Október 20-án történt: Szent Vendel napja – Szent Vendel a jószágtartó gazdák, pásztorok, juhászok védőszentje. Legkorábbi életrajzai 1417. után jelentek meg és a következő történetet tartalmazzák: skót herceg volt, de titokban elhagyta a királyi udvart, és Rómába zarándokolt. Visszafele utazva Westrich mellett egy kis házikóban telepedett meg és koldulással kereste kenyerét. Amikor egy birtokos megfeddte tétlenségéért, pásztornak szegődött el. Később egy csoda rávette földesurát, hogy engedje meg Vendelnek a remete életmódhoz való visszatérést. Szent életmódjának a híre elterjedt. Számos földműves kereste fel, hogy beteg jószágait megáldja. Végül a tholei kolostor apátjának választották és pappá szentelték. Sírja fölé kis kápolnát emeltek, utóbb ekörül nőtt ki St. Wendel városka A csontritkulás világnapja. A csontritkulás (latinul osteoporosis) világnapját 1999 óta tartják október 20-án az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO indítványára, Magyarországon 1996-ban rendezték meg először. A WHO a 2000-2010 közötti időszakot a csont és ízület évtizedévé nyilvánította.A csontritkulás kóros folyamat, amelynek következményeként a csontokban a szilárdságot és keménységet, valamint a testmagasság megtartását biztosító ásványi anyagok - főként a kalciumfoszfát és a sók - mennyisége csökken, emiatt a csontok elvékonyodnak, törékennyé válnak. A csontritkulás világszerte a 60-70 évesek mintegy egyharmadát, a 80 év felettiek kétharmadát sújtó betegség. Magyarországon is komoly népegészségügyi gond, minden harmadik klimax után levő nő szenved tőle, és a férfiakat sem kíméli. A néma járvány sokáig nem jár tünetekkel, ám később egy rossz mozdulatnak is törés lehet a következménye, világszerte évente 9 millió combnyaktörés írható a gyengülő csontsűrűség számlájára. 1295-ben Lodomér esztergomi érsek kiközösítéssel fenyegeti meg a budai káptalan vámszedését akadályozó budai polgárokat. 1279-ben III. Miklós pápa nevezi ki esztergomi érsekké június 13-tól. Előzőleg már ismertté vált jó híre Rómában. X. Gergely pápa a Margit hercegnő szentté avatási perében, a korábbi érsek, Fülöp helyébe elnöknek Lodomért nevezi ki. XXI. János pápa idején is kap megbízatást, hogy az esztergomi érseki szék körül ez időben támadt zavarokat elrendezze. Az esztergomi káptalan ugyanis a még életben levő főpásztor helyett új érseket választott, Miklós erdélyi prépostot, akit azonban a pápa nem erősített meg hivatalában, hanem Lodomért jelölte ki az esztergomi székbe. Lodomért az 1279 szeptemberében tartott budai zsinaton e kinevezésben megerősítik, kihirdetik. Valójában IV. László király, még mielőtt a pápa levele megérkezett volna, már esztergomi érseknek nevezte Lodomért, és az ország püspöki karának élére helyezte.III. Andrást 1290. július 23-án megkoronázza, ezzel megelőzi I. Rudolf ilyen irányú törekvéseit. Az új királyt IV. Miklós pápával szemben is megvédte, aki Martell Károlyt koronázta meg Nápolyban. III. Andrást segítette az oligarchák előtt, és birtokvisszaszerző törekvéseiben is. Nem riadt meg a lázadó urak kiközösítésétől sem. 1298 januárjában hunyt el. 1740-ben Megkezdődik az osztrák örökösödési háború, VI. Károly német-római császár (III. Károly néven magyar király) halálát követően. Az osztrák örökösödési háború (1740–1748) VI. Károly német-római császár halála után, leányának, Mária Teréziának trónra lépését követően robbant ki. Bajorország, a Spanyol Királyság és a Szász Választófejedelemség uralkodói a száli törvényre hivatkozva elutasították a Pragmatica sanctióban kodifikált leányági öröklést, és igényt támasztottak a Habsburg Birodalom örökségére. A Porosz Királyság – a kedvező helyzetet kihasználva – osztrák területeket ragadott el katonai erővel. Anglia és Franciaország belépésével a konfliktus európai háborúvá szélesedett, amelyben az Egyesült Holland Tartományok, a Szárd-Piemonti Királyság, Svédország és az Orosz Birodalom is részt vett. A harcok kiterjedtek a gyarmati területekre is. A háború 1748-ban az aacheni békeszerződéssel zárult le. Francia történelmi munkákban ezt a háborút „a hercegségek háborújának” (guerre des duchés) is nevezik. 1860-ban Ferenc József császár kiadja az Októberi diplomának nevezett osztrák államtörvényt, amely megnöveli az Osztrák Császárság egyes területeinek autonómiáját. Az októberi diploma a Habsburg Birodalom uralma alá tartozó országok életének alkotmányos alapokra való helyezését célozta, ugyanakkor az abszolutizmus által Magyarországnak Ausztriába történő beolvasztását fenntartotta és így a birodalom ügyeit a Birodalmi Tanács (Reichsrat) hatáskörébe utalta, melyet a tartományi gyűléseknek kellett megválasztaniuk. Az egyes országok számára széles körű autonómiát helyezett kilátásba és Magyarországon is visszaállította az alkotmányt, a Magyar Kancelláriát és a Helytartótanácsot. A hadügy és a külügy azonban az uralkodó kezében maradt. Az oktatás nyelve a magyar lett. A magyar országgyűlés a birodalmi tanács intézményét, mint a magyar állam szuverenitását csorbító tényezőt, 1861-ben elutasította. 1875-ben Tisza Kálmán alakít kormányt. A Tisza Kálmán-kormány Magyarország kiegyezés utáni hatodik kormánya volt, ami azóta is a leghosszabb ideig volt hatalmon 1875 ősze és 1890 tavasza között, azaz közel tizennégy és fél évig. Vezetője a vaskezű miniszterelnök, Tisza Kálmán volt; irányítása alatt épült ki a kapitalizmus intézményi és jogi rendszere, került átfogó megreformálásra a büntető törvénykönyv és a polgári törvénykönyv, alakult újjá a csendőrség, indult, vagy készült el rengeteg, később a teljes dualizmus-kori Magyarországgal azonosított óriásberuházás, mint a folyószabályozások (pl Vaskapu-szoros), vasútépítések, Szeged teljes újjáépítése a nagy árvíz után vagy épp az Országház ötlete a pályáztatástól a tervek kiválasztásán át az építkezés megkezdéséig.Ugyancsak a Tisza Kálmán-kormány érdeme a Magyar Királyság történetének egyik legátfogóbb közigazgatási reformja rögtön első hivatali évében, melynek keretében az 1876-os vármegyerendezés során az ország teljes területét (elsőre) 65 vármegyébe szervezték át, felszámolva minden korábbi (szék, kerület, mezőváros, vidék, szabad királyi város, stb.) közigazgatási egységet, formát és szokást, egyúttal egységesítve is azokat. A közigazgatási reformok átfogó, meghatározó részét végül 1881-ben zárták le, ekkor alakítva ki és egyben véglegesítve a 63 vármegye, plusz a magyar tengermellék (azaz Fiume) monarchia bukásáig fennálló rendszerét. (Utóbbi sem akkor, sem később nem lett soha vármegye) 1887-ben Budapest székesfőváros vezetősége döntést hoz a Fővárosi Múzeum megalapításáról (helye 1899-től a városligeti Műcsarnok épülete, első kiállítása 1907-ben). 