldat elektronaktivitásának mértékét mutatja. Amikor protoncserés kémiai reakciók eredményeit vizsgáljuk, akkor a pH értéket mérjük. Amikor elektroncsere játszódik le a vizes oldatban akkor az rH2 érték és annak változása segítheti a kutatókat. A sav-bázis reakciókat pH méréssel követjük, míg az oxidi-redukciós, vagyis az elektronátadós, reakciók nyomon követése rH2 mérésével történik. Ha egy vizes oldat savas, akkor a pH-értéke 7 és 0 között van. Ha lúgos, akkor 7 és 14 közötti. A semleges pH az 7. Ha az oldat redukáló, akkor az rH2 értéke 0 és 28 között található, ha oxidáló a közeg, akkor 28 és 42 közötti az rH2. Ha elektronaktivitás szempontjából semleges, akkor 28 az rH2. Ha egészségesek vagyunk, a vérünk gyengén lúgos vagy semleges, az rH2 érték pedig 21 és 22 közötti. Ha valaki a bélflóra egészségével foglalkozik, akkor tudnia kell, hogy mi az optimális közege a bennünk élő mikroorganizmusoknak. A bélflóra „intim” kapcsolatban van a bélbolyhok kapillárisaiban keringő vérünkkel és nyirokrendszerrel. Az utóbbi néhány évben az élettudományokkal foglalkozó kutatók, felfedezve ezt az „intim” kapcsolatot, a bélflóra és az immunrendszer kutatását egybekapcsolták és az a vélemény alakult ki, hogy mi egy közös törzsfejlődés eredményei vagyunk. Az immunrendszerünk anyagait kialakító genomunk ebben az állandó kölcsönhatásban alakult. Ezért a kutatók kialakítottak egy új kifejezést, és microbiom-nak nevezik a bennünk élő mikroorganizmusok genetikai kutatását. A velünk közösségben élő mikroorganizmusok közössége a microbiota elnevezést kapta, mióta ökorendszernek tekintik a mikrobákkal való együttélésünket. Minden mikroorganizmusnak megvan az ideális közege, amelyben szaporodni és élni tud. Ez azt is jelenti, hogy abban a közegben, amelyben az életfeltételei neki nem kedveznek, ott nem szaporodik el. A bélcsatornánkban élő mikrobiota törzsközösség a törzsfejlődése során talált olyan vizes közeget, olyan pH-val és rH2-vel, amely nekik megfelelt, majd ők maguk is alakították az anyagcsere termékeikkel a közeg jellemzőit. Azoknak a törzseknek, melyeknek ez a közeg nem volt kedvező, kihullott. Ezek köré szerveződhettek később a többsejtű, magasabb rendű törzsek, ahol aztán mindegyik magasabb rendű megtalálta a maga mikrobiótáját. A mi bélcsatornánkban élő mikrobiótáink olyan közeget hoz maga körül létre, amelynek pH-ja 7,4 körüli és az rH2-értékei 21 és 22 között találhatók. A vérrel való „intim” kapcsolatnak ez az elektrokémiai követelménye. Ebből a szemléletből nagyon egyszerű a fertőzéses megbetegedés kérdése. Ha bennünk stabil a mikrobióta közösség és „hozza a paramétereket”, az ideális pH-t és rH2-t, akkor nem fertőződhetünk meg, mert bennünk a kórokozóknak nincs esélye. A kórokozó mikróbáknak teljesen más az ideális pH és rH2 szükséglete. Mégis, mikor kaphattak az őseink például pestist. Ha nem volt stabil a bél mikrobiótájuk. A városlakók voltak elsősorban veszélyeztetve a pestistől. Nem ettek friss ételeket, a csatornákba folyt minden szennyük, ahol a vándorpatkányok elszaporodtak, nekik is egyoldalú, silány táplálék jutott, nem volt bennük sem ideális, stabil mikrobióta. Fertőződtek, majd lepisilték a magtár gabonáját és terjesztették a kórt. Mi volt a fölművelő közösségekben? Sokat mozogtak a szabadban, volt friss és elegendő táplálék a gazdaságukban, annyi mindenképpen, hogy nem éheztek. Minden gazdaságnak volt saját állatállománya. Volt még saját