PAÁL TAMÁS A Rudi, a Rudi, a Rudi Félix Rudi a puha diktatúra idõszakában lépett be a 7. c-s kemény legények életébe. Rettegtek tõlünk a helyettesítõ szamarak, a tanárok, és ha muszáj volt valakinek bejönnie, az öt percenként pillantott az órára, szegény. Akadt olyan nõnemû okító, aki sírva rohant ki, ésSzõrösig meg sem állt. A díszpéldánya a tanári karnak azután hamarosan megszólaltattaPistikének vagy nekem a kis madarat. Ebbe a kialakult, megszokott iskolai rendbe robbant bea Rudi, a Félix Rudi, és mindent fenekestül felforgatott.A Rudi megjelenéséig az iskolában a legférfiasabb cselekedetnek az számított: minélközelebb lopózni a határhoz, a román õrtoronyhoz, és a glottgatyát letolni, így közölni velük véleményünket Trianonról!Azután a kis madár daloltatása alfelünkön a bajusza végét a szájával dühösen elkapó Verestanár úr részérõl addig tartott, ameddig csak fel nem ordítottunk örömünkben.Akkor azután elégedetten kiengedte a lebbencslesõjébõl az összegubancolódott, nyálasszõrcsomót. És tessék, most ezt a szertartást a Rudi miatt be kellett fejeznie, levágatta a nagySzõröst, annyira használhatatlanná vált. Mert megszûntek a pálcasuhogás közbeni jajveszékelések, hiszen ez volt a második sikeres próbatétel azért, hogy az illetõ spártai jellemkézbevehesse Félix Rudi varázsdobozát. Mert elsõ megmérettetéstül a Rudinak kellett súgniaórán, de ez sem bizonyult könnyûnek. Mert általában fogalma se volt, mit is kérdezhetett tõleaz a méregzsák nevelõ, aki lehet, hogy tudta, amire választ várt, de nevelni azt biztosan nemtudott. Mert a súgó, a Pistike vagy én a szünetben már a szertár elõtt várhattuk, hogy sorsunk beteljesedjék. Akkor azután a kis madárral történõ dicsõ találkozás után végre elérhettük avarázsdobozt. Azaz hogy hátra volt még a harmadik menet: türelemmel kivárni a sekrestyébõlRudi által elcsórt csengettyû jeladását a harcra. Az átlátszó mûanyag dobozban Rudi boxolójatiszta fehérben a szerencsés ellenfeléé pedig tiszta kékben. Aztán hajrá, dörzsölésre a két boxoló egymásnak esett! De akárhogy erõlködtünk is, a Rudi keze bizonyult gyorsabbnak,ügyesebbnek, és a fehér harcos padlóra küldte ellenfelét. Fájdalomdíjként azután Félix Rudi afiú WC-ben elõvette, és meg is mutatta, hogy min is gyakorolja a dörzsölést, miért olyangyors a keze. Mutathatta bátran, mert a mi eszközünk erre még nem bizonyult alkalmasnak, afene egye meg! Azután mutatóujját a szájára téve csendre intette Pistikét vagy engem, esetlegazt a szerencsés fiút, aki rajtunk kívül a közelébe férkõzhetett, és dörzseszközét visszadugva,a gebelébõl elõhúzott egy, a hajtogatásnál szakadozott képet - "Na, hogy csorogjon a nyálad,gyerek!" - kiáltott, és az orrom alá dugta. Hát nem Horthy fõfõméltóság tanácskozott a képenaz országnagyokkal Nagy-Magyarország feltámadásáról?! S a kör közepén egy magas, deli,katonaruhás, acélsisakos tábornagy markolta harciasan a kardot. "Ez a papám fénykorában!" - bökött rá huszárosan. A mi szemünkben a honvédvezérkar fõnöke akkor is fényárban úszott,glóriával a feje körül a Fertõben, amikor szakadt civil ruhában, jobbra-balra lövöldözve, mintSágvári Endre, az utolsó töltényig, sebesülten is átcsúszott a határon. Állította a fia, Rudi. Én,a leggyorsabb, géppuska sebességû olvasó, hiába kapta ki a kezembõl a féltve õrzött kincset a bajtársam, végig tudtam olvasni az összes kardot rántani készülõ hadfi nevét, de a Félixcsaládé nem került be a történelembe. Barátaimnak hallgattam felfedezésemrõl. Nehogycsúfos véget érjen a sötét diktatúra elleni harcunk. Ha sikert akarunk elérni, a vezérnek makulátlannak kell lennie! Nyolcadik év vége felé azután Rudi, akárcsak az ismeretlen apja, eltûnt. Annyira megviselt bennünket a hiánya, hogy kevesellve a tablóra kitett fényképét, megfogadtuk, hogy mi, SzõrösBéla diktatúrájának