1900-ban Átadják a pesti Duna-parti villamosvonalat az akkor épülő Erzsébet híd hídfője és az Akadémia tér között. 1919-ben Magyar-párti szlovének demonstrációt tartanak a Vendvidék Magyarország mellett való megtartására. 1921-ben IV. Károly magyar király (a trónfosztott I. Károly osztrák császár) másodszor is visszatér Magyarországra, és megkísérli visszaszerezni trónját, sikertelenül. 1921. március 27. és április 5. között visszatért Magyarországra, és Horthy Miklós kormányzótól követelte a hatalom átadását. Horthy ekkor még le tudta beszélni erről, a környező antantállamok katonai beavatkozásának veszélyére és a belpolitikai helyzetre hivatkozva. IV. Károly visszavonult Szombathelyre, majd újra – ezúttal levélben – felszólította Horthyt a hatalom átadására. Időközben Szombathelyre gyűltek a királyhű arisztokraták, és az ott állomásozó katonaság is a király mellett állt. Horthy – rövid habozás után – ismét elutasította a hatalom átadását, és utasította a katonai parancsnokot, hogy távolítsa el a királyt az országból. Mivel IV. Károly ekkor még ellene volt az erőszakos hatalomátvételnek, tudomásul vette a történteket, és antant katonák kíséretében visszatért Svájcba. Másodszor 1921. október 20-án tért vissza repülőgéppel a nyugat-magyarországi Cirákra-Dénesfára. Ellenkormányt alakított, és vasúton Budapest felé indult Ostenburg-Moravek Gyula Sopronban állomásozó csendőr csapataival, amiket az útba eső helyőrségekben kissé kiegészített. Október 23-án Budaörsnél ütköztek meg a királyhű és a jórészt az egyetemi zászlóaljakból álló horthysta csapatok. A kormánycsapatok körülzárták a királyi katonákat, mire azok megadták magukat. A magyar királyt több legitimista politikussal együtt (pl ifj. Andrássy Gyula) a tatai Esterházy-kastélyba, majd Tihanyba szállították. Onnét Károlyt Aszófő állomásról vonaton Bajára vitték, ahonnan HMS Glowworm brit monitor a Dunán, majd a Cardiff könnyűcirkáló a Fekete-tengerről feleségével együtt elszállította a Portugáliához tartozó atlanti-óceáni Madeira szigetére, Funchalba. Családja körében halt meg spanyolnáthában, a Quinta do Monte villában 1922. április 1-jén. Elsőszülött gyermeke, Habsburg Ottó lett a trónörökös, de sohasem került a trónra, és végül 1961-ben egy nyilatkozatában lemondott ausztriai trónigényéről, hogy családjával beutazhasson egykori hazájába. Magyarországi trónköveteléséről sosem mondott le mivel ezt a kommunista vezetés nem is kérte tőle. Boldoggá avatása:Károly – a Habsburgok számára „kötelező” katolikus vallásosságon túl – kezdettől fogva mély hitet mutatott. Édesanyjától, Mária Jozefa szász királyi hercegnőtől gondos katolikus nevelést kapott. Soproni évei alatt nemcsak a lelki életéért felelős domonkos atya, hanem szintén hívő katonai nevelője, gróf Georg Wallis is nagy hatással volt rá. (Később a gróf felesége, Pálffy Zsófia szervezte meg a császár boldoggá avatását előkészítő ún. Gebetsligát, amelyet aztán évtizedekig Kurt Krenn, Sankt Pölten elhíresült püspöke vezetett.) A herceg mind gyermekkorában, mind felnőttként barátságos, türelmes és jámbor volt. Feleségében, Zitában méltó társra lelt: a házasság előtt a menyasszony személyesen ment Rómába, hogy X. Piusz pápa áldását kérje frigyükre. Gyermekeiket is vallásosan nevelték. Károly a későbbiekben háborúellenes politikájával is jelentős érdemeket szerzett. Halálos ágyán buzgón imádkozott, utolsó sóhaja „Jézus, Mária, József” volt. II. János Pál pápa IV. Károlyt 2004. október 3-án a Vatikánban, a Szent Péter téren boldoggá avatta. Szentté avató eljárását megkezdték. 2013. április 1-jén szentelték meg hermáját Budapesten, a Bazilikában. 1974-ben Izgatás vádjával őrizetbe veszik Konrád Györgyöt és Szelényi Ivánt „Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz” című könyvük megírásáért. „Az értelmiség minden korban ideologisztikusan, vagy részérdekeivel egyezően írja le önmagát, s ha ezek az érdekek koronként különböznek is, minden kor értelmiségének körös igénye, hogy kontextuális részérdekeit az emberi nem összérdekei gyanánt fogalmazza meg. Az egyetemes, az örök, a legfelsőbb tudás definíciója rendkívüli történeti változékonyságot mutat, de minden korban éppenséggel azt a tudáselemet határozza meg ilyenként az értelmiség, amely abban a korban részérdekeinek leginkább megfelel, s ez pedig nem más, mint a kor tudásának azon része, amelyet saját szerepe monopóliumaként tud és akar fenntartani.” „Ahogy tehát a jakobinusok nem láthatták, hogy ideológiájuk egy a forradalom idején még nem létező, de akkor születő tőkésosztály érdekeit fejezi ki, ugyanúgy a 19. század szocialista gondolkodói sem láthatták, hogy ideológiájuk a szocialista forradalom előtt nem létező, de annak nyomában megszülető, elkülönült értelmiségi osztály érdekeit fejezi ki.” 1977-ben A reformpolitikához való óvatos visszatérésről határoz az MSZMP KB-a. 2002-ben Hat települést (kb. 6 000 főnyi lakossággal) átcsatolnak Veszprém megyéből Győr-Moson-Sopron megyébe. Ezen a napon született: 1554-ben Balassi Bálint magyar költő, katonatiszt († 1594). „Balassi Bálint egész életét perek, bírósági eljárások kísérték, mégpedig vagyonperek, egyházi eljárások és büntetőügyek egyaránt. Közismertek a vagyonából őt kiforgató gyámja, unokabátyja ellen folytatott birtokperei. Az 1580-as évek elején a liptói nemesség és a selmecbányai, zólyomi polgárok perelték rendszeresen hatalmaskodásai, duhajkodásai miatt. Jószágokat hajtatott el, bebörtönzött szolgáit szöktette meg, megverte a selmeci bányabíró a vihnyei hévízben óvatlanul melléje telepedő legényét, a hodrusbányai mészáros fiatal özvegyét fényes nappal az országúton igyekezett leteperni. 