macskája, kutyája, egérállománya, patkányállománya. Mindegyiknek volt elég egészséges ennivalója. Még a saját, jól fejlett patkányaik az idegen vándorpatkányt sem engedték be a tanyára. Jól működő ökorendszerben éltek. Régen a fertőző betegségek a pestis, a kolera, a himlő, a spanyolnátha stb. pusztított. Ezeket sikerült a higiénia fokozásával megoldanunk. De miért van annyi rák manapság, még a fiatalok körében is? Az „Edd magad egészségesebbé” című könyvem 27. oldalán bemutattam a Vincent-féle diagramot. Ez a diagram elhelyezi a pH és az rH2 koordináták szerint az egészséges emberi vér és a különböző betegségekben szenvedők vérének az elektrokémiai paramétereit. Ebből a diagramból tisztán látszik, hogy a rákosok vére lúgosabb, mint az egészségeseké, de az igazi eltolódás az elektronaktivitásban történt. A rákosok vérének rH2 értéke a 30 fölötti értékek tartományába esik. Ez azt jelenti, hogy a vérük oxidáló, vagyis elektronelvonó. Magyarul: sok-sok elektron hiányzik a vérükből! Ráadásul a manapság használatos rákgyógyszerek is oxidálnak. Hiányoznak azok a rákellenes készítmények, amelyek nem elektront vesznek el, hanem adnak a rákos betegek vérébe. Az oxidációs szabadgyökök is azért veszélyesek a rák szempontjából, mert elektront vonnak el és nemcsak egyet, hanem többet is a kialakuló láncreakcióik miatt. Mi lehet az oka a túloxidálódott vérplazmának a rákosok vérében? Térjünk vissza a fertőző betegségek legyőzésében nagy szerepet játszó higiénére! A fertőtlenítő szerek, klórozás, ózonozás, pasztőrözések, tartósító szerek használatával az élelmiszeriparban hadat üzentünk az összes mikroorganizmusnak és le is győztük őket, de e fertőtlenítő eljárásokkal elvontuk az elektronokat nemcsak a káros mikrobák elől, de jómagunk elől is. Túloxidálódott minden ételünk, minden mesterséges környezetünk. Így akik állandóan pasztörizált és tartósított ételeket esznek a vendéglőkben és közkonyhákon, kevés friss zöldség és gyümölcs jut táplálékul, ráadásul oxidáló gyógyszereket fogyasztanak, menthetetlenül oda jutnak, hogy a vérük túloxidálódik! Sokan csak a savasodás ellen küzdenek, és ezért lúgosítanak! Pedig elektronnal is kellene töltekezniük ételeikben és italaikban. Azért jók a friss zöldségek és gyümölcsök, mert redukálóak, és nem azért mert lúgosítanak. A C-vitamin savas, de redukáló, a citrom savas kémhatású, de redukáló , a redukáló tulajdonságuk miatt érnek el vele néha sikereket a rák kezelésénél. A friss zöldségeken és gyümölcsökön kívül, milyen ételeket és italokat ajánlhatok? A fermentált termékek azért tölthetnek elektronnal, mert sok bennük a redukáló enzim. Igaz, a bor és a sör is fermentált, de azokat egyéb okok miatt nem ajánlhatom. Italban a savanyított káposzta leve nagyon ajánlott. Jelenleg fejlesztés alatt áll egy fermentált elektron aktív italom. Ételekként javaslom még a fermentált tejtermékeket. Joghurtot, kefirt, aludttejet. De ha szeretném a tejet, akkor bivalytejet vagy kecsketejet erjesztenék aludttejjé és azt innám. Van egy fermentált ennivaló termékem: a Mikrorostos Gél, ha eddig még nem mondtam volna, ideális táptalaja az emésztőrendszerünkben velünk együtt élő mikrobiótának, jól tisztít, jó rostpótló, jó vízkötő, ezért jó a székletszabályozásra, és nem utolsó sorban segít az elektronnal való töltekezésben, mert tele van redukáló enzimmel.
Posted on: Tue, 19 Nov 2013 08:49:09 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015