Most láttam: Frankenweenie (2012) Már kezdtem lemondani Tim Burtonről, ezért késve, és most is csak a véletlennek köszönhetően pótoltam az utolsó filmjét. A Frankenweenie saját korábbi rövidfilmjének animációs újrafeldolgozása - amolyan kölyök Frankenstein-sztori. Örömmel jelentem, hogy a rendezőnél ezúttal nyoma sincs az unott rutinnak, hanem akárcsak főszereplője, szeretettel alkot. A történetnek megvan az a rétegezettsége, hogy kicsik és nagyok is mást lássanak benne: lehet nézni Disney-meseként vagy akár retró stílusú szörnyes horrorként is, de megtalálható benne a kisvárosi szatíra és Burton nyílt vallomása az alkotómunkáról. A tematikai zsúfoltságból adódóan néha olyan érzésem volt, mintha több filmet néznék egyszerre, a narratív és műfaji kanyarok főképp az utolsó harmadában elég élesek. Amikor elszabadulnak a Godzillát és a Szörnyecskéket egyaránt megidéző lények a városban, a feltámasztott kiskutya időlegesen háttérbe szorul. Akárhová is kalandozik viszont Burton fantáziája, mely Danny Elfman csodás zenéjével együtt szárnyal, a film és furcsa szereplői sose szűnnek meg szerethetőek maradni. Mindenkinek tehát, aki érzi magában még a gyermeki ént, a filmrajongót, vagy csak volt valaha kutyája, annak a Frankenweenie-t szívből ajánlom! 80%
Posted on: Thu, 24 Oct 2013 10:41:35 +0000