1584 karácsonyán unokahúgával kötött házasságot és ugyanaznap néhány órára önkényesen elfoglalta a felesége, anyósa és sógora közös zálogbirtokában lévő Sárospatak várát, amely királyi birtok volt. Ezzel két pert vont magára, mindkettőt sógora indította ellene. Az elsőfokú unokatestvérrel kötött házasság tilalmának megszegése miatt az esztergomi érseki szentszék eljárását kérte vérfertőzés ügyében, a királyi vár elfoglalása miatt pedig hűtlenségi pert kezdeményezett. 1587-ben már az egri püspöki szentszéken is pere folyt Balassinak, ez alkalommal felesége hűtlensége ügyében. Házasságukat 1591-ben érvénytelennek nyilvánították. 1592-ben viszont Balassi perelte be korábbi szerelmét, az Anna- és Júlia-versek ihletőjét, Losonczy Annát az esztergomi szentszéken, feltehetőleg becsületsértés miatt. A vérfertőző együttélést kimondó korábbi szentszéki ítélet miatt azonban perképtelen személynek nyilvánították.” 1585 őszén megszületett fia, János. Ugyanekkor súlyos betegségtől és bűntudattól gyötörve megírta végrendeletét. 1586. augusztus 24-én, Nagyszombat városában, feleségével együtt áttért a katolikus hitre. Meglepő vallási fordulatának okai sokrétűek lehettek: döntésénél az ismeretlen lelki tényezők mellett a törökösség vádjának ellensúlyozása, valamint a Habsburgokhoz való közeledés szándéka lehettek az okok. Sokatmondó az is, hogy ettől kezdve főként a jezsuitákkal keresett és tartott fenn kapcsolatokat, vonzó lévén számára a rend katonás szervezete és tagjainak kifinomult műveltsége. 1587 nyarán, a zaklatott élettel elégedetlen felesége hűtlen lett hozzá, s házasságukat később érvénytelennek nyilvánították. Az év őszétől 1588 elejéig, az országgyűlés várhatóan elmarasztaló ítéletétől tartva, az Eger közeli Szarvaskő várában húzta meg magát. Ügyei azonban kedvező fordulatot vettek, s ezen felbátorodván, elhatározta, hogy feleségül veszi az 1587 novemberében megözvegyült Losonczy Annát. Újult erővel látott a versírásnak, s megalkotta a míves belsőrímekkel ékesített Balassi-strófát. Közben Érsekújvárott alkalmazták, ötven lovas kapitányaként. Innen azonban a frissen nősült várkapitány jogos féltékenysége miatt csúfosan hamar távoznia kellett. 1589 elején írta az olasz Cristoforo Castelletti Amarilli című pásztordrámájának alapján a Szép magyar komédiát. Az eredeti művel szemben nála a megbomló, de helyreálló szerelmi idill a magyarok számára vonzóbb színtérre, vitézi környezetbe került. Elhíresült verse, A végek dicsérete is a katonai élet formálódó nimbuszát kívánta továbbépíteni. Balassi az erdélyi főasszonyoknak ajánlott komédia előszavában fogalmazza meg a szerelmet magasztaló nézeteit. Ugyancsak ekkor zárta le a hármas szám szimbolikáját alkalmazó és komédiája szüzséjét utánzó kötetkompozícióját, amelyben verseinek sora szerelmének lírai önéletrajzává kerekedett. Losonczy Anna a versciklus főszereplőjeként nem e-világi asszony többé, hanem a fiktív Júlia névvel felruházva, istenasszonnyá magasztosul. Ebben az időben keletkeztek a török dívánköltészetből merített beytjei is, amelyek szintén a mondhatatlan szépségű Júlia dicsőítését szolgálják. 1589-re kiderült, hogy a megnyerhetetlen asszony nem hozzá, hanem Forgách Zsigmondhoz fog feleségül menni. 1589 őszén elhagyta az országot, s Lengyelországba ment. Krakkóban és Dębnóban, Wesselényi Ferencnél vendégeskedett. Ám az elterjedt nézettel szemben semmi nem bizonyítja, hogy a vele egyidős magyar főúr feleségével, Szárkándi Annával szerelmi viszonya lett volna. Éppen ezért a tíz versnyi önálló gyűjtemény, a Caelia-versek ihletőjét sem benne kell keresnünk. Az volt a terve, hogy a lengyelek által a törökök ellen indított hadjáratban részt vegyen. A lengyelek azonban, a hadikészültség ellenére, 1590 végén békét kötöttek a szultánnal. 1591 elején a poroszországi Braunsbergben járt, ahol az ottani jezsuita kollégiumot kereste fel. Innen azonban tovább ment, egészen az „Óceánum-tenger” partjáig, ám erről az útjáról nincsenek pontos ismereteink. Ekkortájt írta istenes énekeinek nagyobb részét, s ezekben is neolatin irodalmi mintákat használt fel; például a francia Théodore de Bèze és a skót George Buchanan zsoltárparafrázisait. 1591 őszén, Balassa András halála után tért haza Magyarországra. Ekkor már lakóhelye, Liptóújvár megtartásáért is hadakoznia kellett. Vége-hossza nem volt a pereknek, s energiáit polemikus védekező iratok fogalmazására kellett fordítania. Égető pénzhiányán erdélyi lovak eladásával és tokaji borok szállításával próbált enyhíteni. 1593-ban legújabb, rejtélyes szerelmét Fulviának nevezte el. Ekkoriból való öt egystrófás remeke, amely egy papírlapon, saját keze írásában maradt fenn a körmendi Batthyány-levéltárban. A nálánál két évtizeddel fiatalabb Batthyány Ferenchez írott leveleiben már öntudatos költőnek mutatkozik. 1809-ben Horváth Mihály történetíró († 1878). Tizenhét gyermekes családban született, édesapja, Horváth József orvos volt. Szegedi piarista diák volt.1825-től a váci papnevelő intézetben teológiát és történelmet tanult, 1828-ban a pesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett; 1831-ben pedig pappá szentelték. Egy ideig Dorozsmán, Kecskeméten, Nagykátán és Nagyabonyban káplánkodott, majd gróf Keglevich Gábor, utóbb pedig gróf Erdődy Kajetán fiai mellett volt nevelő. Az ismeretlen vidéki káplán csakhamar jó nevet szerzett magának a történettudomány terén való szereplésével. Három akadémiai jutalmat nyert, és az Akadémiának 1839-ben levelező, 1841-ben pedig vidéki rendes tagja lett. 1844-től a bécsi Theresianumban a magyar nyelv és irodalom tanára lett. Óráin nagy hangsúlyt fektetett a magyar nyelv sajátosságainak a megismertetésére. 1847-től hatvani prépost-plébános. Szabad idejét főleg a bécsi, soproni és kismartoni levéltárakban való kutatással töltötte. 1847. január 23-án nagy feltűnést keltett a kapucinusok templomában József nádor fölött tartott gyászbeszédével. Még ugyanazon évben hatvani prépost-plébánossá lett (innen későbbi álneve: Hatvani Mihály), és egy ideig nyugodtan élt tanulmányainak. Az 1848–49. évi események őt is elsodorták a csendes munkásság teréről. 