Toronto Daily News Ma is csodálatos napunk volt. Reggel alhattam volna tovább (mit ahogy a többiek meg is tették), de e helyett fölkeltem, és kiszaladtam busszal és metróval a High Parkhoz, ahol a Mészáros Blanka lakik, és ahol ő már várt is reám, ugyanis tegnap megbeszéltük, hogy reggel megnézzük Torontó legnagyobb közparkját. Nagyon megérte a fáradtságot (a kanapén aludtam, mert én értem haza legutoljára tegnap, mert este még néhányan megnéztük a torontói Gay Village-et, ahol csupa homoszexuális ember szórakozik, és a környék szivárványba van borítva), ugyanis egy gyönyörű parkba jutottunk. Először is ettünk egy Chicken Burgert Fries-szal, ami egy igazi bőséges reggeli volt, ráadásul egy nagyon jófej bácsi szolgálta föl egy gyönyörű tisztás közepén álló büféházikóban. Azután tettünk egy nagy kört a parkaban, ami durván saccolva 5-6szor akkora, mint a mi városligetünk, ha nem nagyobb. A képeken látszik, hogy nem egy városi parkot kell elképzelni, hanem valami olyasmit tájat, amit Budapesten legközelebb Solymáron, vagy Budakeszin lát az ember, a Budakeszi talán a legjobb hasonlat, mert egy óriási vadaspark is volt, bölényekkel, jakkokkal, hegyi muflonokkal, és valami különös félig vadmalac és félig mókus szerű állatokkal, amit bot végére tűzött kukoricacső-szeletekkel próbáltak programszerűen etetni a gyerekek nem sikerült nekik, valószínűleg én se ettem volna szívesen az infantilis kisiskolások botja végéről nyers kukoricát). De ami a legfontosabb, hogy az állatkerten kívül is olyan gazdag élővilággal találkoztunk, hogy alig győztünk ámuldozni. Egyik pillanatban egy sas repült át előttünk az úton, másikban egy kígyó kúszott át, vagy a kis patak torkolatánál a túlparton gémek, kormoránok sorakoztak, de vízicsibék, kacsák, hattyúk ezreit láttuk, sőt megismerkedtünk a helyi mérges vöröshangyákkal, akik jól megcsipkedtek minket, amikor kicsit le merészkedtünk feküdni a fűbe. Egyszóval gyönyörű volt. A parkból egyenesen Marton Tanár Úr Szent Iván éji álom órájára sietünk, ahol egy nagy-nagy improvizációs este csináltunk magunk javára. Egyre több a feladat, egyre merészebbek a színészek, nagyon érdekes a munka. Már elvileg kellett volna jelenettel is készülni, csak valahogy a sok program miatt (mint ma is), tegnap elmaradt a próbálás, így inkább csak a kanadai diákok jeleneteibe ugrottunk be magyarkodni picit. Aztán egy idő után, amikor már látszott, hogy végleg elfogyott a kreativitás, áttértünk a jó öreg "liftes gyakorlatra" és a "Casting váróterem-improvizációra". Nagyon jó dolgok születtek. Már régen elhatároztam, hogy elmegyek Torontó legnagyobb Jazz-clubjába, a The Rex-be, reggel találkoztunk egy nénivel, aki rábeszélt, hogy menjünk inkább a jazz fesztiválra, most épp onnan jövök haza. Nagyon-nagyon jó volt, több kilóméter hosszú útszakasz, tele zenekarokkal, amik félóránként váltják egymást. Óriási volt. Vettünk magunknak menő kalapokat-sapkákat, ittunk kókuszlevet igazi kókuszból, én még jazzfesztiválos pólót is megeresztettem magamnak, mert igazán menő, hogy egy igazi eredetei Torontói jazzfeszt-es pólóm lesz, amiről el is mondhatom, hogy nem véletlenül egy turkálóban eltöltött szerencsés vállfa-lapozgatás útján került hozzám. Aztán kimentünk a beach-re még egy órát, fürödtünk a tóban, és népdalokat énekeltünk a parton, aztán hazajöttünk, de még hazafelé beugrottunk abba a fagyizóba, a Dutsch Dream-be, amit már rebesgettem, hogy egyszer meglátogatok, nos, nagyon jó volt. Volt görögdinnyés fagyijuk, ami a laktóz érzékenyeknek is jó, ami nagyon-nagyon finom volt. És akkora adag volt, hogy a felét eltettük holnapra a méjhűtőbe. Most talán a legfurábban írtam, mint eddig valaha, ez azért volt, mert annyira fáradt vagyok, mint semmi más. Így a szelfkontrolom a minimális alá csökkent, úgyhogy ha furább voltam mint valaha, azt ennek lehet betudni.
Posted on: Sat, 27 Jul 2013 06:31:47 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015