kérlelhetetlen ellenfelei évente fogunk összejönni, megünnepelnikiszabadulásunkat.Aki tudott, mindig el is ment közülünk ezekre a találkozókra, reménykedve, hogy egyszercsak betoppan Rudi, valamiféle titokzatos küldetésben. De nem jött, mégcsak életjeltse adott magáról. Amíg Rácz Pistike véletlenül rá nem bukkant a véletlenül nyitva felejtetttelevízió híradójában! Mert az egyre szürkébb diktatúra már néha izgató, fantáziánkatmegmozgató képekkel igyekezett - persze sikertelenül - a kedvünkben járni, unalmas óráinkatszínesíteni. Szóval a francia idegenlégió favázas tisztjében, akit a díszszemlén maga aköztársasági elnök tüntetett ki, felismerte Rudit! Egyszercsak, mint a forgószél, faláb nélkül,földig érõ fekete-piros köpenyben, mint a fantom az Operában, a rendszerváltás estéjén,közénk ugrott õ. A Rudi. A Félix Rudi! Akit nem lehetett elfelejteni…Rézpántos (arany is lehetett, miért ne?) fadobozzal a hóna alatt, a mûanyag doboz helyett. S benne díszpárnán 5, azaz öt fényes kitüntetés számunkra! Azután kezével csendet parancsolt,mint régen és a köpenyébe burkolózva, mint egy hõs lovag (apja fia!), eltûnt a szemünk elõl.Elõször a szánkat csuktuk be, csak azután vettük szemügyre e drága kincsünket, a szabadságszimbólumát. Mert az egri vár (újonnan restaurált?) bevehetetlen kapuja fityegett a mellünkönezentúl s rajta valami latin szöveg és magyarul: "A helytállásért!"Így igaz, ahogy mindenki olvashatta! Mert soha nem szûntünk meg kitartani a homályba, aFertõbe veszõ (így hittük, amíg Pistike fel nem fedezte) bajtársunk és példaképünk mellett,visszavárni a csapos, meg az asszonyaink fejcsóválása ellenére! Próbálja csak meg valakielvitatni tõlünk a rendszerváltás dicsõségét! A Szõrös megleckéztetését, bajusztalanítását!Megint a Pistike jött elõ a farbával, aki a csabai repülõtéren szolgálatot teljesítve alegrövidebb reakcióidõvel rendelkezett azonosítatlan idegen tárgy, ufó felismerésében. Õ nemazt mondotta, hogy mi a véleménye, hanem ebben és ebben a dologban mi is az igazság. Ígyhát az igazság szerint Félix Rudi titkos diplomáciai küldetést teljesít, azért kellett elsietnie. És javaslatára megbíztak a média szoros figyelésével, mint gyorsolvasót.Az apróbetûs elszólások, pisszenések, szisszenések közötti túrkászások közben rá istaláltam! Naádházy Farkas, a kormány által hivatalosan elismert fõfõbajtárs az elszámolásivita hevében megharapta a Szabadságharcos Szövetség kitüntetéseket készítõ és forgalmazóárusát. Az árus a fõfõbajtársat azzal ingerelte fel, hogy kérdésére az eltûnt 6, azaz hat"Helytállásért" érdemérem hollétét illetõen komolytalan, demokratához nem méltó választadott azzal, hogy valahol Európában, "A négylovas hintóban", vagy a "Hatókörben", nemmindegy? Erre a szemtelenségre csak azt kaphatta, amit megérdemelt! - így Naádházy.Most mit tegyek? Ha kutakodásom eredményét közreadom, a csapos csalódottságában rámlöttyinti a sört; Szõrös, ha meglát az utcán, nem hajtja le a fejét, hanem a pofámba röhög ésújra növeszteni kezdi a bajuszát a következõ elemi iskolás nevelésére gondolva. Pistike, adelphoi jós pedig bánatában nem nyitja ki az ejtõernyõjét. A legrosszabbról pedig még nem is beszéltem. A kitüntetések összeszedése és visszaadása után a kocsmából hazatérõen nem fogvárni meleg vacsorával a feleségem, sõt, hiába vagyok újságíró, õ fogja lerántani a lepletrólam, amilyen pletykás.Jobb tehát, ha bölcsen hallgatok. Mint a sír! Ennyivel tartozom vezéremnek, Félix Rudinak, bajtársaimnak, a családomnak, és nem utolsósorban NEMZETEMNEK. Isten engem úgysegéljen! Azután ha elül a vihar a biliben, megkérdezem Gyõzikét, mit tanácsol, hogyantovább?De lesz-e rá elegendõ pénzem, hogy a színe elé járulhassak?
Posted on: Mon, 09 Sep 2013 09:58:48 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015