1848 júliusában V. Ferdinánd király csanádi püspökké nevezte ki (ám sohasem szentelték föl), a függetlenségi nyilatkozat után pedig vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. A szabadságharc leveretése után előbb Magyarországon bujdosott, majd főúri hölgyek közbenjárásával Lipcsébe és onnan Belgiumba menekült. A haditörvényszék halálra ítélte, és in effigie fel is akasztatta. A katolikus egyház kiközösítette, papi hivatalától eltiltotta, részben a szabadkőműves tagsága miatt, részben a Szent Korona elleni 1848–49-es tevékenysége (detronizáció) miatt. 18 évig száműzetésben élt különböző európai városokban (Párizs, Montmorency, Genova, Nizza, Firenze, Genf, 1856-tól ismét Brüsszel) ahol a magyar történelemre vonatkozó levéltári kutatásokkal foglalkozott. Brüsszelben kiadta az 1451 és 1562 közti magyar történelemre vonatkozó oklevelek hosszú sorát. (Magyar történelmi okmánytár, a brüsseli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból. Összeszedte és lemásolta Hatvani Mihály. Monumenta Hungariae Historica Diplomataria. Tom. I-IV. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása. Pest, 1857-59). 1867 elején a királyné és az Akadémia segítségével végre visszatérhetett Magyarországra, ahol köztiszteletnek örvendett. Szeged egyik kerülete országgyűlési képviselővé, a magyar történelmi társulat és az Akadémia második osztálya elnökévé választotta, a király történelemtanárnak hívta meg a trónörökös mellé, tribunici címzetes püspökké nevezte ki és a vaskai javadalmas apátságot adományozta neki. A magyar történetírás kiemelkedő alakja. Liberális, függetlenségi szellemű történeti munkáival a magyar polgári átalakulás ügyét szolgálta. A magyar történelem fő tendenciájának a szabadság kivívására és folyamatos megtartására irányuló törekvést tartotta. Több publikációját Hatvani Mihály álnéven jelentette meg. A történész feladatát abban látta, hogy a letűnt nemzedékek életének és munkásságának minden mozzanatát felkutassa, és a forrásokat kellő kritikával kezelje. Horváth Mihály a korabeli legnépszerűbb magyar történetírók egyike volt: nemcsak arra a korra gondolt, amelyről írt, hanem a közönségre is, akinek írt. Nemcsak kutató akart lenni, hanem buzdító, lelkesítő tanító is, aki mindig arra törekedett, hogy a 19. század vezéreszméit hirdesse. A Magyar Tudományos Akadémia 1839. november 23-án levelező, 1841. november 23-án rendes taggá választotta. A magyar honvédelem történeti vázlata című székfoglaló előadása 1842. november 22-én hangzott el. 1871. május 17-én az igazgató tagságot nyerte el. 1870. január 15. - 1878. augusztus 19. között a II. Osztály elnöki tisztségét látta el. 1867-ben a Magyar Történelmi Társulat ideiglenes elnöke, 1867-77-ben első alelnöke, 1877-től haláláig elnöke. 1868-tól a Kisfaludy Társulat rendes tagja. Háromszor részesült – 1840., 1867., 1873. - a Magyar Tudományos Akadémia Nagyjutalmában. Mindegyik művét átlengi az erős hazafi-érzés, a szabadság, alkotmány és haladás érdekei iránti lelkesedés, ami írásainak nagy szubjektivitást kölcsönöz. Szokatlan volt még egy katolikus pap részéről a vallási kérdésekben mutatkozó pártatlansága is. 1849-ben például a papi nőtlenség eltörlésének és az egyházi javak elkobzásának radikális követeléseit hangoztatta. 1820-ban Kazinczy Lajos honvéd ezredes, aradi vértanú († 1849). Tanulmányait a tullni utásziskolában 1839 őszén fejezte be, majd hadapródként lépett a császári hadsereg 9. (Miklós) huszárezredbe, melynek állomáshelye két éven át Prága közelében, Pardubitz (ma: Pardubice) városában volt. 1840-ben (vagy 1841-ben) megkapta tiszti kinevezését, 1842-ben ezredét Bécsbe helyezték át. Közben előkelő pártfogójával nézeteltérései támadtak, anyagi gondjai, adósságai is egyre nőttek, „…végül is tiszti rangját volt kénytelen eladni, hogy adósságait rendezze. De ez azt is jelentette, hogy a hadsereg kötelékéből ki kellett lépnie.” 1848 tavaszán jelentkezett a szerveződő honvédségbe. Augusztus végéig részt vett a délvidéki harcokban, majd főhadnagyi, később századosi rangban Ivánka Imre váci nemzetőr táborának segédtisztje lett. Részt vett a pákozdi csatában és a schwechati csatában. Novemberben közreműködött a honvéd utász fegyvernem megszervezésében. A téli hadjárat előtt részt vett a győri és a főváros előtti erődítések építésében. Buda feladása után Perczel Mór hadtestébe osztották be és január 11-étől alezredesi rangban az 1. (Császár) huszárezred parancsnokává nevezték ki. Egységével harcolt a szolnoki és a ceglédi ütközetekben. A tavaszi hadjáratban Klapka György hadtestében volt dandárparancsnok. Az április 19-ei nagysallói ütközet után helytállásáért megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát, majd április 30-ától hadosztály-parancsnoki beosztást kapott. Május végétől ezredesként a komáromi várőrség mozgóvá szervezett részének parancsnoka volt a Csallóközben, majd megbízták egy tartalék hadosztály szervezésével. A felállított mintegy hétezer fős seregtesttel augusztus 6-án Bem csapatainak megsegítésére Erdélybe indult. A világosi fegyverletétel hírére az erdélyi hadsereg hozzá csatlakozott maradványaival augusztus 24-én Zsibónál Grotenhjelm orosz tábornok csapatai előtt letette a fegyvert. Az oroszok átadták Eduard Clamm-Gallas altábornagy császári csapatainak és az aradi haditörvényszék elé került. A tizenhárom aradi vértanú kivégzésének napján már folyt ellene a bírósági tárgyalás. A Carl Ernst törzshadbíró által vezetett bíróság úgy vélte, hogy a Kazinczy mellett szóló tények – nem volt tábornok, csak egy napig volt hadtestparancsnok és előnyös harcászati helyzetben tette le a fegyvert – csak kegyelmi úton vehetők figyelembe, ezért teljes vagyonelkobzásra és golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet Haynau jóváhagyta és október 25-én Kazinczyt az aradi vár sáncárkában agyonlőtték. Kivégzésekor néhány nappal múlt huszonkilenc éves. A tizennegyedik aradi vértanúként szokás emlegetni 1839-ben Steindl Imre magyar műépítész, a Parlament tervezője, építője († 1902). A 19. század második felének, de különösen a századvégnek Ybl Miklós és Schulek Frigyes mellett legjelentősebb építésze Steindl Imre. Követője kora stílusának, a romantikus életszemléletben gyökerező historizmusnak. Legismertebb művét, az Országházat sokan a főváros szimbólumának tekintik, bár a tervek miatt sok bírálat is érte az építészt. Kétségtelen, hogy Steindl Imre a dualista Magyarország legjellemzőbb művét teremtette meg két évtizedig tartó munkájával. A Parlament épülete méreteivel az ezeréves, erejének teljében levő hazát akarta szimbolizálni. 1840-ben Böckh János geológus, bányamérnök, az MTA tagja, a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója († 1909). Elméleti kutatásai és a gyakorlatban végzett földtani térképészeti tevékenységét a Magyar Tudományos Akadémia 1876-ban ismerte el a levelező tagsággal. Igazgatási munkája mellett folytatta a kutatási munkát. Irányította a Pécs város vízellátását szolgáló hidrogeológiai kutatásokat és a Hosszúhetény környékén liász-kori szénelőfordulással kapcsolatos tanulmányokat. A Magyarhoni Földtani Társulat titkára volt 1873-tól, majd 1889 és 1895 között az alelnöki és 1895-től 1901-ig az elnöki teendőket látta el. Tiszteleti tagsággal tüntette ki a Magyar Földrajzi Társulat és a pozsonyi Természettudományi és Orvosi Egyesület. 1898-ban Szentpéterváron, míg 1900-ban Párizsban a Földtani Kongresszuson képviselte a magyar földtani tudományokat és előadásokat tartott. Hosszabb tanulmányutakat folytatott a Krím területén, a Kaukázusban és a Pireneus-hegységben. 1857-ben Tóth Béla újságíró, filológus, a magyar szállóige- és anekdotakincs kutatója († 1907). A századforduló elismert, sokoldalú publicistája volt, de jelentős munkásságot fejtett ki a magyar nyelvű proverbiumok, anekdoták, aforizmák és szállóigék összegyűjtése és filológiai feldolgozása terén is. Szépíróként novelláiban letűnt korok, különösen a török hódoltság világát elevenítette fel. Archaizálásra hajlamos szépírói modora, historizáló nyelvezete és a századfordulóról visszatekintve egzotikus történeti kulisszái miatt gyakran említik Jókai Mór és Gárdonyi Géza méltó, de kevésbé termékeny pályatársaként. Elbeszélései egy részének hősei kisemberek, Budapest mindennapi figurái, akik sorsát melankóliával, iróniával, helyenként sajátos morbiditással ábrázolta. Pályája során mintegy ötven könyvet fordított le, a korban népszerű lektűröket, olasz és francia írók – Georges Ohnet, Paul Bourget, Camille Flammarion, Matilde Serao és mások – prózai műveit ültette át magyarra. 1878-ban Barta Lajos Kossuth-díjas író, újságíró († 1964). Vidéken született falusi korcsmáros gyermekeként, a vidéki Magyarország világa nagy ihletője volt elbeszéléseinek, drámáinak. Jogot Pécsett hallgatott, újságírói pályáját is itt kezdte, írásai a Pécsi Naplóban jelentek meg, majd Mohácson, Kassán, végül Budapesten működött újságok munkatársaként. 1910-től a Világ munkatársa, radikális, háborúellenes szemléletű szocialista publicista. Első, Parasztok című drámáját 1911-ben mutatták be, de már a második előadás után betiltották földosztást követelő témája miatt. A drámából nem maradt fenn példány. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején irodalompolitikai szerepet vállalt, tagja volt az Írói Direktóriumnak, titkára az Írók Szakszervezetének, szerkesztette a Közoktatási Népbiztosság napilapját, a Fáklyát. Forradalom című agitációs célzatú drámáját három budapesti színház is bemutatta. 1919. őszén már börtönbe zárták, szabadulása után emigrációba vonult, Berlinben, Bécsben, Pozsonyban, Londonban élt. Erwin Piscator[2] berlini színházában dolgozott, a színház megnyitójára drámát írt (Russlands Tag), majd Pozsonyban szerkesztette az Új Szót (1929-33) és együttműködött a csehszlovákiai Sarló mozgalom fiataljaival. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban, agitált, nyomtatott magyar nyelvű baloldali sajtókba írt és terjesztette azokat határokon át leginkább a Felvidéken és Erdélyben. A II. világháború kitörésekor Londonba emigrált, az ottani magyar klubban fejtett ki antifasiszta agitációt. 27 évi emigrációt követően 1946-ban tért haza, a kommunista rendszerre való áttérést igenelte. Drámái, elbeszélései erős szociális érzékenységről tanúskodnak, belülről fakadó expresszív drámaiságára jeles kortárs írók figyeltek fel. 1882-ben Lugosi Béla (er. Blaskó Béla Ferenc Dezső) magyar származású amerikai filmszínész, Drakula alakítója († 1956). Drakula, a vámpír alakjának megformálása révén vált világhírűvé és a klasszikus horrorfilmek sztárjává. Egyedüli magyarként csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek sétányán. 1887-ben Farkas István magyar festőművész († 1944). Gazdag polgárcsaládban született. Apja Wolfner József, a Singer és Wolfner Könyvkiadó igazgatója. Már gimnáziumi tanulmányai alatt nyilvánvaló lett festészeti érdeklődése. Korai mestere a magyar festészet nagy alakja, Mednyánszky László volt. 1912-ben Párizsba utazott, és a háború kitöréséig itt tevékenykedett. Az első világháborúban frontkatonaként szolgált, olasz hadifogságba került. 1925-ben feleségével Párizsban telepedett le, és több utazást tett Európában. 1929 és 32 között több kiállítása is nyílt: jelentős francia szerzők (így a költő André Salmon) méltatták művészetét. Az École de Paris művészcsoport elismert tagja. 1932-ben, apja halála után végleg hazatért, átvette a Singer és Wolfner Kiadó igazgatását, de festői munkásságát is folytatta. Az 1940-es évek elején néhány tárlata volt még, és művészete, ha szűk körben is, nagy becsben állt, a legjobb kritikusok foglalkoztak vele. A német megszállás után zsidó származása miatt előbb magyar gyűjtőtáborba vitték, majd – több hiábavaló mentőakció után (a család Herczeg Ferenchez, majd Horthy kormányzóhoz is fordult) – az auschwitzi megsemmisítő táborba került. 1917-ben Gajdos Tibor magyar író († 1997). 1935-ben Szuhay Balázs magyar színész, parodista († 2001). 1955-ben végzett Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában. 1960-ig a Békés megyei Jókai Színházban és a kecskeméti Katona József Színházban játszott, majd haláláig a Vidám Színpad tagja volt. Számait, villámtréfáit, jeleneteit többnyire maga írta, kiváló parodista volt. 1992-ben a Ludas Matyi főszerkesztője lett. Jobboldali konzervatív politikai szerepet is vállalt a rendszerváltást követő években. Néhány film- és szinkronszerepet is vállalt, többek között a Foxi Maxi sorozatban Kandúr Bandit alakította. Szerepelt a Kukori és Kotkoda, a Kérem a következőt! című rajzfilmsorozatokban, illetve ő szinkronizálta haláláig A Simpson család sorozatban Homer főnökét, Charles Montgomery Burns-t, kacsamesékben Dufi hangjaként is megszólalt. Két könyve is megjelent, a Kiadom magam és Az én rendszerváltásom címmel. A Jamie és a csodalámpa rajzfilmben Fonák Tamást, az ellenkandúrnagyot szinkronizálta. 2001. május 11-én hunyt el 65-évesen szívroham következtében. 1953-ban Katona Klári magyar énekesnő. Katona Klári volt az első női előadó, akinek a magyar könnyűzene három nagy emblematikus énekesnője - Kovács Kati, Koncz Zsuzsa és Zalatnay Sarolta - után önálló nagylemeze jelent meg Magyarországon. 1956-ban Németh Alajos magyar basszusgitáros, zeneszerző, dalszövegíró, hangmérnök, producer. Jazz tanszakra járt, basszusgitáron, nagybőgőn és szintetizátoron játszik. Együttesei: Interbrass: 1974-75, Mini: 1975-79, Dinamit: 1979-1982, Bikini: 1981-től jelenleg is. E napon halt meg: 1740-ben VI. Károly német-római császár, III. Károly néven magyar király, II. Károly néven cseh király (1685). Fiúörökös születése híján Károly egyre nagyobb erőket mozgósított a Pragmatica sanctio elfogadtatására. E törvényét Csehország és Erdély után 1723-ban a magyar rendi országgyűléssel is elismertette. A birodalom osztrák felén Károly egy uralkodói rendelettel szabályozta a trónöröklést, ezt Magyarországon nem tehette meg, hiszen a jogforrási hierarchiában, a magasabbal álló jogszabállyal (törvény) nem ellenkezhet az alacsonyabb jogszabály (rendelet), és az 1687. évi II. és III. tc-k rögzítették a fiág örökösödését és annak (osztrák majd spanyol ágának) kihalta után visszaszáll a szabad királyválasztójog a nemzetre. Tehát ezzel ellentétes (nőág örökösödését rögzítő) rendeletet nem hozhatott a király. Ezért volt szükség az országgyűlés összehívására, és az ott történő törvényhozásra (1723. évi II. tc), amelyen Károly személyesen is megjelent. Az osztrák Habsburgok leányági örökösödését azonban az európai hatalmakkal is el kellett fogadtatni, ami már jóval lassabban haladt, mivel abban az időben a nemzetközi kapcsolatrendszert alapvetően a dinasztikus kapcsolatokon alapuló érdekek határozták meg. Károly hosszú, de eredményes diplomáciai manőverekbe kezdett. Angliát és Hollandiát azzal nyerte meg, hogy az 1731-es bécsi szerződésben kötelezte magát az 1722-ben Oostendében megalakított, a tengeri hatalmak számára kereskedelmi riválist jelentő Osztrák Kelet-indiai Társaság feloszlatására. (A társaság ettől kezdve csak névleg létezett tovább, a francia forradalom nyomán teljesen eltűnt).[1]. A poroszokat, akik abban segítették, hogy a birodalmi gyűlés a bajorok kivételével 1732-ben elfogadja a Pragmatica sanctiót, Károly császár Berg hercegségének átadásával kötelezte le. Végül 1735-ben XV. Lajos francia királlyal is kiegyezett: Károly legidősebb leányának, Mária Teréziának férje, Ferenc István lotaringiai herceg lemondott a Franciaországgal határos családi birtokáról Toszkána fejében. A Pragmatica sanctio elismertetése után úgy tűnt, Károly mindent elrendezett, és Mária Terézia trónra kerülése nyugodt körülmények között zajlik majd le. Mint később azonban kiderült, Savoyai Jenő hercegnek lett igaza, aki kezdettől azt vallotta, hogy Mária Terézia utódlására nézve az erős hadsereg többet jelent, mint bármilyen szerződés. Károly idősebb korában is szívesen vadászott. Egy ilyen, a Moson vármegyei Féltorony mellett tartott vadászaton azonban megbetegedett (állítólag gyilkos galócát evett), s néhány nappal később, 1740. október 20-án 55 éves korában váratlanul elhunyt. Halála felkészületlenül érte a birodalmat, s leánya, Mária Terézia főhercegnő trónra lépése csak az európai hatalmak jóindulatától függött. A Habsburgok hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában temették el. 1750-ben ugyanide temették feleségét, Erzsébet Krisztina braunschweig-wolfenbütteli hercegnőt is. 1796-ban Dayka Gábor magyar költő, pap, tanár (1769). Szegény családból származott, apja szabómester volt, de nagyon korán meghalt. Iskoláit Miskolcon kezdte, ahol tanárai felfigyeltek a jó eszű gyerekre és felvették az egri papneveldébe, ahonnan Kassára, majd Pestre került. Kiváló nyelvérzéke volt, latinul, görögül, németül, olaszul is írt verseket, franciából fordított, tudott szlovákul és héberül, értett angolul. Megismerkedett a felvilágosodás eszméivel, és 1790-ben egy Ovidius fordítása nyomán barátságot kötött Kazinczy Ferenccel. 1791-ben, nem sokkal pappá szentelése előtt kilépett a rendből, miután egy prédikációja miatt összeütközésbe került feletteseivel, akik eretnekséggel vádolták a vallási türelmet hirdető költőt. Szikszóra ment egyik barátjához, majd Lőcsén helyezkedett el a katolikus gimnázium tanáraként. A városban ismerkedett meg Reich Zsuzsannával, akit feleségül vett, de házassága nem hozott neki boldogságot. A pár 1795-ben Ungvárra költözött, ahol Dayka 1796-ban tüdőbajban meghalt. Műveit barátja és tisztelője, Kazinczy gyűjtötte össze és rendezte sajtó alá; verseskötete 1813-ban jelent meg. Csokonai Vitéz Mihály által is sokra tartott költő volt, aki a felvilágosodás eszméitől áthatott, szentimentális verseket alkotott. Ezekben felfedezhető az egyén és a társadalom konfliktusából eredő érzelmi feszültség, a konvenciók között vergődő költő lázadása is. Mestere volt a természet festésének, a külső természet és a belső világ összehangolásának. Mivel lírája témákban és hangulatokban szegény, nem vált a magyar irodalmi hagyomány igazán élő s ható egészévé. 1849-ben Peter Giron honvéd ezredes, a magyarországi német légió parancsnoka, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja (1809). Saját közlése szerint 1848 előtt a porosz hadsereg tisztje volt. 1848-ban egy bécsi fegyvergyárban munkavezetőként dolgozott és részt vett a márciusi, majd az októberi bécsi forradalomban is. Az októberi bécsi harcokban százados és egy zászlóalj parancsnoka volt. Bécs eleste után Magyarországra menekült és felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Kossuth Lajos megbízta egy osztrák és német menekültekből szervezendő légió felállításával. A téli hadjárat előtt alakulatával csatlakozott Görgei Artúr feldunai hadseregéhez. A december 28-ai bábolnai ütközetben megsebesült. 1849 januárjától Nagyváradon, majd a főváros felszabadítása után Pesten tevékenykedett. Ez idő alatt megszervezte a német légió 2. és 3. zászlóalját. A zászlóaljak legénysége elsősorban magyarországi német nemzetiségűekből állt. 1849 júniusában alakulatát önkényesen elhagyta, ezért Görgei hadbírósági eljárást kezdeményezett ellene. Július 23-án lemondott rangjáról. A fegyelmi problémák miatt végül feloszlatott német légió magyarországi németekből álló zászlóaljaiból alakult a 126. honvédzászlóalj. A szabadságharc bukása után a császári hatóságok elfogták, kötél általi halálra ítélték és a pesti Újépület mögött a szabadságharc két lengyel származású tisztjével, Karol Gustaw dAbancourt de Franqueville századossal és Mieczysław Woroniecki ezredessel együtt kivégezték. 1873-ban Adelburg Ágost lovag, zeneszerző, hegedűművész (1830). Családi neve Ábranovics, nemesi előneve Adelburg volt, amelyet írói névként is használt. Horvátországi család leszármazottja volt. Zenei tanulmányait Bécsben folytatta. Fő műve: Zrinyi. Történeti, drámai zenekép öt felvonásban. Körner drámájának szabad felhasználásával. 1868-ban a Nemzeti Színházban mutatták be. 1922-ben Gróf Burián István magyar diplomata, politikus, az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügy- és pénzügyminisztere (1851). Az 1914. évi szarajevói válság alkalmával Burián közvetítő szerepet játszott a Leopold von Berchtold gróf (1863–1942) közös külügyminiszter és Tisza István gróf (1861–1918) magyar miniszterelnök között felmerült ellentét elsimításában. Burián ellenezte a Szerbia elleni háborút, de annak kirobbanása után már a határozott fellépést támogatta. 1915. január 13-án Leopold von Berchtold külügyminiszter lemondásra kényszerült, mert világosság vált, hogy sem Olaszország, sem Románia nem vehető rá, hogy a központi hatalmak oldalán hadba lépjen. Utódjául Burián Istvánt nevezték ki közös külügyminiszterré, aki az olasz kérdésben következetes, hajthatatlan magatartást tanúsított. Megpróbálta meggátolni Románia és Olaszország hadba lépését az antant oldalán, de mindkét esetben kudarcot vallott. Mint a Monarchia külpolitikájának felelős vezetője, a világháború alatt diplomáciai tekintetben meglehetősen passzív magatartást tanúsított, és a problémák megoldását kizárólag a harctéri eredményektől tette függővé. 1916 elején kidolgozta a Monarchia hadicéljainak programját, amelyben nagyszabású annexiókat helyezett kilátásba, de az év végén már békeajánlattal fordult az antanthoz. I. Ferenc József császár és király halála után, 1916 decemberében új uralkodó, IV. Károly lépett a trónra. Sorra leváltotta a háborús rezsim régi oszlopait: Conrad von Hötzendorf vezérkari főnököt, Burián István külügyminisztert, az osztrák kormányt, 1917-ben Tisza István magyar miniszterelnököt is, aki a német német szövetség lazításának akadálya volt. Buriánt közös pénzügyminiszterré nevezte ki. Károly császár és király, rokoni kapcsolatai útján titkos és dilettáns magán-békeakciókkal kísérletezett, a szövetséges Német Császárság háta mögött. Akciói 1918 áprilisában napvilágra kerültek. A megegyezéses békét elutasító Georges Clemenceau francia miniszterelnök nyilvánosságra hozta IV. Károly ún. Sixtus-levelét, véget vetve a különbéke-kísérleteknek. Czernin közös külügyminiszter lemondott, utódja ismét Burián István gróf lett, Tisza István híve. Burián 1918 áprilisától októberéig ismét a közös külügyminiszteri tisztséget viselte. Kitartott a német szövetség mellett. Az uralkodót, aki kínos magyarázkodásra kényszerült a II. Vilmos német császár előtt, kikapcsolták a külpolitikából. A Monarchia hadseregét teljesen alárendelték a német hadvezetésnek. 1935-ben Rákosi Szidi magyar színésznő, színészpedagógus (1852). Rákosi Szidi 1867-ben a Budai Népszínházban kezdte pályáját. A színiakadémiát 1870-ben végezte el. 1870–1872 között a Nemzeti Színház tagja. 1873. április 13-án, Beöthy Zsolttal kötött házasságából megszületett fia, Beöthy László, a későbbi színházigazgató, majd 1875-ben második gyermeke, Beöthy Zsigmond. 1877-ben elvált férjétől, Beöthy Zsolttól és újra a Népszínházhoz szerződött, ahol 1885-ig játszott. 1885-től 1934-ig ismét a Nemzeti Színház tagja volt. 1909-ben a Nemzeti Színház örökös tagja, 1928-ban pedig tiszteletbeli tagja lett. Szerepelt magánszínházakban is, 1917-ben a Magyar Színház, 1920-ban a Vígszínházban. Pályája kezdetén hősnő- és naivaszerepeket játszott, de igazi hangját a komikai és a nagymama szerepkörben találta meg. 1892-től színészképző iskolát vezetett, melyben magyar színésznemzedékeket nevelt a színpad számára. 1895. február 8-án kérvényt nyújtott be a főváros tanácsához, hogy egy polgári színházat alapíthasson. Az új színház, a Magyar Színház nevet kapta. A színház építéséhez szükséges telket 1896. február 10-én, Rákosi Szidi sógora, Evva Lajos vásárolta meg. „Budapest székesfőváros VII. kerületében … a kor igényeinek megfelelő színházat építeni, vagy bérlet útján, vagy saját kezelésben a részvénytőke nyereséges kamatoztatása céljából … értékesíteni” részlet a Magyar Színház Részvénytársaság 1896. szeptember 14-én tartott alakuló közgyűlésének alapszabályából. A színészgenerációkat felnevelő Rákosi Szidi Budapesten, 83 esztendős korában, magányosan távozott az élők sorából. „Elment a nagyasszony, akiről az élet árnyakat növesztő alkonyatában már rég nem lehetett tisztán látni: élő ember-e még, vagy már szobor? Gondolatban sok-sok évvel ezelőtt már talapzatra állítottuk, és koszorút helyeztünk a lába elé. Pedig Rákosi Szidi olyan elevenen élt, mozgott, beszélt, mosolygott köztünk, hogy most, amikor nincs, egész valószínűtlennek tetszik az elmúlása… ha látunk egy gesztenyés kofát, egy hárászkendős parasztasszonykát, egy méltóságos agg dámát ódon csipkével és lorgnonnal, egy szatyorral eltipegő szegény asszonyt vagy egy régi családi faliképről letekintő szigorú nénit, önkénytelenül az ötlik fel: ni éppen olyan, mint Rákosi Szidi! …Olyan volt, mint a népmesékben azok a pici öreganyók, akik rőzsét szednek az erdőn, vagy az országúton görcsös botra támaszkodva cipekednek nehéz batyuikkal… Most Szidi mama is megtért az ő egyetlen hatalmas fiához. …a Nagymama színpadi ruhájában temették el. Elment a Nagymama a magyar színészet virágoskertjéből, ahol olyan sokáig nevelt, palántázott, kertészkedett. Nem lehet annyi rózsát, violát, muskátlit, árvácskát hordani a sírjára, amennyit megérdemel…” Emőd Tamás (Színházi Élet, 1935. 44. sz.). 1942-ben Gyomlay Gyula magyar klasszika-filológus, bizantinológus, az MTA tagja (1861). Az ókori görög és bizánci irodalom filológiai kutatása mellett egyes klasszikus szerzők műveinek magyarra ültetésével, illetve az ókori Görögország történetével foglalkozott. 1965-ben Adler Miklós (Cvi Adler) zsidó szárm. festőművész, grafikus (1909). Debrecen városában Vadász Endre, majd 1929 és 1934 között Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Budapesten Réti István és Varga Nándor Lajos voltak a mesterei. A debreceni izraelita gimnáziumban tanított 1934 és 1948 között. Ebben a városban Félegyházi László segítségével együtt szabadiskolát szervezett, akivel a Nagybányai művésztelepen járt 1936 ban. Vele együtt tanítóként dolgozott a debreceni szabadiskolában. Rajztanárként működött az egri Pedagógiai Főiskolán 1949-től. Tagja volt az Ajtósi Dürer Céhnek, később a Művészek Szabadszervezete debreceni csoportjának is. Az 1960-as években kiköltözött Izraelbe. Legnagyobb sikereit grafikus munkáival érte el. 1983-ban Kézdi Árpád építőmérnök, az MTA tagja, a talajmechanika és a geotechnika kiemelkedő tudósa (1919). A talajmechanika és geotechnika terén kifejtett elméleti és gyakorlati munkásságának köszönhetően az alapozási mérnöki munkálatok világszerte elismert szakembere volt. Három évtizeden keresztül, 1951-től 1982-ig vezette a Budapesti Műszaki Egyetem geotechnikai tanszékét. 1982-ben Gáll István Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, költő (1931). Első elbeszélésköteteiben munkásfiatalokról és fiatal értelmiségiekről írt, elsősorban morális kérdések foglalkoztatták. Regényeiben a Rákosi-féle diktatúra korának eseményeit és atmoszféráját jelenítette meg drámai erővel, lélektani érzékkel. A ménesgazda (1976) című regénye emberi magatartásokat mér össze, elítéli a politikai erőszakot, a türelem és a humanizmus mellett tesz hitet. Több írásából film is készült. 1987-ben Sulyok Mária (er. Szautner Mária) Kossuth-díjas magyar színésznő (1908). 1926-ban kezdte tanulni a színészmesterséget a budapesti Színművészeti Főiskolán. 1929-ben kezdődött színpadi pályafutása. Néhány évvel később megkapta első filmszerepét, s bár ebben a műfajban is emlékezetes alakításokkal örvendeztette meg a közönséget, igazi terepe a színház volt. Noha természetes adottságai „királynői” szerepekre predesztinálták, pályája során meggyőzően keltett életre polgárasszonyokat, munkásnőket, parasztasszonyokat is. Az egyik legszebb orgánumú és legszebben beszélő magyar színésznő volt, aki 1952 és 1966 között tanította is a beszédművészetet és a színészmesterséget a Színművészeti Főiskolán. A szép beszédről egy ízben így nyilatkozott: „Azt kell mondanom, hiszen ezt tapasztalatból tudom, hogy rendkívül nagy energiát fordítanak a beszéd oktatására. Véleményem szerint sokkal inkább arról van szó, hogy egyes fiatalok, amikor »belülről« nem tudják hitelesíteni a figurát, akkor elkezdenek dünnyögni, »életszerűen« beszélni, mert azt hiszik, hogy attól hétköznapibb és elfogadhatóbb lesz a figura. Pedig attól csak élvezhetetlenebb lesz a játékuk. Én a csúnya beszédet a hiteltelen játék mankójának érzem. […] A darab, a film témája és műfaja természetesen sok mindent meghatároz. Így mindenekelőtt a színész magatartását az adott műben. Ez a magatartás az egyedüli mérce, ennek kell megszabnia a beszéd jellegét, stílusát is. Eltérést talán ott látok, hogy a mikrofon természetesen más igényeket támaszt, mint a színpad, ahol a színésznek a kakasülő közönségére is kell gondolnia. 1999-ben Kistétényi Melinda magyar orgonaművész (1926). A Zeneakadémián Bárdos Lajosnál egyházzenét, Viski Jánosnál zeneszerzést tanult, Ferencsik Jánoshoz karnagyképzőre járt, végül 1949-ben középiskolai énektanár és karvezető diplomát szerzett. Helyettes karnagy és korrepetítor volt a SZOT-kórusnál, majd a Zeneakadémián először énektanárok mellett, majd a karvezetés tanszakon dolgozott korrepetitorként. 1955-től óraadó tanár, majd 1957-től kinevezett szolfézstanár volt, 1989-es nyugalomba vonulásáig. Növendékei közé tartozott többek közt Schiff András, Kocsis Zoltán, Fischer Iván, Ránki Dezső, Dráfi Kálmán, Sass Sylvia és Kincses Veronika is. A zeneelmélet, a szolfézs és az improvizáció kiemelkedő tudású oktatója volt. Orgonistaként többször is fellépett Prágában és Budapesten, legendás rögtönző volt, hangversenyeit gyakran úgy állította össze, hogy a második rész improvizációból álljon. Foglalkozott dalok, kórusművek és oratóriumok szövegeinek fordításával és írásával is, pl. ő írta Kodály Epigrammáinak szövegét. Dalokat, kórusműveket írt Petőfi Sándor, Ady Endre, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Arany János, József Attila, Weöres Sándor verseire, valamint Shakespeare szonettjeire. Két táncjáték, A halálra táncoltatott lány balladája és a Szerenád is az ő nevéhez fűződik, ez utóbbit külföldön is bemutatták. Feldolgozott walesi, skót és angol népdalokat is. 2009-ben Dargay Attila magyar rajzfilmrendező, képregényrajzoló (1927). A Képzőművészeti Főiskolát 1948-ban végezte el. 1951-ben a Nemzeti Színház díszletfestője, 1951–1954 között a rajzfilmgyártásban gyakornok, 1954–től 1957-ig tervező, 1957-től rendező. Képregényei többségükben a Pajtás magazinban jelentek meg, legismertebb figurája Kajla kutya. Éveken keresztül dolgozott a Dörmögő Dömötörnek is. Humorát nemcsak a szakmai elismerések, alkotásainak népszerűsége, hanem nézettségi mutatói is visszaigazolják. Történeteivel minden korosztályt meg tudott szólítani, nevettetni. 2007-ben Budapest díszpolgárává választották. 2009. október 20-án, 83. életévében hunyt el. Sorozatai: Arthur az angyal (1960-1961), Marci és a cső (1965), Gusztáv (1965-1968), Vili és Bütyök (1968), La Fontaine meséi (1969-1970), A legkisebb ugrifüles (1975-1976) dramaturgként, Pom Pom meséi (1980-1981), Vuk I-IV. (1980), A nagy ho-ho-horgász (1982) Füzesi Zsuzsával.
Posted on: Sun, 20 Oct 2013 12:30:43 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015